NAK-é a dicsõség, aki az Újpesti Piac jobb kéz felõli fõbejáratán belépve bement a pár méterre esõ kis élelmiszerboltocskába, és megvette azt a három terméket, amit extrém édességnek álcáznak, de valójában a pakisztáni édesipar válaszai a tálib mákültetvényekre. Azóta megváltozott az életünk, mint Semjén Zsoltnak az elsõ jelmezes-ostoros tehenészfiú-parti után.

A nagymester a Wicked Fizz Giant Stik, a titkos fegyver pedig a Go Shockers Candies.

Az elõbbi egy meghökkentõen hosszú, vagyis jó fél méteres, varázspálcadoboz alakú varázspálcadobozban lakó göcsörtös sárkánynyelv. Pontosabban MAOAM-típusú, bár a folyamat elején annál keményebb, olvadós rágó. Két fajtát kóstoltunk, a narancsosat durva álnarancs, a szedreset elképesztõ mûbilikék színben. Törni kell belõle egy darabot, aztán kéjesen majszolni, miközben hullámokban árad a gerincmasszírozó savanyúság. Már a kinézete miatt megérné, de még finom is, mármint olvadósrágó-finom, de azt nagyon. És mindehhez nevetséges 230 forint. Ez alapján szívbõl hiszünk a pakisztáni édesipar reneszánszában.

A Go Shockers sokkal buddhistább termék. Növendék golyórágó méretû színes gömböket kell elképzelni, amik szájba vétel után meghökkentõen hosszú ideig, úgy 5-10 percig úgy viselkednek, mint egy márványgolyó. Ízre és állagra is. Nehogy harapdálással siettessék a kibontakozást, tuti a fogtörés! Aztán, miután észrevétlen leoldódott a vídiaszerû fedõréteg, jön a sokk, amitõl én konkrétan megtántorodtam és hörögtem.

A pakisztáni édességek fogyasztása gyökerestül forgatja fel az ember napját. A szürke iszaplapátolás helyett egyszerre csak beugrik az íróasztalra a banánlevél-szoknyába és hegyes melltartóba öltözött, mezítlábas Göncz Kinga, és kezdetét veszi a pörgõs reformbuli. Reformrumba, frissítõk és erotika minden mennyiségben. Nincs unatkozás, meg ilyesmi, csak a színtiszta aszkorbinsav-flash.