Tisztelt Csétei úr!

Mielőtt belevágnék, azzal szeretném kezdeni, hogy bocsánatkérését elfogadom, így az ügyet a magam részéről lezártnak tekintem. Ezzel, ha gondolja, megspórolhatja az alábbi sorok olvasását.

A Vis Major kifejezést jómagam is ismerem. Ezzel a latin szóval, mindössze annyi hibázik, hogy üzleti körökben nem használatos. Üzleti körökben az „amit megígérek, betartom” magyar kifejezést alkalmazzuk. 10 éve dolgozom az üzleti világban, apám, anyám is üzletemberek.

Arra tanítottak, hogy a szavamnak súlya legyen. Néhány esetben ismerünk mentséget: Haláleset, olyan betegség mely meg gátol az ígéret betartásában. Ezek a mentségek is csak akkor elfogadhatóak, ha kizárólag az érintett személy tudja az ígéretet betartani!

1. Nekem, mint „vásárlónak” nem kötelességem tudni, hogy egy egyszemélyes vállalkozásról van szó. Most miután tudom, hogy ön a sofőrszolgálat tulajdonosa, diszpécsere, valamint a sofőrök kísérője így világossá vált, hogy miért is alkalmazza ezt a gyönyörű latin kifejezést. Ezért ezt a Vis Major-t 50%-ban el tudom fogadni.

2. Jómagam is cégvezető vagyok, mint alkalmazott, ezen kívül vezetek egy saját céget is. Így mondhatni hasonló „cipőben” járunk. Jómagam 10 éves üzleti pályafutásom során, gondoskodtam arról, hogy Vis Major lehetőleg ne következzen be. Volt motorbalesetem 21 csonttöréssel, 7 hónap kórházzal, volt haláleset a családomban, túlestem egy váláson stb. Ennek ellenére, mind a saját, mind, pedig a másik cégnél igyekeztem helytállni. A motorbalesetem napján lett volna egy üzleti tárgyalásom, erre nem tudtam elmenni. Miután a baleset után 5 napig mesterséges kómában tartottak, semmilyen ügyet nem tudtam intézni. (gondolom érthető) Utána 2 hétig nem igazán voltam magamnál, nem tudtam foglalkozni az üzlettel. Azt gondolom ez egy Vis Major! Ezek után gondoskodtam arról, hogy „távirányítással” tovább dolgozzak.

3. Ha valakinek fontos az üzlete, akkor gondoskodik arról, hogy egy Vis Major után helyreállítsa a kapcsolatot ügyfeleivel. Kár bármilyen adatvédelemre hivatkozni, hiszen Ön nagyon is jól emlékszik, hogy 2008. április 5.-én az István utcában parkoltam és a kedves sofőr hölgy ébresztett fel, és Ön 4 óra 27 perckor telefonált!

4. Igazán hálás vagyok, hogy nem számoltak fel várakozási díjat, azért mert a helyszínen aludtam. Sajnálom, hogy mindössze 400ft borravalóval tudtam honorálni, hogy oly sokat vártak rám, míg felébredek.

5. Sajnálom, hogy Ön lejárató hadjáratnak tekinti mindazt, amire 4 napja lett volna, hogy másképp alakuljon.

6. Jelenleg 17 peres eljárás résztvevője vagyok. Ebből 14 esetben felperes, 3 esetben, mint alperes. Azt hiszem, ez elég jól tükrözi, hogy miért is oly impulzívan reagáltam le a dolgot. Képzelje el amikor a végszámla leadásánál szembesülök azzal, hogy euró tízezrekre akarnak lehúzni. Képzelje el milyen érzés, amikor egy cég fizetésképtelenné válik és kénytelen vagyok felszámoltatni. Lassan több adósságkezelő céget alkalmazok, mint alvállalkozót. Remélem ön is, elfogadja a „vis major”-t!

7. Én még gondolatban sem szidtam az Ön felmenőit! Bocsásson meg, de kénytelen vagyok feltételezni, hogy Ön magából indul ki!

8. Képzelje el a helyzetet, hogy egy órája várok. Lassan fél hat van (5 óra 16 perc). Ekkor feladom. Hulla fáradt vagyok. Már csak egy barátom van velem a 3-ból, mert még bírja a gyűrődést, elszívunk egy cigarettát, beszélgetünk… persze aludhattam volna ott is, de hát mit tegyek, mindenkinek van egy heppje. Az enyém, pl. saját gépjármű, saját portán, alvás saját lakásban, saját ágyban. Igen felfogtam, nem vagyok hülye, hogy tudakozó, másik sofőr stb. stb. stb. De ekkor már lassan 6 óra van. A nap felkelt. Intelligens ember lévén nem hívok másik sofőrszolgálatot, mert: Vagy már nem jön ki, vagy újabb fél óra. Így maradt a taxi.

9. Ön azt írta, hogy jogtalanul vádaskodtam. Közben elismerte, hogy mégsem. Akkor most mi van? A helyzet az, hogy mint említettem elfogadtam a „vis major”-t. De a tényekre szorítkozva: Önök nem jöttek el értem. Én csak ezt írtam le.

10. Mi a célom a lejárató hadjárattal? Szerintem nyilvánvaló volt, már a legelső levelemben, hogy csak egy visszahívást vártam. Pontosabban: Elvártam volna, hogy amit megígérnek, azt tartsák be! Vagy: Ha nem tartják be, akkor egy „lejárató hadjárat” nélküli indoklást, hogy miért is nem jöttek értem! Mint fentebb említettem, nem tudom elfogadni, hogy törölte a hívásaimat. Egyáltalán nem logikus! Adatvédelemre hivatkozva maximálisan megértem, és korrektnek tartom, hogy törli a fogadott hívásokat. Bár, ha nem társul név a számhoz, akkor felesleges. Mint azt Ön kifejtette, nem érezte jól magát. Ugyanakkor kifejtette azt is, hogy mennyire fontos Önnek az ügyfél. Ha nekem fontos az ügyfél és tudom, hogy „vis major” miatt mondjuk hajnali 2-től már nem vagyok 100%-os akkor biztos, hogy másnap nem törlöm ki a hajnali 2 utáni hívásokat. Főleg akkor nem, ha az okos telefonomban látom, hogy egy és ugyanazon számról 4-szer kerestek. Persze nem kioktatásnak szánom. De hát Ön mondja, hogy mennyire fontos Önnek az ügyfél.

11. Elismerem: Én vagyok a szolgáltatók „réme” Igen, én vagyok az a típus, hogy egy étteremben, ha szar a kaja, akkor nem kisomfordálok, hanem megmondom szó szerint, hogy a kaja szar volt. Én vagyok az aki, ha pultnál szolgálják ki, soha nem adok egy büdös borravalót sem. Igen én vagyok az, aki, ha látom, hogy a pincérnek szar napja van és ezért morcos, nem kap egy büdös vasat sem. Én vagyok az, hogy akinek nem tetszik a szálloda, kiköltözök fizetés nélkül, és még sorolhatnám!

12. DE: én vagyok az a személy is, hogy ha egy étteremben emberként kezelnek, vaskos borravalót adok. Én vagyok az, aki 5 éve rendszeresen visszajárok egy szállodába pihenni, mert nagyon kedves a kiszolgálás. És én vagyok az aki 8 éve, amíg Magyarországon dolgoztam napi rendszerességgel rendeltem a Taxi2000-től, jelenleg is hétvégenként minimum 2-3 alkalommal.

Bocsánatot kérek azért, hogy nem hímes tojásként kezelem az ügyeimet. Ahogy Ön fogalmaz „Sajátságos módon”. Elnézést kérek, hogy fogyasztóként részt veszek a társadalom körforgásában. Külön elnézést kérek, hogy mint egy szolgáltató cég alkalmazottja, de vezetője is egyben olyasmit várok el magánemberként, amit tőlem, mint szolgáltatótól maximálisan elvárnak mások. Engem nem „blog” oldalakon járatnak le, hanem súlyos euró tízezrektől fosztanak meg, illetve estlegesen azonnali hatállyal beperelnek.

Összefoglalva az egészet: Nem az Ön személye ellen indítottam támadást. Egy szolgáltatás hiányossága ellen indítottam támadást! Ha túlreagáltam ezúton kérek bocsánatot Öntől. Fentebb részleteztem heves vérmérsékletem mivoltát. Sajnálom, de én is az üzleti világban élek és nyugodtabban aludnék, ha „csak” ennyi atrocitás érne engem, mint Önt.

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hivatalnál tett panaszomat, a mai nappal visszavonom. Erről írásban értesítem a NFH-t. A taxi2000Kft-nek kizárólag az Ön beleegyezésével írok levelet, melyben közölni fogom, hogy a „nézeteltérést” tisztáztuk. Jelen levelemet mellékelem az Indexnek is.

Bocsánatkérését elfogadom. Semmilyen anyagi ellenszolgáltatással nem kívánok élni (ezt korábban többször is leírtam).

Maradok Tisztelettel:
L. Sándor