Annak idején a Homár jelezte az elsõk között, hogy eltûnt a kóla a Tescóból. Késõbb kiderült, a két óriás összezördült, aminek persze a teszkóhû vásárlók isszák meg, vagyis nem isszák meg a levét. Az újabb fordulat: a bosszúálló hipermarket, amellett, hogy megerõszakol minden szembejövõ kóláspalackot, a kis csecsszopó palackokat meg bokájuknál fogva a falhoz vágja, már visszaváltani sem hajlandó a Mitikus Ellenség üvegeit. Abacus levelét azért is szerettük, mert emlegeti benne a Krakatau kitörését, nekünk meg a Vulkánok volt az egyik kedvenc könyvünk kiskorunkban, kedvenc szavunk tízévesen emiatt a lemeztektonika.

Úgy hiszem mindannyiunk életében komoly törést jelentett, hogy a TESCO-ban NEM LEHET COCA-COLA TERMÉKEKET kapni!!! E katasztrófa emléke, mely mellett a Katerina hurrikán csak tavaszi lágy szellõ, Krakatau-kitörés csak békés nyári grillparti volt már-már halványulóban vala, ám volt egy hely a Tesco hipermarket szentélyében ahol ismét feltépték a mély sebet, mely továbbra is ott tátong lelkünkön.

E téli napon – melyen a zord langy szellõk dühöngtek odakinn – kedvesemmel eme pokoli üdítõitalok földi – visszaváltható – porhüvelyeivel (értsd.: gyatrán agyonmosott törhetetlen kólás palackok) tértünk eme mûintézmény oltárához, ahol már kedvesen mosolyogva várt minket minden üvegek és palackok tudósa ajkán az amatõk visszaváltók szegényes próbálkozását lesajnáló mosollyal és már kérdés nélkül – és köszönés helyett – közölte kérlelhetetlen verdiktjét : „Azok nem jók!”

Tudatlanságtól pironkodva fogadtuk eme szavakat, gondolván talán a szerény háztartásunkban eltöltött rövid idõ szennyezte be e palackok szentségét, ezért félve kérdeztünk rá ítélete indokára. A kérdést megdönthetetlen érv követte: „Azért, mert ezt már nem áruljuk.”

Mint az egyszerû nép még egyszerûbb gyermeke, akinek nincs értelme a dogmákhoz, bátortalanul rámutattam, hogy ezeket a palackokat itt vettük, ezért logikus (micsoda szentségtörtés!) lenne, hogy eme mûintézmény által kiadott göngyöleget vissza is váltsák. Ámde az üvegvisszaváltás kérlelhetetlen õre eme zengzettel örökre kárhozatra taszította gyarló hitetlenségemet: „Ezeket akkor sem váltjuk vissza!”

Szemébõl látva, hogy ezután már csak a tettlegesség csöppet sem keresztényi útja maradna, vállat vonunk és tekintélyes mennyiségû visszaváltható (?) mûanyag palackjainkkal elvonultunk a konkurenciához. Mármost bennem még mindig mozog a kérdés: Értem én, hogy eme multi óriások összecsapása az egyszerû halandó számára felfoghatatlan, ámde a visszaváltás kegyelmének ettõl függetlenül még meg kellene adatni az ellen palackjainak számára is… ha másért nem, legalább üzleti szempontból, mintha mi egyszerû vásárlók is számítnánk.

A csúcspont azonban még váratott magára: elvándorolván nehéz terhünkkel a madaras Tescóba (értsd: Auchan) fáradozásainkat siker koronázta, az üvegvisszaváltó ura bebocsátásra érdemesnek ítélte a hányatott sorsú palackokat mintegy 60 rénes magyar forint ellenében. Boldogságunk határtalan … volt, amíg meg nem pillantottuk eme fekete italtól roskadozó polcok rengetegén leledzõ cetliket, melyek arról biztosítottak, ha eme italt csomagolásban kívánom megvenni, hát 119 forintot kell erre a célra használnom. Na kérem, akkor ez hogy van – merült fel emlõsagyamban – akkor a 119 forintos üvegbetétet 60-ért váltják vissza????

Ezért arra kérem a tisztelt Homárt, hogy világosítsa meg együgyû elménk, vajh hol az igazság?

Tiszteltettel: Abacus<

Ezt itt nem igazán értettük a végén. Hatvanat adnak a 119-esnek kiírt palackért? Itt valami gyanús, aki érti, írja meg!