Sajátos örökösödési adót vetett ki az OTP Centire, aki egy éve próbálja befizetni elhunyt édesanyja 220000 forint tartozását. A bank nem hajlandó tudomásul venni, hogy a hitelkártya tulajdonos meghalt, így mára 330 ezer forintot követelnek az elvileg 1 éve zárolt számla után:
Nem mindennapi tortúrán megyek végig, több mint egy éve. Tudom, aki az OTP-vel kezd, az sikeres ember nem lehet, de nézd el nekem, hogy igazándiból édesanyám volt az ügyfél, és csak (sajnos) megörököltem a történetet.
Néhai édesanyám az OTP banknál igényelt AMEX Blue hitelkártyát, de sajnos 2008. 06. 15.-én elhunyt. R.I.P. Ezt a megrendíthetetlen tényt halotti anyakönyvi kivonattal bejelentettem először a bank X. kerületi fiókjában, majd miután telefonon felhívtak, hogy ezt csak ott tehetem meg, ahol vezetik a számlát, ezért 2008. június 26-án bejelentettem újfent a bank Flórián téri fiókjában. (Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha édesanyám Záhonyban nyitotta volna számláját). Mindezt tettem azért, mert tudtam, hogy én vagyok/leszek az egyedüli örökös, így amikor a bejelentést megtettem, már ott helyben rendezni szerettem volna a fennálló tartozást, hiszen mindkét félnek ez lenne a természetes érdeke. Tehát fizetési hajlandóságomat már ott teljes egészében kifejeztem.Itt ért az első negatívum: Semmilyen információval sem szolgáltak a fiókban sem a tartozás mértékéről, sem a számla számról, ahová az általam vélelmezett tartozást befizethettem volna. (Ezt részben megértem, hiszen azt, hogy én lennék a törvényes örökös, még nem tudtam bizonyítani, lévén még a közjegyzői procedúra még el sem kezdődött., de ettől még befizetni minden további nélkül befizethettem volna véleményem szerint, de számlaszám hiányában ezt nem tudom megtenni.)
Édesanyámmal nem tartottunk napi kapcsolatot, így azt nem tudtam, hogy mi a számlaszáma, csak azt, hogy van ilyen kártyája, illetve azt sem tudtam, hogy hol van ez a kártya, így azt is a bank tudomására hoztam, hogy a kártya valószínűleg nem fog előkerülni. Mindenesetre kértem, hogy a haláleset miatt a számlát zárolják, hiszen érdekvesztés történt, természetes vonzata a helyzetnek, hogy nem lesz jövedelem jóváírás a számlán, és miután nem árulták el a számlaszámot, még én sem tudok utalni rá. Meghagytam nevem, címem, telefonszámom, e-mail címem, hogy a továbbiakban ne az édesanyám üresen álló lakásába küldjenek bármilyen fontos levelet, illetve ha már bizonyítottnak látják, hogy én vagyok az örökös, akkor erre a címre küldjék meg a hitel lezárásához szükséges információkat. (Mint később kiderült az egyik levelükből, ezt a rendszerükben képtelenek voltak megtenni). A számla zárolását többek közt azért is kértem, mert más bankoknál, ahol anyámnak ugyancsak volt számlája a bejelentésem után ezt automatikusan megtették, de mivel esetünkben az OTP-ről van szó, így ez nem volt magától értetődő. Mint utóbb kiderült a halál napján megközelítőleg 220.000.- Ft tartozás volt, amit én ott helyben befizettem volna.
Abban a hiszemben, hogy minden tőlem elvárható gondosságot megtettem az ügyben, vártam a hagyatékátadó végzést, melyet - miután az OTP is bejelentkezett hagyatéki követelésével, de már kb 20.000.- Forinttal nagyobb összeggel, tehát nem zárolták a számlát – hivatalból a bank is megkapott, tehát a bejelentéskori adatokat már egy közjegyzői okirat is megerősített. (És ez egy tök egyszerű öröklés volt egy örökhagyóval, és egy örökössel, gondolhatod, hogy mondjuk ha házastárs, meg előző házasságból származó gyerekek, meg testvérek lennének, ingatlanokkal - ingóságokkal, akkor akár évekig is elhúzódna egy ilyen hagyatéki ügy.) A végzés 2008. 10. 27. én vált jogerőssé, de ezt én a Magyar Posta jóvoltából november végén kaptam meg, vélhetően a Bank valamelyest korábban. A posta persze megér egy külön posztot, de ez itt már evidens...
Vártam a bank jelentkezését, hiszen a címem tudták, a végzésből hivatalból Ők is kaptak példányt, és kifejezetten ezt beszéltük meg. Levél, értesítés nem jött.
Telefonon többször is próbáltam elérni az érintett fiókot, de közvetlen számon nem lehet OTP bankfiókot elérni, csak a központi ügyfélszolgálatot, ahol érdemben nem tudtak segíteni, így levelet írtam, (2009. február.) és kértem a tájékoztatásukat.
Időközben anyám szomszédainak köszönhetően néhány levél, ami az Ő címére érkezett eljutott hozzám, (Hiába közöltem a címem, az üres lakásba küldték a leveleket) és őszinte megdöbbenésemre volt köztük egy levél az OTP Faktoring-tól miszerint már fél éve halott édesanyámat feltették a KHR-rendszerbe, mint nemfizető adóst. Meglehetősen morbid, és kegyeletsértő, és mindazonáltal szükségszerűtlen.
Itt kezdtem magam meglehetősen rosszul érezni, hiszen ez a levél arról árulkodik, hogy ezt a tartozást már faktorálták, mindazok ellenére, hogy még folyamatban van az ügy. Nemfizetésnek még a látszata sem áll fenn, hiszen az OTP válaszára várok. Ezt a félelmemet be is igazolta egy az OTP központi ügyfélszolgálat által küldött levél - ezek szerint mégis ismerték a címem - melynek keltezése egybeesett a Faktoringos levéllel (biztos csak véletlen), bár a postára adása május elejei. (több mint egy hónapig volt a fiókban??)
Ebben a levélben hosszasan azt taglalják, hogy köteles vagyok fizetni, hiszen megörököltem a tartozást (ha ez nem lett volna nyilvánvaló számomra, akkor nem megyek be személyesen az OTP-be a halál utáni 5. napon, hogy rendezzem a dolgokat, tehát mindezt egy percig sem vitattam) és a tartozást 2009. januárban nagyjából 280.000- forinttal átadták a saját faktoringcégüknek, az OTP Faktoringnak, amiről tájékoztattak engem, és a jövőben már kizárólag csak a faktoringgal egyeztessek a tartozás rendezését illetően.
Ilyen értesítést soha nem kaptam.
Többször, közel másfél hónapon keresztül próbáltam (naponta-kétnaponta) telefonon felhívni a levelet aláíró ügyintézőt ,sikertelenül, (állandóan kicsörög, de nem veszik fel, )hogy elmagyarázzam a probléma lényegét, mert az nyilvánvaló, hogy az OTP-ben nem tudja az egyik kéz mit csinál a másik…illetve megkérdezzem azt, hogyany került elő a címem azután, miután faktorálták a tartozást? Előtte miért nem volt meg a címem? Miért nem értesítettek, ahogy ígérték?
Ezért a Központi Ügyfélszolgálaton telefonon újabb panaszt tettem, miszerint hogyan lehet faktorálni egy olyan tartozást, aminek ügye még folyamatban van. Ügyszám: ESZ-xx-yyyyy/2009.
Ezt követően újfent elmentem a Bankfiókba, hátha áttörést érek el az ügyben, döntéshozóval nem tudtam beszélni csak egy újabb panasztételt tudtam megtenni, de ezt már írásban. Ügyszám : ESZ-zz-wwwwwww/2009
Mindeközben postáztam az OTP Faktoringnak a halált, és az öröklést bizonyító okiratok másolatát, és válaszul megkaptam 2009.júliusában a faktorált tartozás pillanatnyi egyenlegét, mely ~ 330.000.- Ft. Látható, hogy eddig hozzávetőleg százezer forint többletkötséget/extraprofitot szeretne rajtam érvényesíteni az OTP csoport.
Többször kértem azt telefonon és személyesen is, hogy egy döntéshozóval tudjunk (a jogi képviselőm, egy közgazdász-jogász, és én) érdemben tárgyalni, és minél hamarabb lezárni az ügyet, mindig a következő választ kaptam: „az OTP Bank nincs berendezkedve arra, hogy a panaszos ügyfelekkel személyesen tárgyaljon, kizárólag írásban kommunikálunk.”
Ezután újfent kaptam egy levelet (meglepően gyorsan) a Központi ÜFSZ-től, melyben újra tájékoztattak az öröklés jogi folyamatáról, és hogy a Faktoringgal egyezkedjek, az OTP már nem tud, és nem is akar ebben az ügyben továbbiakban levelezni. Egy probléma van: NEM EZ VOLT A PROBLÉMA!
Jelenleg itt tartok, nem vagyok hajlandó az OTP hanyagsága, és nem egységes, rugalmatlan ügykezelése, értetlensége miatt több mint százezer forintos többletet fizetni.
A halál időpontjában fennálló tartozást természetesen elismerem, és több mint egy éve ki is akarom fizetni.
Ha valaki azt kérdezné, hogy miért nem fizettem eddig be akár egy minimális összeget, annak elárulom: Mert akkor ráutaló magatartásommal elismerem a faktorálás jogosságát, illetve a megnövekedett tartozás összegét.
Ezt a levelet - persze konkrét nevekkel, adatokkal, dokumentumokkal kiegészítve elküldtem a PSZÁF-nak is.
Gondolom, mostmár mindenki látja, hogy hogyan tud az OTP a válság közepén csaknem 100 milliárdos nyereséget elérni...
Tisztelettel: Centi
Az utolsó 100 komment: