Vannak, akik szeretik a csapvizet, esetleg az ásványvizekben nem bízván szívesebben fogyasztják a hagyományos, vezetékből folyó vizet. Azonban nem mindenhol tehetik meg, hogy egy ebéd elfogyasztása után kedvenc italukkal öblítsék le a napi menüt. Lenti levél íróját a jelenleg elég szerencsétlenül elbarikádozott Cafe Intenzóban érte inzultus, mert nem háromszázért akart vizet inni.

A Kálvin téren metro4-építkezés által elbarikádozott Café Intenzóban (1091  Budapest, Kálvin tér 9) esett meg velem és kollégámmal az alábbi eset 2009 január 6-án, Vízkereszt napján. Az ebédhez (napi menü, melynek minőségében megjegyzem, semmi kivetnivalót nem találtunk) kértünk a pincérnőtől egy-egy pohár csapvizet. Közölte velünk, ezt nem teheti meg, mert a főnöke nem engedi. További kérdést nem tűrve azt mondta, ne nála reklamáljunk, ő csak beosztott. Az ebéd vége felé még egy próbát tettünk víz-ügyben a férfi pincérnél, aki többek között ezt bírta mondani: „Ez nem non-profit intézmény, nem tudok csapvizet hozni." Kérdem én, van non-profit étterem ezen a világon?

Hogy tovább tartott a főfogás kihozatala, mint azt egy előre gyártott menüsor indokolna, lehet csak az elfogultságom téves időmértéke mondatja velem, bár feltűnt, a melletünk lévő asztalnál gyorsabb volt a kiszolgálás.

Retorikai kérdésem: Ilyen gazdasági helyzetben – illetve mondhatnám bármikor- egy (jelenleg) eldugott helyen megteheti-e egy magát étteremnek nevező intézmény, hogy így bánik a vendégekkel, akik tényleg azért mentek oda, mert ismerik a helyet, hiszen egy átlag turista nem fog deszkapalánkok között kutakodni.

A panaszkönyvet kérve a hős pincérfiú ismét kéretlenül oktatott, engem letegezvén: „ne olvasgasd, írjál bele!" (Ittunk volna pertu-t? Őriztünk együtt libát? etc)  Neki idebiggyesztem a jogszabályt, ezt olvasgassa (ld a III. Kategória alatt).

Szentlecke: Tőlünk nem is olyan messze kilométerben (mondjuk „Wien" felé, az Óperencián túlt nem is emlegetem), de attitűdben mégis oly' messzire, ez így zajlott volna: mosolyogva hozott volna a pincér (nem cincogva, hisz' nem cincér) két pohár hideg vizet, ha nem lett volna ab ovo kikészítve az asztalra kancsóban. De nem is kell átlépni a nemlétező országhatárt. Már a közeli Építészpincében, az Ötpacsirta utcában is mosolygós, vizet hozó pincérekkel találkoztam eleddig. Maradok is náluk ezentúl.  Meglakoltam hűtlenségemért! Mea culpa. Ott legalább rutin ebédem mellé nem kapok efféle intenzitást! Csak rutinos kedvességet a vizem mellé. Gratis.