Hála a szent ikrának, idén egyetlen Valentin-napi posztunk se volt, de utólag csak nem ússzák meg. Merthogy hiába a rengeteg Torkos csütörtök-történet, csak volt, aki az ipari romantikára szavazott, és Valentin-napi menüre ült be vacsorára. De előbb egy kis butaság:

Tudom, elkéstem, de a téma szerintem még aktuális. Elmúlt a Valentin-nap, biztos sokan kaptak ajándékot kedvesüktől. De mi van azokkal a hölgyekkel, akik még nem találták meg párjukat? Nos, nem kell ilyen-olyan füstös klubbokba járni vagy párkereső-hirdetéseket feladni. Irány: a Tesco! Most mosolygós férfiakat árulnak (az élőhal stand mellett),  kapaszkodjanak meg Hölgyeim: 30-től 54-es méretig. Hmm… Ez már ügye nem semmi!

És akkor a szó házisárkányé:

A torkos csütörtöki éttermi átbaszások sorába jól illeszkedik a Shalimar étterem Valentin-napi akciója. Mellékelem az akció szórólapját, valamint kis történetünket.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Volt neki két lánya. A szegény ember kisebbik lánya sokat hallott arról zsenge lányka korában, hogy a férfiak szívéhez a gyomrukon keresztül vezet az út, gondolt tehát egy merészet, és asztalt foglaltatott Valentin-nap alkalmából a Shalimar indiai étteremben. (Mellékesen: a szegény ember kisebbik lánya amint elérte az ivarérettséget, hamarosan rájött, hogy a férfiak szívéhez vezet egy rövidebb út is, egy arasszal a gyomortól délre, de ez egy másik mese témája.) Ígért ez az étterem fűt-fát, február 7-ig történő foglalásnál a 8000 Ft-os menüárból 10 százalék kedvezményt, vörös rózsát a hölgyeknek, pezsgőt, miegymást. Mondta is tréfásan a szegény ember kisebbik lánya az ő élete párjának: legalább nem kell virágot venned, majd ott megkapom az obligát gazt.

És eljött Valentin napja, este 7 óra előtt pár perccel a szegény ember kisebbik lánya és az ő élete párja megérkezett a Shalimar étterembe. A pincérek már az ajtóban elkezdték tukmálni nekik az étlapot, mire a pár felvilágosította őket: Valentin-napi menüre érkeztek. Az asztalukhoz vezették őket, kisvártatva egy újabb pincér próbálkozott étlappal. Ekkor már kissé ingerülten ismételték: nem kérnek étlapot, Valentin-napi menüt kérnek. Ötven(!) perc után meg is érkezett az étel. A tandoori ételek legjava ugyan a menüben említettel ellentétben nem tartalmazott halat, csak csirkét, a zöldségeket pedig pár szomorú paprika- és hagymakocka képviselte, de mindez eltörpült a tény mellett, hogy az egész adag jéghidegen érkezett. A menüben említett joghurtsaláta szóba sem került, rózsavizes mámor legfeljebb a pár fantáziájában jelent meg, ezek után a szegény ember kisebbik lánya nem is csodálkozott olyan nagyon, hogy a végén 8000 Ft-os számla érkezett. Igaz, amikor szóvá tette, hogy 10 százalék kedvezményt ígértek, azonnal korrigálták a hibát, de a szegény ember kisebbik lánya ekkor már képtelen volt szabadulni a gondolattól: itten erős átverés forog fenn.

Az már csak a hab lett a tortán, hogy búcsúzáskor sem pezsgőt, sem vörös rózsát nem kapott, még szerencse, hogy élete párja időben gondoskodott egy gyönyörűséges csokorról. A szegény ember kisebbik lánya azonban így is keserű szájízzel távozott a Shalimar étteremből és szentül megfogadta, hogy ide többé be nem teszi a lábát, és ezt melegen ajánlja másoknak is.