Egy ideje már a hűtőben figyelt ez a három üveg, amit egy CBA-ban lőtt a Homár, de megkóstolni nem merte. A korábbi példák ismeretében felmerült a nagy kérdés, azazhogy érdemes még palackozott fröccsökbe fektetni, vagy evólúciós zsákutcaként lezárhatjuk ezt a dossziét? Idei versenyzőnk a fröccsökön túl üveges vébékával überelt, úgyhogy a vegyvédelmibe öltözött önkétes tesztcsapatot bezártuk egy bunkerbe, és a golyóálló üvegfal túloldalán vártuk a hatást.

A fröccsök oldalával szerencséjükre csak a vásárlát követően szembesültünk, ezért elsőre fel sem tűnt, hogy a termékcsalád neve Király és ezzel vissza is élnek:

Az üvegek ehhez képest meglepően kulturáltan néznek ki, mondjuk 279 forintért. Ennél több pozitívumot nem is nagyon mutat fel egyik bor alapú koktél sem. Annyi szól még mellettük, hogy kísérőnek nem tudták elbaszni a pálinka ízét. De ez csak annyit tesz, hogy "laposabb ízük volt, mintha apám borát higították volna", szénsavtartalmuk pedig a kiöntés pillanatában elpezsgett. Egy másik tesztalany húgyszaggal kevert izzadtságaromát vélt felfedezni az ecetes utóíz alatt. Nyilvánvaló, hogy egyiket sem organikus gazdatest szülte.

Kategóriájukban bajosan versenyeznek a kiméréses 30-45 forintos társaikkal, de az 5,5%-os alkoholtartalom mellé palackozott varázslat alig néhány korty után agresszív folyamatokat indított el a tesztcsapat bélrendszerében. Minthogy másfél decinél senki sem fogyasztott többet, a fosatós jelleg megmaradt jellegszinten.

A Homár gyorstesztje alapján a Kvínkólához kevert kanalasorvosságra emlékeztető VBK a vizsgált vidéki egyedekben hisztérikus nosztalgiarohamot váltott ki. Könnyekben törtek ki, ahogy a tinédzserkori boldog hányások íze gombócként torkukra csusszant. Az "igazi művházas vébéká" azért kapott tőlük csak 4,5 pontot, mert azóta visszaszoktak a kokakólára, a végeredményt azonban a Homár szigorú 1 pontjával összesítve kapjuk.