András kivételesen nem a TCS-specifikus hiányosságokon akadt ki a Centrálban, hanem azon a széles körben elterjedt tünetegyüttes (közöny), amikor a pincéreknek fogalmuk sincs, mi van a menüben, mi volt a rendelés, illetve hogy az előételt csak akkor hozzák ki főétellel együtt, ha a vendég azt külön kéri. Kedvencünk mégis az, amikor leteszik az asztalra a számlát, a t. vendég pedig 5-10 percet várhat, ha szeretne visszajárót.

Torkos csütörtökön nagycsaládilag (8 fő) tettük tiszteletünket a Centrál Kávézóban. Az első probléma a kínálattal volt: kb. 10 féle étel közül lehetett választani, desszert kétféle plusz házi sütik. Mindegy minek akarunk mi kávézóban enni?! Viszont a pincérek felkészültség még az étlapnál is hiányosabb volt.

A Rolling Rocknak pénteken megelőlegeztük az idei Torkos Csütörtök bajnoka címet, pedig még nem is olvastuk Go-Go Bordello horrorsztoriját. Szegények 3, azaz három órát vártak a kajájukra, azután pedig közelharcot vívtak a menedzsmenttel, hogy húzzák le a számláról az italokat, amiket nem ők fogyasztottak:

Láttam ugyan, hogy az egyik mostantól hosszútávú emlékezetem bugyraiba száműzött (mellesleg már jó ideje csak a rövidtávúhoz van hozzáférésem, szóval teljesen jó helyen van ott) vendéglátó egység már szerepelt a hasábjaitokon, de úgy érzem egy másik nézőpont sokat segíthet az Escher Poklának vásznára kívánkozó esemény illusztrálására...

A kedvezmény alatt áremelés párja a speciálisan korlátozott kóstolómenü, illetve a zónaadagok, amit szintén elég sok helyen alkalmaztak ünnepelt vendéglátósaink. Fist boy a Kaledónia Pubban futott bele a felettébb gáláns ötdarabos menübe, de ezen még nem akadt ki. A pohár akkor telt be, amikor másfél óra várakozás után a pincérek szó nélkül átpakolták társaik székét másik asztalokhoz, amikor kimentek a hely elé cigizni:

Torkos Csütörtökön egy kisebb haveri társasággal (11 fő) gondoltuk ellátogatunk a Kaledónia Pubba, egy kis kirándulás Skóciába.  Nagyon kedvesen fogadtak minket és egyből rendelkezésünkre állt az asztal ahol nehézkesen ugyan de sikerült leülnünk. Még le se pakoltunk és nagyon kedves pincérlány már ott is volt a megfelelő számú étlappal. Akkor még nem sejtettünk semmit a közelgő hidegzuhanyról. Első körben kiderült hogy kb fele annyi étel található az étlapon mint egy normál napon, direkt erre a napra lett összerakva. Az italok közül is csak pár darab volt felére engedve az amúgy elég széles választékból. Ok semmi baj, majd beosztjuk azt az 5 féle ételt, legfelfebb mindenki ugyan olyat eszik iszik, végülis ez egy pub, nem étterem.

Újabb lehúzós helyeket detektáltak olvasóink. A Liszt Ferenc téri Fresco és a XVI. kerületi Kis Tirol sem bízta a véletlenre a csütörtöki forgalmat, és ha nem is a Rolling Rock szintjén, de igyekeztek maximalizálni a profitot:

Barátaimmal ellátogattunk a Fresco étterembe a Liszt Ferenc térre. Elegáns étterem, normális kiszolgálás, horribilis teljes árú ételek. Tudom, aki torkos csütörtökön elegáns étterembe jár, az sikeres ember nem lehet. :) Étteremből kifelé jövet a bejárat melletti árlapon minden ár át volt húzva és kb. 20-40%-kal alacsonyabb értéket kanyarítottak mellé "elegánsan" filccel. Naná, hogy a benti étlapon a magasabb ár képezte az alapot, amiből jött le a t. csütörtök 50%-a. Külön vicces, hogy a honlapjukon is szartak rá, hogy átjavítsák az árakat, ott is a „filctollas” számok szerepeltek.

Az már most látszik, hogy a minden eddiginél nagyobb érdeklődés minden eddiginél több szívást eredményezett Torkos Csütörtökön. A Homár elkötelezett híve a virtuális önbíráskodásnak, úgyhogy aki az imént is vázolt trükkökkel (áremelés, foglalás törlése, kimagaslóan paraszt kiszolgálás) találkozik, ne fojtsa magába fájdalmát, írja meg nekünk! Tonbek ötlete sem hülyeség, ő a pozitív helyeket is listázná:

Csak 1 ötlet. mi lenne, ha listaszerűen összegyűjtenénk azolat az éttermeket ahol JÓ volt a torkos csütörtök, hogy ne csak a fikázásról szóljon a blog. Az én helyem - Nikos Taverna - Diósd (még a drága görög vörösbort is féláron adták), köszönjük nekik. /tavaly voltunk : Gesztenyéskert, Budakeszi, és minden rendben volt/

Kevés annál szarrágóbb dolog van, mint árengedmény idején árat emelni. Olyat viszont még nem látott a Homár, hogy 50%-os kedvezmény előtt, több mint duplájára "korrigálja" valaki étlapját. A Torkos Csütörtökok történetének eddigi legparasztabb vendéglátóipari egysége címet MLaci levele illetve az étlapokról készült fotói alapján ítéljük a Rolling Rock Cafénak:

Torkos csütörtökre foglaltunk asztalt a Rolling Rock Cafe-ba (a Feneketlen tónál), 8 főre. 20.30-ra szólt az asztal foglalás, pontosan érkeztünk. Rögtön gyanús lett, hogy a hely tömve van. A pincérektől való tudakozódásból hamarosan kiderült, hogy a tulaj kérésére a lefoglalt asztalokat is kiadták az utcáról betérő vendégeknek, akik meglepő módon nem akarnak felállni és elmenni... Már ez megalapozta a jó hangulatot, de mint kiderült, ez csak az előjáték volt.

Egy barátommal ki szeretnénk adni az angol Book of lists-széria szellemesen elnevezett, Football című darabját, amit Stephen Foster fociíró szerkesztett, és amihez focirajongó olvasók részvételét is várjuk. A könyv - maga a tökéletes vonat-vécé-lustadélután-olvasmány - pont az, amit a sorozatcím igér: vicces/érdekes/meghökkentő focitémájú toplisták. Tudta-e Ön, hogy a legendás kameruni kapust, Thomas N'Konót 2002-ben a pálya szélén tartóztatták le mali rendőrök a Mali elleni meccs előtt, azzal a váddal, hogy rontást küldött a pályára? És hogy az Afrikai Labdarúgó Szövetség ezért egy évre el is tiltotta a válogatott kapusedzőjét? No és az angol játékos, aki szintén egy évet kapott, amiért edzésen banánt dugott a csapattársa fenekébe?

A Homár ugyan távol marad az államilag elrendelt szervezett tömeges zabáltatástól, de szerencsétlen ismerőseit eltaxizta az Aréna Plázába, akik a Szfinx nevű gyorsétteremláncot próbálták volna be, ha nem kellett volna az asztalfoglalás ellenére 1,5 órát várniuk a konyhára. Hasonló problémát dokumentált Ambrus, akit a Kisrablóban éheztettek csapatával:

11 barátunkkal úgy gondoltuk, hogy idén is benézünk Torkos csütörtök alkalmával egy étterembe. Amit ott találtunk, az maga volt a dráma.

A Praktiker píárosai zseniális stockfotót választottak a háztartási gépek oldaára, ami egy kicsiny gyermek mászik elő épp egy mosógépből. Ul Sana tömeges tragédiát vizionál:

Szeretném felhívni figyelmüket a Praktiker 2008. február 01-14. prospektusának 11. oldalán levő képre, melyen egy kisgyerek egy mosógépből néz kifelé. Véleményem szerint, bár nem vagyok jogász, de ez a kép kimeríti a kiskorú veszélyeztetése tényállást. Én legalábbis nem szeretném, ha otthonomban a gyermekeim a képet látva azt próbálgatnák, hogy be tudnak-e mászni a feszültség alatt lévő és akár épp működő mosógépbe. Gondolom ezzel nem vagyok egyedül.

A mai nap a Torkos Csütörtöké. Mint azt Húsosfazék korreken összefoglalta, vendéglátós apokalipszisre lenne szükség, semminthogy szar helyeken minél több szart ehessen a magyar. Hogy milyenek azok a szar helyek, az nemsokára kiderül. Kinga a Kashmir étteremből jelent, ami bár indiai vagymi, nem volt curry a speciális tegnapi étlapon, melegen tartják az italokat és a földre kell hamuzni:

Január közepén sok-sok utánna járás után foglaltunk helyet a budapesti Kashmir indiai étteremben a torkos csütörtök alkalmából. A honlapjukon is hirdetett esemény alkalmából "az étlapon szereplő étel és ital 50%-os kedvezménnyel fogyasztható". Kilenckor meg is érkeztünk a helyre, ami picit üresnek tűnt, bár minden asztalon fent volt a foglalt tábla. Az asztalhoz kísértek minket, aztán jó 10 perc után (miután látványosan tudomást sem vettek rólunk) jeleztük, hogy szeretnénk választani az étlapról. Kaptunk két fehér lapot, hát nem a szokásosat, különleges alkalomra készített igénytelen választék nélküli étlap készült a torkos csütörtök alkalmából. Kaptunk egy megrendelőlapot is ahol be kellett X-elni a választott ételt.
Semmi kedvesség, hogy "ajánlhatunk-e valamit" vagy " sikerült választani, mit hozhatunk?". Szóval X-eltünk.