Apa 11 éves lányát a buszvezető fölengedte jegy nélkül, az ellenőr viszont könyörületet nem ismerve leszállította a semmi közepén. A Volán jeges szívű alkalmazottja szigorúan veszi a szabályzatot, biztos soha egy haverja sem utazott jegy nélkül és zsebre sem bírságolt soha, ritka az ilyen. De most jobban teszi, ha nem kerül Apa szeme elé.

A következő eset egy hete történt a budapesti Etele tér és Érd között közlekedő „sárgabusz” járaton. Előzményként csak annyit, hogy 11 éves, ötödik osztályos kislányom hetente egyszer, amolyan gyakorlásként, hogy ugye szokja a tömegközlekedést is, a fent említett vonalon egyedül jön haza az iskolából. Önmagában ez nem egy nagy kaland, tanítás után kisétál a tóvárosi megállóhoz, felszáll a buszra, s Diósdig utazik. Ennyi. Ám azon a bizonyos napon a délutánunk másként alakult.

Ugyanis a kislányom a reggeli kérdésemre, miszerint a pénze a buszra megvan-e, gyorsan igennel felelt, s már viharzott is be a tanításra. Iskola után, a buszra felszállva ismerte fel a gyermek, hogy pénze a jegyre mégsincs. Elmondta a gondját a vezetőnek, akinél jegyet kell ezeken a buszokon váltani. A fickó emberből volt, így persze felengedte a kislányt a buszra, azzal, hogy üljön csak le nyugodtan, majd megadja legközelebb. A következő megállónál viszont jött egy ellenőr (eddig nem is tudtam, hogy ezeken a járatokon is van ilyen).

A bajszos figura (a bajusz a Volánnál a formaruha része lehet, mindegy…) rögtön az iskolatáskás, tornacuccos kislányom felé fordult, aki annak a tuloknak is elmondta, amolyan iskolai felelet formájában, hogy sajnos nem tudott jegyet váltani, de a vezető bácsi megengedte, hogy majd legközelebb megadhassa, mert ugye anyáék otthon várják stb. stb. Ekkor az ellenőr megízlelhette a hatalom édes ízét, érezte, most lesújthat a törvény szigorával, hiszen egy valóságos bűnözőt leplezett le. Nem is teketóriázott. Gond nélkül leszállította a rémült gyereket a Szoborparknál (aki ismeri a környéket, az tudja, hogy ez gyakorlatilag a puszta közepe kb.) azzal a tudattal, hogy nincs nála pénz, vagyis oldja meg a kislány a maga 11 évével a hazajutást.

Otthon a feleségem 3-kor még nem aggódott, biztos a következő busszal jön a gyerek. Fél 4-kor már engem hívott idegesen. Iskolát hívta, onnan időben elindult. Közben telt az idő és még 4-kor sem érkezett haza. Elindultam én is (nem írom le milyen sebességgel) hazafele, s kb. úgy fél 5-kor láttam meg a kislányomat bandukolni már Diósd belterületén. Ugyanis a 70-es út szélén hazagyalogolt. Ez kb. 10 km-t jelent, nem nagy ügy, túráztunk már nagyobbat nem egyszer. Na de ez az útszakasz olyan, ahol nincs szinte semmi hely a szélén a gyalogosoknak, vagyis nem éppen veszélytelen, különösen egy gyermeknek egyedül. Másrészt nem értem, miért nem adott az ellenőr egy csekket, ha annyira fájlalta a 120 Ft-os bevételkiesést, amit a munkaadója elszenvedett. Úgy gondolom szomorú, hogy a buszon utazó többi utas közül senkinek nem jutott eszébe megakadályozni, hogy a gyereket otthagyják, nem tudom mire gondolhattak ott mind, majd taxit hív!?

 

Ha belegondolok mi is történhetett volna rosszabb esetben a kislányommal pl. elütik, elsodorják, behúzzák egy kocsiba stb., akkor erősen forrong apai vérem. Természetesen hibás vagyok én is, ellenőriznem kellett volna, hogy valóban megvan-e a pénz a jegyre, na de biztosan csak így lehetett megoldani!? Ezt átlátni szerintem még csak gyakorló szülőnek sem kell lenni. A magam részéről levontam az esettel kapcsolatban a tanulságokat, ugyanakkor rendkívül nyitott vagyok a fenti ellenőrrel való találkozásra, csak úgy négyszemközt barátilag.

 

Tisztelettel: Apa