2008. március 27-én, este 9 óra tájban gyanútlanul átkeltem a Ferenciek terei aluljárón, ám időközben igazoltató rendőr állított meg. Méltatlankodtam, hogy nálunk szabadabb országokban az ilyesmi még csak nem is létezik, ám ekkor jóval nagyobb sokk következett. A rendőr közölte velem, hogy 2007 májusa óta körözés alatt állok, ezért most letartóztat, és irány a dutyi. Na, de miről van szó? Neki gőze sincs, de esetleg nincs-e nálam visszavonó határozat a körözésről. Már mért lenne, ha egyszer azt se tudom, hogy köröznek? Ő azt nem tudhatja, úgyhogy irány a kocsi, majd a Nagy Ignác utcai Büntetés-végrehajtási Intézetben kiderül. Odajött két másik rendőr, majd rövid tanakodás után a másik megcsípett bűnözővel már vittek is minket az 5. Ker.-i Rendőrkapitányságra.
A másik fülön csípett bűnöző egy meghatározhatatlan korú, alacsony, vézna, gyaníthatóan túl sok alkoholt fogyasztó és túlságosan szomorú férfi volt, akit a volt felesége jelentett fel tartásdíj elmaradásáért (neki legalább kiderült, bár, bevallom, kicsit sokkolt, hogy az embert ezért is simán lecsukhatják). Mindkettőnket megbilincseltek a kocsiban, amiért elnézést kértek (amúgy mindenért elnézést kértek, mondván, hülyeség, de kénytelenek ezt csinálni), majd bevittek minket a fogdába, mindenünket elvették, majd szóltak, hogy ha kell pisilni, pisiljünk, mert ha bementünk a fogdába, nem lesz senki, aki megint kiengedjen minket vécére. Mondom, telefonálnék az ügyvédemnek. Majd később.
A fogdában a világ legkeserűbb vize folyt az ivókútból, miközben a helyiséget negyven fokra fűtötték. Természetesen pisilnem kellett, és tényleg nem jött senki a dörömbölésemre. Volt két kamera is a fogdában, de úgy látszik, nem nézte senki az adást, mert senki sem jött, amikor belehugyoztam az ivókútba.
Időközben a barátnőm megjelent a rendőrségen, és kétségbeesve követelte, hogy mondják meg neki, miért csuktak le. Erre az ügyeletes rendőrnő közölte vele, hogy a Fővárosi Bíróság megbüntetett 75 ezer forintra, én pedig nem fizettem be, ezért 300 (!) napra lecsuknak. A barátnőm szóhoz se jutott, aztán pedig elküldték. Mikor elment, még találkozott az elvált apával, aki vigyorogva hagyta el a játékteret.
Pár óra elteltével bilincsbe verve átkísértek a Nagy Ignác utcai börtönbe, ahol egy ember hosszasan tanulmányozott egy papírt, majd megkérdezte, van-e nálam 2500forint. Történetesen több mint hatvanezer forint volt nálam. Ekkor a börtönőr közölte a rendőrökkel, hogy vigyenek engem vagy a Fogarasi úti Tescóba, vagy pedig a Lurdy házba, mert ezeken a helyeken van éjjel-nappal nyitva tartó posta. Ott erre és erre a hivatkozási számra rózsaszín csekken fizessek be 2500, azaz kétezer-ötszáz forintot, mert ennyivel tartozom a Fővárosi Bíróságnak, aztán pedig engedjenek haza. Na, de mi ez a 2500 Ft? Ő azt nem tudja, de ha nem tudom befizetni, napi 250 Ft-jával leülhetem.
A pofám leszakadt, de a rendőröknek is, akik egymás között csak „Mekkora égés!”-nek titulálták a helyzetet, de ekkor már hajnali egy óra volt. Visszamentünk a kapitányságra, az éber rend őrei ekkor már eltekintettek a bilincs használatától, és érdekes módon innentől fogva csak úgy dőlt belőlük a panasz.
Hogy ő azért kap fegyelmit, mert szolgálat közben eszik. Hogy a román rendőrök 1500 eurót keresnek, mi meg itt nyomorgunk. Hogy a rendőröknek nem is lenne kötelező használni a városban a biztonsági övet, de az 5. ker. rendőrkapitány akkora köcsög, hogy kötelezővé tette, a rendőrök mutassanak példát. És ilyeneket kapunk el, mint te, miközben a millárdos bűnözők meg szabadon mászkálnak.
Miközben már a Fogarasi úti Tescóba robogtunk, csak hallgattam, hallgattam a panaszáradatot, majd megkérdeztem: „Ha ilyen szar rendőrnek lenni, mért nem csináltok valami mást?” „Ne viccelj – válaszolt a legnagyobb darab –, 34 éves vagyok, szakközép-érettségim van, nem értek semmihez, micsináljak?” „Hja, kérem” – gondoltam magamban.
A 2500 Ft gondos befizetése után hajnali fél háromkor raktak ki a rendőrök a Bajcsy sarkán. Az egész akcióról egy papírfecnit se kaptam, mindössze a rózsaszín feladóvevény lapul a zsebemben, mert búcsúzóul még figyelmezetettek a rendőrök, hogy néha egy évig is elfelejtik visszavonni a körözést. Igaz, a rózsaszín fecni sem ér semmit, mert a letartóztató rendőr maga sem tudja, miért tartóztat le, neki ez tényleg csak egy rózsaszín papírfecni.
Mit ért meg 2500 Ft a magyar rendőrségnek?
– három rendőr este fél tíztől hajnali háromig szinte csak velem foglalkozott,
– plusz két rendőr fél-egy órákat foglalkozott velem,
– benzinköltség és gépkocsi-amortizáció (Ferenciek tere–rendőrkapitányság–Fogarasi út–rendőrkapitámyság),
– fogda-világítás és -(túl)fűtés.
A mai napig nem tudom, pontosan miért is tartoztam a bíróságnak azzal a 2500 Ft-tal. De soha többé nem leszek városi gyalogos.
Fogda 2500-ért
Új rekord született rendőrségi pénzbehajtás kategóriában. Naiv gyalogost egy 75 ezer forintos fantom(?)büntetés miatt rabosította a jard, majd elvitték éjjelnappali postán feladni 2500 forintot, amivel kiváltotta aznapi fogdáját. Kellett a pénz cigire, vagy mi?
Az utolsó 100 komment: