Gábor rengeteg hibát vétett, amikor egy laza balatoni hétvégére fizette be magát. Gyűjtsd össze mind! A Homár el sem tudja képzelni máshogy a Balatont, meglepő, hogy van, aki még mindig hisz benne.

Egy balatonfüredi hétvégére vágytunk a nejemmel, és úgy tűnt, kapóra jön a Hotel Füred kétnapos akciója, jóllehet az épület maga tipikus szocreálos építmény, és a szálloda teljes neve is erre hajaz: Hotel Füred Kongresszusi Központ. De hát ott ragyog három csillag a neve mellett, és a vízpart közelsége ugyebár. Mindenestre már a foglalás is rosszat sejtet. Még el sem múlt a sikeres visszaigazolás miatti öröm, érkezik a tájékoztatás, mely szerint ha egy adott időpontig – valójában a szobafoglalás követő harmadik napig – nem fizetem be a szállodaszoba árának kétharmadát, törlik a foglalást.

És mellékelten egy bankszámlaszámot közölnek. Ma már a világ talán bármely országának szinte bármely lepukkadt szálláshelyére lehet on-line fizetni; de a füredi hotel K.K. kivétel, s mivel ketyeg az óra, csitt-csatt, ebédidőben el, irány az OTP-fiók, ahol közlik, a számlaszámmal valami gond van, nem megy át a pénz. Vissza az irodába, szállodába telefon megy, hír érkezik, lehet, hogy a számlaszámmal van gond, mert többen is panaszkodtak emiatt. Amikor szóvá teszem a rövid fizetési határidőt, időengedmény helyett bediktálnak (!) egy másik számlaszámot. Így másnap megint csitt-csatt (hiszen már csak 48 órám maradt!),  ebédidőben megint el, megint irány az OTP-fiók de most már sikeres az akció, a befizetés megtörtént.

Négy héttel később, amikor elérkezik a nagy utazás napja igyekszünk időben elindulni, hogy még kora délután a helyszínen legyünk, ha a tóra néző szobát nem is, de egy elfogadható szobácskát megkapni. A szálloda kong az ürességtől, de mi rögtön a sorban az első, a legvacakabb szobát kapjuk, melyről kiderül, hogy a parkolóra meg a bejárati kapura néz, no meg a zajos 71-es útra, ráadásul a lezárt ablakok előtt erkély helyett betontömbökkel , kábelekkel telerakott folyosó található. A televízió csatornái közül felerészt sincsenek a szobaprospektusban megjelöltek, de hát kicsire nem adunk, most sokkal fontosabb maga a szoba, hiszen hosszú műtét után lábadozó feleségem nem klausztrofóbiás ugyan, de a bezártság érzetét kelti benne, hogy az egyik ablak kinyithatatlan, a másik nyitható, de szúnyogháló feszül rajta, ami egyfajta börtöncella-jelleget ad a szobának.

A recepciónál különféle magyarázattal szolgálnak. Hogy sok csoport érkezik, másutt nincs üres szoba, meghogy ide foglaltuk a szobát (foglalt a fene), meg aztán ezek a legjobb, felújított szobák Ha ezek a legjobbak, vajon milyen lehet a többi? Később kiderül, valóban érkeznek csoportok, de teltházról szó sincs: az erkélyeken alig van élet, este pedig a szobák fele sötét, mint éjjel a Balaton közepe. És a később érkezők, hasonló kondíciókkal szobát foglalók (akiket ezek szerint sajnálnunk kellene) ráadásul kaphatnak erkélyes szobákat. Végzetes hibát követtünk el érkezéskor, hogy nem adtunk jattot?

A feleségem elmagyarázza a magyar szolgáltatás nagy titkát: ha például péksüteményt vásárolsz, és nem figyelsz oda, mindig a legrondábbat kapod, hogy ettől megszabadulván az eladónak több esélye legyen a többit is eladni. Az igazi ok azonban talán nem ez, hanem a régi, a konvertibilis forint előtti időkkel magyarázható, ami a vacsoraidő alatt világosodik meg: ekkor kiderül, a külföldiek egészen más vacsorát kapnak, mint a menüre befizetett magyar vendégek. Közlik velünk, azért van ez, mert a csoportban érkezők másféle ételt rendelnek. (Amiből azért mi is, a nem csoporttal érkezők is kóstolhatunk a másnapi büféreggeli során), Rögtön látni, miért: a nekünk kihozott vacsora épphogy ehető, a levesből kihalászott, köretként tálalt sárgarépa péppé főtt, a rizs ezzel szemben nyersen ropog a fogak között, a valamilyen oknál fogva desszertként becézett Stefánia szelet pedig meleg, mint a tó vize. Amikor mindezt szóvá tesszük, a német meg osztrák vendégek hosszú évtizedes seggnyalásába kissé belefásult idős pincér – a mondandónk befejezését meg sem várva – egyszer csak elfordul asztalunktól, és mélyen hajbókolva köszönti az éppen belépő németül harsogó vendégeket.

De nem csak rossz történik: hiszen a Nap másnap mindenkire egyformán süt. És a hétvégére egy dinamikus, fiatal, udvarias csapat veszi fel a munkát a recepciónál és a vendéglőben egyaránt. Pedig előzőleg még a szerencsénket is agyoncsaptuk, talán már a felújított szoba leltárához tartozó két hatalmas pók formájában.