Érdekes tankolással szaporodott a lehúzós gyûjtemény. M7-en Pest felé tartva betértem a tárnoki ESSO kúthoz. Tankoltam, mint minden, normál felhasználó. Biztonság kedvéért, környezetbõl fakadóan (enyhe üldözési mánia?) rápillantottam végösszegre, vmi 11 ezer HUF lett. Mikor fizetésre került sor, mondom szerényen, kártyával szeretném rendezni a számlát. Semmi gond, a plasztikkártya nem kér PIN-kód, zöld gombos nyugtázást is csak elvétve, már útban is volt az elektronikus zseton. Arra kaptam csak fel a fejem, hogy a kijelzõn a fizetendõ 12-vel kezdõdött. Kissé elbizonytalanodtam, mi is történhetett. Lökött lennék ennyire? Kérdezem, udvariasan, láthatnám-e a számlát. Persze.

S ekkor a kedves pénztáros félretolta, ami a gépbõl elõször kijött papiros, és a másodikat adta elém. Ez tovább növelte bizalmatlansági fokot. Majd, mikor a saját példányt megláttam, kissé kidülledhetett szemem, mert már elnézést mormolt a nõ, és mondta, hogy vmi elõzõ fogyasztás (kávé + kis izé + kitudjami) bennmaradt pénztár, és azért több a vége, mint amit ténylegesen tankoltam, de nem volt szándékos. A különbözetet pedig visszaadja rögvest kp. Maga a cetli persze tájékoztatott, hogy 12.308 amit fizettem és VISSZAJÁR 1.053 Ft. Értitek? Visszajár. Kártyás fizetésnél!

Cseppet nehéz elképzelni, hogy véletlen volt. Persze, ha az ember nem kellõen éber, és hajt tovább a pályán, következõ lehajtónál már tuti nem fordul vissza az 1000 Ft-ért. Szóval ügyes, és egyben adómentes. Csak az a kérdés, vajon hány emberrel lehet ezt egy nap alatt megcsinálni?

Sajnos nem találtam itthoni ESSO email kapcsolatot (?!), így nektek hõbörgök csak.