A Homár tökéletesen megérti Tamás problémáját, mert sajnos sok helyen általános nézet, hogy a vendéget az első humáninterakció alkalmával le kell húzni, és ez legtöbbször a ruhatár egy vendéglátóipari egységben. Mi másért vinné be oda a cuccait a vendég, minthogy felszabadultabban fogyaszthasson? Nem, fizessen súlyos pénzeket egy kicsit sem őrzött fogasért már az elején, szokja a hangulatot:

Már előre látom a kommenteket, hogy megérdemlem, mert minek járok az éjszakai gyerekmegőrzőbe (ismertebb nevén a Zöld Pardonba), de azt gondolom, hogy a történet szempontjából ez most teljesen mellékes. Évek óta úgy járok le rendszeresen, hogy edzés után arra veszem az irányt, általában koncertkezdésre mindig pont oda is érek. Ha jól emlékszem 5 éve van csomagmegőrző a fenti bejárat mellett, és eddig mindig az egységes darabárat fizettem az amúgy évről évre egyre kisebb sporttáskám után. Tegnap este aztán az alábbi párbeszéd zajlott le a ruhatáros és közöttem, miután a pultra tettem az amúgy egy nagyobb női táskánál semmivel sem hosszabb, csak szélesebb sporttáskámat:

Én: - Hello, ezt szeretném berakni.
Ruhatáros lány: - Hello, ez tudod, hogy annyiszor száz forint, ahány helyet elfoglal.
É: - Ugyanmár, berakod keresztbe, egy helyet foglal csak el.
R: - Úgy nem fér el!
É: - Jaj, ne már, dehogynem, de akkor rakd be a sarokba, oda úgyse tudtok igazán pakolni, vagy felőlem leteheted a földre is, általában oda szokták tenni.
(A ruhatár egyik sarka hegyesszögű, se a falon, se a polcon nincs számozás, de a polcon így van egy elég nagy és kihasználatlan felület.)
R: - Nem rakhatom oda! És annyiba fog kerülni ahány helyet elfoglal!
É: - Jó, akkor nézzük meg hány helyet foglal el.
R: - Egy, kettő, három... négy. Ez négy helyet foglal, 400 Forint lesz.
É: - Ez tök jó vicc, de kb. amióta van itt csomagmegőrző, azóta fizetek egy egységet a táskámért, és hetente nem egyszer jövök ide edzés után, idén se fizettem még sose többet egy százasnál.
R: - Három éve csináljuk mi a ruhatárat, azóta így mennek a dolgok!
É: - Ez csak azért érdekes, mert most látlak itt először!
R: - Na most akkor döntsd el, hogy berakod vagy sem!
É: - Figyelj, tényleg négyszáz forintért akarod, hogy berakjak egy darab táskát, amikor ide van kiírva, hogy 100 Ft/darab?
R: - Hát ha a közértben egy kifli 10 Ft és te veszel egy óriáskiflit, akkor is nekiállsz reklamálni, hogy az miért 40 Ft?
É: - Ezt azért érzed, hogy kicsit sántít, most a táskámról beszélünk, és itt az van kiírva, hogy 100 Ft/darab. A közértben egyértelmű azért, hogy kifli 10, óriáskifli 40, nem?
R: - Jó, akkor nem veszem be a táskádat, szia!
É: - Ilyet tudod ugye, hogy nem játszunk, a táska nem marad nálam.
R: - Akkor négyszáz forint lesz.
(És azzal a lendülettel elvette a táskát és berakta, hosszába. Én addig elővettem két db kétszázast amit kb. 50 centivel a pult fölött engedtem el. Sajnos a pulton landolt, de így is jól mutatott.)
R: - Amúgy meg nem kötelező a ruhatár!
(És kulturáltan leb*szta elém a ruhatárjegyem.)
É: - Oké, te meg legyél boldog a plusz háromszáz forintoddal, gratulálok! Sose keress több pénzt!

Az inkriminált táska amúgy kb. 50x25 centis, a barátnőm női táskája, ami tegnap vele volt az kb.  ugyanolyan hosszú volt (ha nem hosszabb!) de tény, hogy széltében csak kb. 10 centis lehetett. Annyira felhúzott, hogy egy ideig még azon agyaltunk, hogy tegyük már be az ő táskáját is, hátha az is 400 forint lesz, hosszra ugyanis ugyanúgy nem fért volna el, mint az enyém. Aztán ha mégis csak 100-at kértek volna tőle akkor előlépek és balhézok még egy kicsit, de mivel elkezdődött a koncert inkább hagytuk a francba. Legalább a Neo jó volt, és ez valamelyest kárpótolt. De persze 10 után ugyanúgy menekülni kellett a helyről... Mint mindig.