Méghozzá a helyszínen. Úgy futott, mint Gyurcsányné a Makkabi-játékokon! No utóbbi nem igaz, de a sztori így is a hihetetlen határát súrolja. T. a Sámán teázóban fogyasztott volna, ha egy borzalmas pincér nem teszi tönkre a szeánszot. A végén extra bunkóságokat vágott a vendégekhez. Ez eddig köznapi sztori, ám a vége az, hogy a fõnöknõ ott helyben kirúgta a szemtelen alkalmazottat. Na ehhez mit szólnak? Jegyzõkönyv a hajtás után.

Minden, vendéglátó-ipari egység vezetõjével és/vagy alkalmazottjával hiába hadakozó, megfáradt sorstársnak üzenem: azt hiszem csatát nyertünk! Péntek (március 23.) este ugyanis a Kicsi@világban (újabb nevén: Sámán teázó) olyan pincérfiúra bukkantunk, ami azért mélyen alulmúlta elképzeléseinket, pedig Magyarországon edzõdött, így hát sokat látott népség vagyunk mindhárman. Húzásai felleltározhatatlanok, ezért a teljesség igénye nélkül néhány: az kb. 10-szer fordult elõ, hogy ránk nézett és látva, hogy kérdõn nézünk rá (rendelni szeretnénk) nem jött oda. Oké, a szemkontaktus kevés, hát szóltunk neki (Ne haragudj!) mire a válasz: „Foglalt vagyok”. Muhaha. Elég nagy önbizalomra vall 3 nõnek ilyen béna poént odavetni, fogjuk fel jópofizás-próbálkozásnak, ami nálunk nagyon nem jött be, ezért gondoltuk – látva nem lelkes reakciónkat – felhagy vele. Nem hagyott. Volt, hogy egyikünk már odament hozzá, hogy ugyan, legyen szíves az asztalunkhoz fáradni, mert ismét rendelnénk, ezt követõen 10 perc múlva odajött a kérdéssel, hogy „Na, sikerült választani?”. Volt, hogy békésen beszélgettünk, ezt simán félbeszakítva minden elõzmény nélkül odajött és közölte, hogy „A hölgyeket a kolleganõm fogja kiszolgálni”, épp nem volt folyamatban rendelésünk, így nem is értettük, mit akar ezzel, fõleg, hogy ezt követõen õ is kiszolgált bennünket. Amikor asztalunk már csurig volt üres tányérokkal-poharakkal, kértük, talán vinné el ezeket (magától nem jutott eszébe). Elvitt egy csészét, majd visszajött, ismét félbeszakítva a beszélgetésünket bejelentette, hogy hoz egy tálcát, jó, és azon viszi el az üres tányérokat stb. Elképesztõ volt, fõleg, hogy valóban hozott egy tálcát, amire sajnos nem fért rá minden, viszont nem jött vissza a többiért… A szomszéd asztalnál egy pár egy tagja szalvétát kért a már kihozott vacsorája mellé, mire a mi pincérfiúnk visszakérdezett: mind a kettõjüknek? És az utolsó húzása: egyikünk ásványvizet kért, amit a pincér a kis kezében ki is hozott, majd a kérésre, hogy poharat-is lehet-e hozzá kérni az volt a válasza: „Ha kedves vagy, igen.” A stílusa végig amolyan igazi arcoskodós, flegma, ultralaza, jópofizós volt, ezt és az ebbõl eredõ gondokat nem is részletezném tovább, biztos érthetõ így is. Fizetéskor a – vélhetõen üzletvezetõ? – hölgy megkérdezte, elégedettek voltunk-e mindennel. Hát, erre sajnos kitört a vulkán, hát, ha már meg is kérdezi, nem tudok ellenállni a lehetõségnek, hogy levezessem dühömet, így bizony elmondtam, elmondtuk, hogy nem. A beszámolónkat meghallotta a mi pincérünk, aki se szó, se beszéd azonnal nekünk esett (verbálisan!), kikérte magának, hogy mi hogy viselkedtünk (ötletünk sincs, mire gondolhatott), és közölte, hogy „Kultúrhelyen kulturáltan kell viselkedni”, ami már olyan szinten volt megalázó, hogy az üzletvezetõ hölgy paprikapiros lett és azonnal csendre intette a pincért és látszott rajta, õszintén dühös az alkalmazottjára. Hát, megmelegedett a szívem, komolyan, a hölgy olyan volt, amilyennek az üzletvezetõt a vendég elképzel. Láthatóan tökéletesen egyet értett azzal az elvvel, hogy a fizetõ vendéget nem illik alázni, és többször elnézést kért. És mivel a pincérünk rettentõen belelovalta magát dologba és olyanok csusszantak ki a száján, ami akarata ellenére is a mi igazunkat bizonyította, a hölgy ott helyben kirúgta – igen, bizony, kirúgta!!!. Ha utólag nem vonta vissza döntését ezúton is üzenem: gratulálunk neki és köszönjük és legközelebb nagyon szívesen elmegyünk hozzájuk újra.

A mi pincérünknek és hasonló társainak meg azt üzenjük: ha ételt akarok venni, bemegyek a közértbe, vagy pl. telefonon rendelek. Ha beülök valahová enni, akkor az étel/ital mellé SZOLGÁLTATÁST is veszek, szerintem sok pénzért. Érthetõ a különbség?