Na, ez a durva, nem a Batz papucs! A Homár régi mailhaverját, Gábort és a kocsijában utazó családját igazi életveszélybe sodorta egy agresszív önkéntes seriff, aki le akarta szorítani őket az útról. Konkrétan rájuk húzta a kormányt az országúton, "rendőrség" feliratú tárgyát lóbált, megmondta, hogy nem rendőr, majd rájuk hívta a "kollégákat". A hideglelős történet vége még ijesztőbb: az önkéntes milicista a helyi rendőrök haverja, és egy rádióhívásával járőrkocsikat bír utasítgatni. Mi a hivatalos rendőrséggel is óvatosak vagyunk, a nemhivatalosakat meg kiváltképpen rühelljük, úgyhogy a sztorin rajta tartjuk az ollónkat. A fickót Gábor feljelenti, ott fent a képe, ha valakire rátapad, vigyázzon, nehogy baj legyen belőle.

Update 1.: Leszedtem az érintett fotóját, mindjárt posztolok róla, hogy miért.

Ha nyári hétvége, akkor irány az ország valamelyik érdekes része. Nem árt ugyanakkor óvatosnak lenni, mert a törvényesség határán izgő-mozgó és buzgalmában a törvényességet könnyen átlépő önkéntesek hada lepi el a frekventált helyeket. Így azoknak is van oka aggodalomra, akik igyekeznek minden szabályt betartani, mert a közlekedési balesetben ugye vétlenek is szoktak sajnos sérülni.

A múlt pénteken kis családom autóba ültettem, hogy egy hétvégét töltsünk el egy hazai városban. Utunk Agárdon és Gárdonyon keresztül vitt a 7-es úton. A rend szigorú őrei sebességméréssel biztosították az úton az előírt maximális sebesség betartását, így a haladás feltételei adottak voltak. Elhagyva a radarral foglalatoskodókat, 1-2 km megtétele után egy sötét színű autó úgy érezte, neki a 40 km-es táblák között haladók sebessége nem elég, ezért reflektorának villogtatásával próbált magának utat biztosítani a kétszer egysávos főúton. Természetesen lehetetlen volt lehúzódni is. Barátunkat az sem zavarta, hogy a felezővonal gyakran záróvonallá alakul az úton, ő kivágva és folyamatosan a felezővonalon haladva mellénk került és az anyósülés ablakán keresztül próbálkozott, úgy, hogy közben 35-40 km/h sebességgel haladtunk, PÁRHUZAMOSAN az egyetlen forgalmi sávon.

Barátunk gyorsan a lényegre tért: " húzódjon le és álljon az út szélére". Közöltem vele, hogy nem hiszem, jogosan kérne ilyesmit tőlem, természetesen eszemben sincs leállni az út szélére, ha siet, elengedem, legyen boldog azzal a plusz 5-10 méterrel. Ő nem erre vágyott. Visszahúzódott mögém, majd újra mellém vágott, ekkor egy gyerekjáték "rendőrség" feliratú tárcsát mutogatott az anyósülés ablakán, és újra megpróbált rábeszélni, álljak csak meg. Hogy szavainak nyomatékot adjon, a kocsiját többször 20 centinél is közelebb kormányozta, reménykedve, hogy félrerántom a kormányt és megállok.
Szembeforgalom is volt rendesen, így jogosan aggódtunk, hogy vagy két szemben haladó kocsi között akad el a fickó, vagy valóban teljesen leszorít a padkára/árokpartra. A két kiskorú már komolyan aggódott, hogy most akkor tényleg kocsitörés lesz az ígért kirándulás helyett? Mivel a kérdésemre ("rendőr vagy?") nemleges választ kaptam, ismertettem vele, hogy mit fogok tenni "megyek tovább és maximum egy rendőrnek állok meg". Ő ismét mögém került és látszott, hogy walkie-talkie-n valakivel beszél. NEM rendőrségi rádió volt, inkább a mezei PMR rádiók egyike lehetett.

Pár másodperc múlva már hallatszott, hogy egy kéklámpás tolja a padkára a kocsisort és nagyon igyekszik valahova. Mindenki becsülettel lehúzódott az út szélére, hogy elengedjék, hátha valami súlyos bűncselekményt kívánnak megelőzni. Nem, ennyire nem igyekeztek, pontosabban rám vadásztak.

Miután sikerrel leszorított minden mögöttem jövőt, szépen beállt mögém. Mint tudjuk, a KRESZ 6. paragrafusa megemlékezik a rendőr megkülönböztető jelzést használó járművel hogyan állíthatja meg a másik gépkocsit, de ott ezt az amerikai filmekben ismert módszert nem ismertetik, hogy ha a rendőr mögéd áll, és villogva, szirénázva halad mögötted, akkor ő azt akarja, hogy állj félre, mert közúti ellenőrzésre vágyik. Én is el akartam engedni, hadd siessen, talán még elcsíp valami bűnözőt, de nem, tényleg velem együtt manőverezett, ha gyorsítottam, gyorsított, ha letértem az útjából, mögém tapadva ő is félrehúzódott.

Megálltam, hogy rövidre zárjuk az ügyet. A kb 160 centiméteres kis vékony rendőrlány riadtan közölte, hogy ő közúti ellenőrzést szeretne végrehajtani és szíveskedjek papírokat átadni. Megkapott minden papírt, ekkor mögéjük állt a leszorítós játékokban edzett civil, majd szépen odaállt ő is közúti ellenőrzést játszani. Megkérdeztem, hogy mégis hogy képzelte, hogy le akart kétszer is szorítani az útról, valamint megállásra szólított fel. Ő természetesen nem ismerte el a tett elkövetését, de azt sem volt hajlandó megmondani, ki ő, mi ő, hangoztatta, hogy ő csak egy civil.

A kocsi és a saját papírjaim természetesen rendben voltak, feljelentést pedig a közúti veszélyeztetés bűncselekményének gyanúja miatt a helyszínen tartózkodó rendőre nem fogadhat el (???), csak írásban lehet a megfelelő rendőrkapitányságon benyújtani. (Benyújtom, ez nem kérdéses).

Felmerül a kérdés, hogy az elkövető milyen jogosítványokkal rendelkezik, hogy a közúton haladó gépjárművet veszélyeztetheti (ahogyan egy rendőrségi jármű sem teheti), milyen alapon szólíthat fel egy gépjárművével szabályosan haladót azonnali megállásra, hogyan teheti meg, hogy a közlekedési szabályokat be nem tartva a felezővonalon/záróvonalon folyamatosan haladva 30 cm-re megközelítsen más gépjárműveket és „leszorítással” próbálja meg akaratát érvényesíteni?

Milyen jogosítványok alapján van lehetősége a valódi rendőrjárőr értesítésére, a rendőrjárőr milyen alapon használja megkülönböztető jelzését egy olyan gépjármű megállítására, amelyet ő maga nem látott és így nem lehetett tudomása semmiféle közlekedési szabálysértésről? A rendőrjárőr milyen alapon fogadja és HOGYAN fogadja egy civil rádió adóvevő berendezésen bejelentve a megállítani szándékozott gépjármű rendszámát? Amennyiben a járőr nem talált semmiféle olyan körülményt, amely helyszíni intézkedés vagy szabálysértési eljárás kezdeményezését kellene eredményezze, hogyan választhat ki egy polgári személy egy civil rendszámú, jelzések nélküli gépkocsiban egy szabályosan közlekedőt, hogy teljesen törvényellenes módon veszélyeztesse?

Ha nem rendelkezik valaki kellő vezetői tapasztalattal, ha nem megfelelően reagál a helyzetre, az út szélén vagy árokba hajtva kiskorú gyermekeit és felesége életét is veszélybe sodorhatja, mert egy magát hatósági jogosítványokkal rendelkező személynek képzelő magánszemély úgy gondolja, hogy joga van az útról leszorítani, amennyiben valaki teljesen jogosan nem tesz eleget minden jogalapot nélkülöző felszólításának.

A mellékelt két képeken látható a kocsija és maga az illető. Nem árt Agárd környékén tehát figyelni, vigyázni, hogy az önjelölt rendfenntartók nehogy komolyabb balesetet idézzenek elő.

Gábor