A kedvezmény alatt áremelés párja a speciálisan korlátozott kóstolómenü, illetve a zónaadagok, amit szintén elég sok helyen alkalmaztak ünnepelt vendéglátósaink. Fist boy a Kaledónia Pubban futott bele a felettébb gáláns ötdarabos menübe, de ezen még nem akadt ki. A pohár akkor telt be, amikor másfél óra várakozás után a pincérek szó nélkül átpakolták társaik székét másik asztalokhoz, amikor kimentek a hely elé cigizni:

Torkos Csütörtökön egy kisebb haveri társasággal (11 fő) gondoltuk ellátogatunk a Kaledónia Pubba, egy kis kirándulás Skóciába.  Nagyon kedvesen fogadtak minket és egyből rendelkezésünkre állt az asztal ahol nehézkesen ugyan de sikerült leülnünk. Még le se pakoltunk és nagyon kedves pincérlány már ott is volt a megfelelő számú étlappal. Akkor még nem sejtettünk semmit a közelgő hidegzuhanyról. Első körben kiderült hogy kb fele annyi étel található az étlapon mint egy normál napon, direkt erre a napra lett összerakva. Az italok közül is csak pár darab volt felére engedve az amúgy elég széles választékból. Ok semmi baj, majd beosztjuk azt az 5 féle ételt, legfelfebb mindenki ugyan olyat eszik iszik, végülis ez egy pub, nem étterem.

Aztán a főpincérnő lépett az asztalunkhoz és elég nyers modorral sikerült közölnie hogy csupán két óránk van, utána jó lenne ha elhagynánk a helyet. Ez már kicsit elszomorított, mert erről senki nem szólt előre, pedig fel tudtak hívni azért hogy az asztalfoglalást korábbra kérjék, de én naívan abban a hitben voltam hogy majd egy jót sörözünk a kaja után, hát nem így lett. Miután csalodottságunk kezdtük feldolgozni, jött a következő menet. Mivel páran dohányoztak a társaságból megkérdeztük dohányzó e a helység. A pincérlány azt mondta igen és ki is hozott pár hamutálat. 2 perc füstölés után megint a főpincérnő lépett oda, már megszokott modorában közölte hogy ma kivételesen nem lehet dohányozni az étterem részben, csak 3 méterrel odébb lehet a bárrészben. Hurrá. Mivel már alig volt a cigiből valamennyi, senki nem oltotta el hanem végigszívták. Akkor habzó szájjal megint odalépett és közölte hogy most szólt és milyen tapintatlanok vagyunk. Jó ciginek vége.

Az étellel nem volt semmi baj amúgy, max az hogy óvodásnak való mennyiség volt mindegyik, igaz kb 10 perc alatt ott volt mindenkinek a kajája, tiszta gyorsétkezde... egy két falat között sandítva az órát néztem mikor kell mennünk. Eltelt másfél óra, és páran úgy döntöttek hogy kimennek az utcára akkor cigizni, ha már bent nem lehet. Én az hosszabb asztal közepén ültem és jobbra fordulva nem vettem észre hogy azoknak a székét akik kimentek az utcára SZÓ NÉLKÜL elvitték a pincérek másik asztalhoz, ahova feltételezem 8-ra jöttek volna, sőt az asztalunkon lévő italokat is elvitték úgy ahogy a székeket. Még volt majd fél óránk hogy fizessünk de erősen éreztették hogy jó lenne ha elkotródnánk a fenébe. Na ekkor telt be a pohár, kértük a számlát és felálltunk végleg onnan. Óriási csalódás volt ez a hely, ilyen taplón és lekezelően még sehol nem bántak így velem egy vendéglátó helyen. Azért szólhattak volna hogy elvihetik-e a székeket vagy bármi. Hiába akarják skóciát idehozni Budapestre ha ennyire magyarosan bánnak a vendéggel...

Gábor spártai melegítős svédasztallal találkozott:

Nem eresztem bő lére, mert nem érdemli meg még ezt a negatív marketinget sem. Torkos csütörtök a pestszentlőrinci Zila kávéházban: hozzávetőlegesen 10 féle, "svédasztalon" melegen tartott készétel. Ezt tudta kipréselni magából a vendéglátó. Felálltunk a lefoglalt 12 fős asztaltól és odébbálltunk. Most voltam először, mert korábban jókat hallottam róluk, de ezzel sikerült elérniük, hogy jó ideig feléjük se nézzek. Kár, hogy ide jutott a néhány éves kezdeményezés...