Ma reggel kisebb késésben voltam, így próbáltam igyekezni, hogy odaérjek a megbeszélt időpontra. Stadionok metróállomáson keresztül vezetett az utam, ahol mindkét lejáratnál ellenőrök (vagy biztonsági őrök, erre még nem jöttem rá) a szokásukhoz híven álltak. Kezeltem egy jegyet az automatánál, majd próbáltam lejutni a metróhoz, de a tömegből az egyik nőnemű hajtőben 'barnára festett' (többit tekintve hidrogénszőke), háromcentis lenőtt műkörmös ellenőr (biztonsági őr) kiemelt, hogy mutassam a jegyem, mely kérésnek elegettéve átnyújtottam neki a jegyet.
Az első meglepetés ekkor fogadott, ugyanis szerinte azt a jegyet kétszer kezeltem, ezért menjek vissza kezelni egy másikat, vagy különben "nem megyek le". Ez azért lepett meg, mert friss jegyet vettem elő fél perccel előtte, és azt kezeltem. Szót, majdnem szót követett (fél mondatot sem bírtam válaszolni a felvetésre), amikoris következett a második meglepetés.
Hirtelen odalépett mellém az egyik társuk (velük együtt állt, előtte még beszélgettek is egymással) és a szó szoros értelmében a kijárat felé elkezdett lökdösni a "takarodj innét kis köcsög" címszóval. Mivel igyekeztem, ezért nem ért meg számomra 270 Ft-ot a történet folytatása, ráadásul fazonunk kb. 70 kg-mal volt nehezebb mint én, az a fajta kinézetű, melybe inkább nem kötsz bele. Miközben kezeltem a második jegyet, ez az egyén végig követett, automatára támaszkova, tőlem 30 cm-re magyarázott tovább: "Gyere fel és majd ott megbeszéljük" - nem baráti megbeszélést sejtetve. Nem igazán értettem, mit is kellett volna megbeszélnünk, vagy hogy miért, ezért próbáltam nem foglakozni vele.
A második kezelt jeggyel a kezemben mentem ismét a lejártat felé, de ez a forma, csak követett, és folyamatosan azt magyarázta, hogy "Gyere fel és majd ott megbeszéljük!". A maradék hármas ellenőr/biztonsági őr kordon, ekkor már átengedett, s ő is ott maradt velük, de a szája nem állt be, trágárságokat hangoztatva még mindig meccsre hívott. Lépcsőn lefelé menet csak ennyit válaszoltam neki (lényegében először): "Ilyen formákra nincs időm". Mondhattam volna cifrább dolgokat is, de nem tettem, viszont neki ennyi is elég volt, hogy még jobban bepöccenjen, és nagy hévvel leindult utánam a lépcsőn. Gondoltam, ha már ténylegesen harcra kerülne a sor, akkor azt vegyék a kamerák is, így a lépcső alján lévő kamera látótávolságában megálltam, s bevártam a fazont. Aki utolérve nemes egyszerűséggel megütött! Nem erősen, nem fájt, nem kékült be, semmi ilyen, de odacsapott egyet az ökével.
Ekkor csak ennyit mondtam neki: Látod azt a kamerát, s látod ezt a telefont a kezemben?
No ennyi kellett neki, már ment is visszafelé a lépcsőn különféle átkokat szórva felém. Gondoltam, ha már idáig eljutottunk, akkor tényleg hívom a 112-őt és segítséget kérek. Kamerák végigvették a történéseket, csak nekem lesz igazam, és ilyen ember pedig nem ellenőriz többet. A rendőrség bejelntkezett ahol közölték, hogy vagy bevárok kollegákat, vagy bemegyek később a 14. kerületi rendőrkapitányságra egy orvosi látlelettel a kezemben és feljelentést teszek, én ez utóbbi lehetőséget választottam.
De miközben a telefonon beszéltem a fazonunk szépen felszívódott. Kérdeztem a maradék háromtól, hogy hol a kollegájuk? S ekkor ért a harmadik vagyis a sokadik meglepetés: "Nem a kollegánk, nem is ismerjük kicsoda!" válaszolt a tőbenfestett barna jegykezelő/biztonsági őr.
- Tessék? tettem fel a kérdést, de a válasz ismételten ugyanaz volt. Ekkor esett le az, hogy miért is nem kék egyenruhában volt a kötekedő, verekedő ál-ellenőr-biztonsági őr, hábár valami kártya neki is volt a nyakába akasztva (ez kevert meg, meg az, hogy ott állt a másik hárommal, s egyből "intézkedett").
Válaszból rájöttem, hogy velük egyről a kettőre nem fogok jutni, ezért elmentem a forgalmi irodába ahol már az ajtóban állva várt egy BKV-s hölgy, mivel "Látta, hogy probléma van". Az adott kamera felévteléről érdeklődtem, illetve az ellenőrökről, hogy kicsodák ők. Válaszul azt kaptam, hogy az utasok jogaira hivatkozva felvétel nincs, vagyis nem rögzítik a kamera adásait, és ők ott - ellenőrök, vagy biztonsági őrök - nem a BKV-hoz tartoznak így nem tudnak semmit tenni, de a panaszkönyvbe írhatok... Itt hagytam abba az egészet, mivel ekkor már tényleg késésben voltam, s rájöttem, hogy sokmindent ez ügyben nem lehet tenni (max. megírni a Homárnak).
Következők a kérdések fogalmazódtak meg bennem az eset kapcsán:
- Biztonsági őröknek is van joguk jegyet venni? Visszaemlékezve karszallagjuk nem volt, vagy legalábbis nem volt rajtuk.
- Mi történik, ha valaki elrontja szánt szándékkal a mozgólépcsőt, felgyújtja, mit tudom én mit csinál vele, vagy megsérül az egyik utas? Nem lehet megtaláni a tettest, vagy nem lehet rábizonyítani, mert a kamerák látták a történéseket, csak nem rögzítették azokat. Ilyen esetekre (személyi jogok védelme) az a bevett szokás, hogy bizonyos idő (24-72 óra) után törlik a felvételeket. BKV-nál ezt nem ismerik, vagy nincs meg a szükséges eszköz?
- Én is odaállhatok ellenőrizni jegyeket akár egy baseball ütővel, vagy egy karddal a kezében és a nekem nem tetsző utazni szándékozókat jobb belátásra bírhatom? Ezt a kérdést a forgalmista BKV-s hölgynek is feltettem, mire ő ezt válaszolta: - Az nekünk is feltűnt volna!
Naná gondoltam magamban...és mentem az utamra.
Álellenőr ütötte meg ököllel az utast
A rutinos budapesti tömegközlekedő jól tudja: ha verés jön, a biztonsági kamera elé helyezkedve kell bevárni a feldühödött ellenőrt. Na de mit tehet akkor, ha nem működik a kamera? Ráadásul az ellenőr sem igazi ellenőr volt? Rémtörténet a Stadionok megállóból.
Az utolsó 100 komment: