Néha direkt jó egy-egy hepiendes történetet kirakni, amire aztán mondhatnák az olvasók - ha lenne kommentezés -, hogy hirdetés meg h megvettek kilóra (már tényleg hiányzik az ilyen). Nademindegy. Következzen PP tévéállvány-vásárlási története, ahol igazán minimális küzdelemmel egymás után kétszer is sikerült pozitívan kijönnie a sztoriból. Ritka pillanatok a magyar ember életében:

Olyan esett meg velem, egymás után kétszer is, ami mármár hihetetlen, sõt, ha más mondja, akkor megkérdezem tõle, hogy mit szívott, és miért nem adott nekem is belõle... Szóval az történt, hogy égetõ szükség lett egy TV állványra - mert miért is ne lenne égetõ szükség egy ilyenre? Tehát keresgéltünk, és sok-sok drága, és/vagy ocsmány alternatíva után megtaláltuk A Tökéletes És Felettébb Kedvezõ Árú TV Állványt - igaz, hifi-állvány volt a cetlin, de ez már tényleg csak kukac... Mármint Homároskodás. Amit itt leírok, mindaz a Science Fiction-be illõ történet nem kitaláció, hanem a 13. kerületi Sconto bútoráruházban zajlik.

Elsõ meglepetés akkor volt, mikor kiderült ami ki szokott, persze nem annyiba kerül a bútor, mint ami rá van írva. Az eladó hölgy erre ingerült lett, és közölte kollégájának, hogy már megint nem kaptak semmi értesítést, hogy változott. De még mielõtt szóra nyithattam volna a számat, már gépelte is be, hogy ezt mi most akciósan visszük haza - annyiért, ami rá volt írva... Kész. Dráma. Döbbenet. Ekkor még nem tudtam, hogy ez még csak a kedet, lesz folytatás is.

Otthon, az összeszerelés közben jött a meglepetés. Balga módon üvegajtós állványt választottunk a porosodás elkerülésére. Átvételnél ellenõriztem is - Homáron edzõdve gyanús volt, hogy eredeti, és kedvezõ áron kaptuk meg a szekrényt - de semmi se volt törött, minden rendben volt. Azonban kicsomagolás után az egyik üvegajtón volt egy körömnyi lepattogott rész - olyan helyen, ahol a felgyûrõdõ nejloncsomagolás eltakarta. Na azt hittem, hogy örökre együtt kell élni ezzel, majd úgy szerelem fel, hogy ne látsszon... De egy próbát azért megért, telefonon megérdeklõdtem, csak a kérdéses csomagot kell visszavinni - nagy könnyebbség, hiszen a ragasztások miatt a szekrényt nemigen tudtam volna...

Féltem a dologtól, hiszen annyi lekezelõ, megalázó dolgot hallani, de teljesen pozitív, fõhajtást érdemlõ eljárásban részesültem. Ugyan mivel saját kocsival fuvaroztuk haza az állványt, nem lehetne cseréltetni, de mivel van kint kiállított darab, annak az alkatrészére kicserélték, szó nélkül, akadékoskodás nélkül, és gyorsan... Megadöbbenet. Megadráma. Megpróbáltam felébredni, de nem álom volt, azóta többször is ellenõriztem, és tényleg nincs ott a lepattant rész, tehát meg kellett hogy történjen, 2007-ben, Magyarországon, bútordiszkontban... Lehet, hogy ezután esetleg valamelyik Tescoban megpróbálok húst venni? Na jó, azt azért még nem...