Ásványvízízű rágó? Ez akkora hülyeség, hogy a Szentkirályi új terméke óriási fórral indult: nem ismerek olyan, foggal rendelkező embert, aki az utóbbi napokban ne kommentálta volna a vizes cég meglepő termékskála-bővítését. A felfokozott várakozás után ma eljött a beteljesülés, amennyiben tesztelés címén közösen kérődztünk egyet.

A külalak minimum jót érdemel: az új magyar rágó csomagolása rendben van, bár a dizájn kicsit széteső. A téglalap alakú, nem létező sárga-zöld diszkódrogot imitáló pasztillák kinyomós fóliaházban laknak, ami egy kartontokba csusszan bele.

De egyszer sajnos be kellett kapni őket.

Az élmény sokkolóbb, mint egy fekvőtámaszozás közben tetten ért Szekeres Imre. Az első ízélmény, Király kolléga találó szavaival: "durva citrompótló, amit aztan felülír a brutális ipari mentol. Viszont legalább csak fél percig tart." Igen, az új hungarikum legjellemzőbb, szinte minden tesztelő által megemlített tulajdonsága, hogy korán csitul, mint a reggae-koncertre tévedt kereszténydemokrata fiatal. Baj van a rághatósággal is, Magdi romlott rágóra gyanakodott, Amerika a "80-as években vényre kapható, leszokást elősegitő nikotinos rágót" fedezte fel benne, mínusz a keserűség.

Na de mi köze ennek az ásványvízhez? Ebben a kérdésben két iskola csapott össze. Magdi says: "citrom-mentás ásványvizet már ittam, finom is volt. De a rágó nem hasonlít." Péter viszont azt mondja, hogy "tipikusan szentkirályi, mint az ízesített vizek, amikor van is íze, meg nincs is. Nem mondhatod rá, hogy ez egy sima ásványvíz, de a limonádé is túlzás." Hát nekem az ötödik rágásperc után jött elő az az alig érezhető ízemlék, ami némileg hasonló volt egy ízesített vízéhez, de normális ember ezt addigra kiköpi.