A rugalmatlanság és a butaság iskolapéldája az, amikor nem lehet megvenni valamiből a kiállított vagy utolsó darabot, mert csak. "Van ilyen", mondta az eladó, VMJ-nek pedig nem kellett kétszer mondani: elköltötte a pénzét máshol.

Tudom, hogy huszonévesen tesz néha az ember felelőtlen kijelentéseket, de azt hiszem, ma délután voltam először és utoljára kika "bútor"áruházban. Rövid lappangási idejű kika-fóbiámnak paranormális oka van: kísértettel találkoztam a vértesszőlősi (Tatabánya mellett) áruházukban.

Nem is kísértet volt, hanem valami gonosz testrabló démon: a fiatal, csinosnak is mondható pénztáros hölgy egy pillanatra kékruhás merkuros-vasedényes szűkösjószág-elosztó atyaúristenné változott, és dörgedelmes-cinikus hangnemben szólított fel engem és édesapámat jogsértő cselekedetünk azonnali megszüntetésére, a kifizetés és hazahozatal (cash&carry, man!) céljából a pénztárhoz vitt akciós, "sötét dió" színű "Milano" mintájú állófogas visszavitelére onnan, ahonnan hoztuk. Merthogy azt a konkrét összeszerelt példányt nem lehet elhozni, az kiállítási darab, a szobainasok Mona Lisája, gondolom én (pedig volt rajta vonalkód is).

Mielőtt bárki erre gondolna, nem azért döntöttünk az összeszerelt bemutató példány mellett, mert a dobozos verziót nem tudtuk volna összerakni, hanem azért, mert jó fél raklapnyi doboz átkutatása után (Jesszusom, tényleg, így utólag, azt szabad, néni?) megbizonyosodtunk róla, hogy ez az egyetlen darab abban a színben, amilyet mi szeretnénk.

Intelme gyorsan, nyersen ért, mi meg szerettük volna megtudni, miért nem lehet elhozni ezt a szerencsétlen fogast (gondolom, eltették valakinek), erre a hölgy azonban nem túl meggyőző hangon csak annyit tudott motyogni, hogy "van ilyen". Utolsó érvünkre, miszerint széles e blue box-ban ez az egyetlen sötét dió színű példány, a kollegina csattanós választ adott: "akkor rendelni kell". Tisztára, mint a kivehető ajtós NDK turmixgépet vagy a tolótetős kombi Wartburgot. Cash&carry, sure. Csak a Merkurnak meg a Vasedénynek legalább nem ez volt a mottója.

Azt már nem ajánlottuk fel, hogy adjon egy csavarhúzót, és összerakunk neki egy világos színűt kiállítási tárgynak (sőt, még a számzáras vitrinbe is segítek betenni, a bejáratot őrző két Cerberus-nak meg hozok szalámivéget), csak hadd vigyük el azt a nyomorult fadarabot - azt már nem. Inkább otthagytuk a kikát nénistől-fogasostul, elmentünk Tatabánya másik végébe egy "nem ekkora presztízsű" bútorboltba, és vettünk egy ugyanolyan fogast (tényleg ugyanolyan). Készségesen kiszolgáltak, összeraktuk, használjuk.
 
Üdvözlettel
 
VMJ