hogy ide is kiemelem, amit a Borfesztiválon történt kisgyerekes afférunkról szóló poszt kommentjei közé írtam:
Drága olvasók
Elkezdtem reggel olvasgatni a kommenteket, mint kicsit feljebb láthatjátok, először elkezdtem egyenként válaszolgatni, de mivel a legtöbb komment eléggé hasonló vágányon mozog, most egyben reagálok.
A kommentárok így egyben olvasva megerősítik azt a minden kisgyerekes szülő által megtapasztalt jelenséget, hogy a magyarokat alapvetően idegesítik a gyerekek, a normális magyar reakció a kisdedekre a türelmetlenség, idegesség, sőt gyakran a nyílt gyűlölet. Sok helyen jártam a világban, nyugaton és keleten, de komolyan, soha, sehol nem tapasztaltam ehhez hasonlót. A gazdag és hűvös Svédországtól a forró és szegény Szíriáig az alaphozzállás a gyerekekhez és gyerekesekhez mindenhol a szeretet + szolidaritás + végtelen türelem. Sehol máshol nem tapasztaltam olyat, hogy utcán, tömegközlekedési járművön vagy boltban beszóljanak, rákiabáljanak gyerekre vagy kisgyerekes szülőre. Emelt hangon kikérni magunknak, hogy egy hároméves gyerek hangoskodik a villamoson, mikor nekem jogom van csendben utazni, ha az én gyerekem lenne, két pofonnal elhallgattatnám azonnal, na ez az igazi hungarikum, nem a libamáj. Nálunk ugye ez a norma. A kommentekből is ugyanez az attitüd érződik, ami nem lep meg, maximum picit elszomorít.
A posztban elmesélt esetben a gyerekek nem veszélyeztettek senkit, se magukat, se mást. Nem volt zenekari árok, (mivel az Oroszlános udvar kövezetére felállított kis pódiumról beszélünk), nem voltak a színpad szélére helyezett nagy erősítődobozok, ilyesmire az őr sem hivatkozott. Fesztiválozók sem jártak át a székek és a színpad közötti tíz méteren, mert a pódium az udvar szélén található. A legtöbb gyerekutáló kommentelő úgy ír, mintha a gyerekek a Zeneakadémián koncert közben megzavarták volna mások műélvezetét. Ennyire buta ugye csakis az értelmetlen indulatok miatt lehet az ember. Nem koncerten vagy könyvtárban voltunk, hanem egy kifejezetten hangos, zsibongó kavalkád szélén voltunk, egy borfesztiválon, az egyik legnagyobb meleg ételes blokk közelében. A helyzet nagyjából olyan volt, mintha a Szigeten lettünk volna. Természetesen részegek sem voltunk egy nagy csapat gyerekkel, bármilyen meglepő, de még én se berúgni megyek a kicsikkel, borfesztiválra sem. Az egész esetben pont az volt a végtelenül elszomorító, hogy az őr még csak nem is nem hivatkozott semmire, nem volt sem hangoskodás, sem rendetlenkedés, se veszély vagy felmászás, hanem már megint a "nehogyá jól érezzék magukat" elve érvényesült. Egy olyan eseményen, ami nem jelentéktelen részben a kisgyerekes szülőkből él.
Az utolsó 100 komment: