A Homár eheti kedvenc levele a lokális Mickey Rourke-imitátor építési vállakozóé, akinek nem pénzkérdés a munka: ha nem érzi a lelkesedést, inkább visszamondja. Naiv Ügyfelünk emailben érdeklõdõtt kávézója felújítási árajánlata iránt, amire a vállalkozó egy igazi szivarfüstös monológot dobott lóhátról a szikláshegység- naplementegigantposztere elõtt, majd elgaloppírozott egy szebb világ felé:

Kedves XY!

Köszönöm az eddigi türelmét, elnézést kérek, hogy megvárakoztattam! Ez idõ alatt próbáltam az alvállalkozóimmal egyezkedni az elvégzendõ munkák elvégzésérõl, (módja, - nagysága, - körülmények és a lehetséges idõpontok a kezdésre vonatkozóan) de egyikõjüktõl sem kaptam lelkesítõ visszajelzést a megkeresést követõen. (a nyár közepéig-végéig le van kötve a kapacitásuk) Ugyanakkor magamat sem tudtam "ráhangolni" a feladatra, több, mint 20 éve foglalkozom a szakmával és nem tudom megmagyarázni miért, de érzem mi az amit lelkesedéssel el tudok végezni vagy csak "magamra erõszakolom". Nálam ez nem pénzkérdés, csak olyan, mint a Nõ: az egyiket kívánom a másikat meg nem.

Vagy más hasonlattal élve talán ismeri azt az helyzetet, amikor lakást vagy házat néz magának vagy családjának, járnak egyikrõl a másikra: kívülrõl tetszik, de amikor belépnek az ajtón rögtön érzik - ez nem az amire vágyunk - majd sokadikra nem csak az elrendezés jó, de a leendõ otthon biztonsága, légköre is! (az már szinte mindegy mennyit kell rákölteni) Ez nem kritika Önökre és a ZZZ kávézóra vonatkozóan, csupán magamat próbálom megértetni!

Köszönöm megtisztelõ megkeresésüket, de nem vállalom a munkát. Remélem nem okoztam csalódást, de részemrõl ezt tartom korrektnek.

Köszönettel, Üdvözlettel: HV építési vállalkozó