Van-e idegesítõbb a telefonos tukmálásoknál? Mondjuk, ha ugyanazok háromszor egymás után bepróbálkoznak. Balázst egy romantikus hétvégére próbálták rábeszélni a debreceni Aranybikában:

Úgy látszik örökzöld téma kezd lenni nálatok a „szállodaipar”. Áprilisban olvastam ezt a cikket a Homáron, és nem felejtettem el, mikor a mai nap folyamán 3-szor(!) hívtak fel fél óra különbséggel minket, a kedvezményes üdülési ajánlatunkról. Miután elsõ körben elküldtek engem, hogy tulajdonképpen (bár elmúltam 18 éves) nem mondhatnak részleteket (…?...), és igen erõszakosan ragaszkodtak, hogy adjam meg szüleim mobiltelefonszámát, amit miután nem tettem meg szép szavakkal letették a telefont (lám-lám milyen is a jó civis vendéglátás és ajánlat). Második hívásukkor már velem is hajlandó volt a hölgy beszélni (elõször elküldenek aztán újra hívnak és ajánlatot tesznek?), és mint megtudtam, hogy a hosszúhétvégére lenne egy „csábító” ajánlatuk (tizenvalahány ezer forintért akciós árú „romantikus hétvége”).

Miután kérdõre vontam a hölgyet, hogy, hogy van az, hogy egyszer kapok a fejemre minden „szépet”, feltettem a kérdést, hogy honnan tudják az elérhetõségünket és ki járult hozzá, hogy felhívjanak. „A MATÁV” jött a határozott válasz. Megmertem jegyezni, hogy olyan, mint „MATÁV” nem létezik, erre jött a kioktatás, hogy „na miért nem?” és hogy vegyem tudomásul „velük állnak kapcsolatban”. Már-már azt hittem ilyen az, mikor a tudatlanság párosul a pofátlansággal, de nem: Fél óra múlva újra (immár harmadszor) hívtak: „Jó napot kívánok! XY vagyok a debreceni Aranybika szállóból! A következõ ajánlatunk lenne Önöknek a hosszúhétvégére…’”.

Én igazából Kósa Lajost és a többi debrecenit sajnálom. Az ilyen ajánlatok miatt nem csak a szállodától, hanem a várostól is elmegy az ember kedve. (Jut eszembe, nem direkt csinálta ezt valaki, hogy lejárassa az Aranybikát???)