Ember embernek nemhogy farkasa, de a Zuschlag Jánosa, a társadalom eresztékei recsegnek-ropognak, és mindennek tetejébe mindenki csúnyán beszél. Például a buszsofőr az utasokkal. Gábor döbbent beszámolója alant.

Ma ismét megerősödött azon elhatározásom, hogy amint lehetőségem lesz, búcsút intek a tömegközlekedésnek, és önző módon autóval járok majd. Az helyzet úgy hozta, hogy egy gödöllői konferencián kellett részt vennem. A célpont megközelítéséhez a Volánbusz szolgáltatását vettem igénybe (a buszom menetrend szerint 7:05 perckor indult Veresegyház vasútállomás bejárattól - csak a beazonosíthatóság kedvéért). Már ott hatalmas tömeg volt, többségében diákok töltötték meg a járművet. Nagyságrendileg a busz közepéig jutottam első nekifutásra: értelemszerűen nem furakodtam be a már ekkor is szardínia módjára elhelyezkedő gyerekek közé notebookkal és esernyővel a kezemben, sporttáskával a hátamon. Mire eljutottunk a második megállóig, annyian lettünk, hogy már nem fért fel több utas.

A buszvezető ekkor felállt, hátrafordult, és a következőt üvöltötte felénk: "Mi a faszért nem mentek beljebb?!". Ez kiegészítette még néhány nyomdafestéket nem tűrő jelzővel, majd nyugalom volt a következő megállóig, amikor is újabb emberek tettek kísérletet a felszállásra, köztük egy "kedves", önmagát mindenki másnál okosabbnak gondoló idős hölgy, aki csatlakozott sofőrünkhöz, és együtt kezdték el becsmérelni a hátsó szekcióban össszepréselődötteket, amit út közben is folytattak. Mivel be volt kapcsolva a mikrofon, hátul is jól lehetett hallani a szellemi képességeinkről folytatott diskurzusukat.

A buszvezető részéről megejtett hangnemet elfogadhatatlannak tartom nem csak rám nézve, hanem a diákokkal szemben is, hiszen ők sem jókedvükből élik át minden tanítási napon ezen megalázó és embertelen körülményeket, amiért ráadásul fizetnek, ahogy én is tettem.

Ezúton küldöm üdvözletemet a sofőrnek, akit csak azért nem hordam le a helyszínen, mert úriember vagyok, és nem is kívántam lealacsonyodni az ő szintjére. De remélem, magára ismer, és elgondolkozik a kommunikációs stílusán, illetve azon, hogy biztosan emberekkel kíván-e dolgozni a jövőben is...

Gábor