Aki sokat jár vonattal, annak kaland az élet. Mókit, aki a BKV-s flörtje után mostanában inkább a MÁV segítségével gyártja a Homárra valót, most a csatlakozás nem várta meg, pedig sietett. De legalább megtudta, hogy a fiatalok idővel mind elhagyják a vasutat.
Ha hiszi, ha nem, alig öt nappal a múltkori élményem után újabb kellemes estét szereztek nekem az államvasutak. 20-án úgy döntöttünk, az unalmas tűzijátéknézés helyett visszamegyünk a Balatonra, amíg még jó idő van. A Déliből 21:30-kor indult a vonat, előzőleg ellentmondásos információkat kaptunk a pályaudvaron arról, hogy eme munkaszüneti napon a szombati vagy a vasárnapi menetrend az érvényes, a pénztárosnő az előbbire, a forgalmista az utóbbira esküdött.
Gege a lokálpatriotizmus egy megalkuvást nem tűrő fajtájával találkozott kutyasétáltatás közben:
Magyarországon már a farostot is kispórolják a lemezből. Árpi az Ikeában találkozott ezzel az új, összehajtható változattal, ami nem igazán győzte meg:
Az utolsó nyár végi szabadtéri előadást megnéztük, már csütörtökön vettünk egy köteg parkolójegyet. Aki nem tudná, a városban nem parkolóórás rendszer működik, hanem trafikokban lehet megvenni előre a jegyeket, amiből kb. 4 mm-es átmérőjűköröket kell kicsipkedni a hónapnak, napnak, órának, percnek megfelelően. Ezek a remek fecnik, még némileg perforálva is vannak a kitépést – és mint kiderült ajogtalan bírságolást - segítendő. Pénteken délután 4után a Hősök kapujánál parkoltunk, és a közeli teraszon telepedtünk le. Gondosan kitépkedtük a megfelelő köröket (ezzel, mint kiderült, nem is volt baj), és előírásszerűen az oldalsó kocsiablakhoz fogatva elhelyeztük. Mikor a parkolás lejárta előtt jóval visszatértünk, már ott mosolygott a zacsi a szélvédőn. A két parkolóőr után eredtem, akik még csak a túloldalon jártak, és szóltam, hogy valami tévedés van, mivel természetesen van jegyünk a kocsiban, azonnal közölték, hogy ott „Más lesz a baj.”