"Ilyen még nem volt a Homáron" rovatunkból ma megtudhatják, hogy néz ki egy névváltoztatási procedúra Pumaföldön. A válasz egy jelzős szerkezetben: rohadt lassú. További részletek István levelében.

Az én kálváriám nem tudom mennyire illik a képbe, lévén én az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium technokollal végigkent, bürokratákkal kitapétázott útvesztőjébe tévedtem.

Május elején kis naivan beugrottam a X. kerületi Anyakönyvi hivatalba, hogy néhai nagypapám iránt érzett tiszteletből felvehessem családnevét, és megkérdezzem a névváltoztatás rendjét és módját. Mivel céget szeretnék alapítani, gondoltam előtte lezavarom gyorsan, hogy ne kelljen két kört futni a cégiratok körül.  A készséges felvilágosítás után beszereztem a szükséges dokumentumokat, és valamikor május 10-15 körül benyújtottam a kérelmet, leperkálva laza 10 000 Ft.- illetéket. Minden sínen, gondoltam, a kapott tájékoztatás szerint szerint 30 nap az átfutási idő.

30 nap múlva (június 15) besétáltam az Anyakönyvi hivatalba, hogy megkérdezzem, hogyan áll az ügyem, merthogy a céget meg kellene alapítani, tevékenységet enélkül nem végezhetek. Itt vágtak mellbe először egy laza számmal: az ügyintézés menete nem 30, hanem 60 nap, várjak türelmesen. De hát a kollegina... kezdtem volna, de udvariasan közölték, hogy félre lettem tájékoztatva, vagy félreértettem valamit.

Nyeltem egyet, és vártam még 30 napot, (július 15), és ismét az Anyakönyvi hivatalba vettem az utam (telefonon nem is próbálkoztam, a 10. hívás után ugyanis rájöttem, arra hiába várok, hogy valaha felvegyék). Itt segítőkész, ám tanácstalan ügyintézők vártak: a névváltoztatási kérelmet az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban bírálják el, ott írja alá személyesen a miniszter! Meg is adták a számot ahol érdeklődhetek, ami meglepetésemre a telefonszám valós személy mellett csörgött, aki szintén segítőkész volt. Pikk-pakk megtalálták a kérelmemet, már csak az aláírásra vár.
- Szuper - kérdeztem - és akkor az már csak 1-2 nap?
- Nem, a kérelem az anyakönyvi hivatalból május 29.-én érkezett meg hozzánk (vajon mi tartott 2-3 hétig?), tehát még 28.-áig van időnk.
Nem kérdeztem meg, hogy ha csak alá kell írni, és valószínűleg úgyis csak egy pecsétet nyomnak rá a miniszter aláírásával, akkor mi a túróra kell még várni 14 napot? Csendben letettem a telefont, és azon gondolkoztam, hogy ha most feketén elkezdek dolgoztatni, akkor ugye az az én hibám, miért nem csináltam inkább kétszeres költségen céget, egyszer a régi néven, egyszer meg az új nevemmel mindent módosítani...

Így a 90.- nap környékén megint telefonáltam a Minisztériumba, ahol megint egy nagyon segítőkész hölgybe botlottam bele, aki biztosított róla, hogy a kérelem aláírásra került, július 29.-én (!) továbbították is, ahova kell.
- Nem hozzám, az biztos - mondtam - mert én nem kaptam semmit sem.
- Akkor várja nagyon, mert bármikor megérkezhet.
- Igen, azért is telefonálok. Egy levél a postán maximum egy hét alatt át szokott futni...
- Épp ezért várja nagyon, mert megérkezhet akármelyik pillanatban!
Elfogytak az érveim. Várom a postást, hogy ne kelljen a feketegazdaságot erősítenem ahhoz, hogy karácsony előtt még valami produktumot is előállíthassak, de azért ne kerüljön kétszeresébe, ha tisztességes akarok lenni. Nem mellékesen ha a minisztériumnak lenne versenytársa, már szerződést bontottam volna, és mennék a konkurenciához. Gondolom ez a logika az, amit sokan követnek amikor külföldre menekülnek :)