Janus-arcú élet sorozatunkban megint egy panziós sztori következik, abból a fajtából, amelyiknél minél mélyebbre ás az ember, annál kevésbé biztos abban, hogy mindig a Naiv Ügyfélnek van igaza. Persze az ellenkezőjét sem akarom állítani.

A dolog úgy kezdődött, hogy a következő levelet kaptam Erikától:

A hétvégén ért nagyon nagy csalódás Villányban. Az Ottó Panzióban töltöttünk el egy éjszakát, baráti körben, 14-en. Amikor először tettük be a lábunkat a Panzió területére, a gondnok nő, vendéglátóshoz nem mérten viselkedett. Értem ez alatt, hogy közölte, hogy amennyiben a gyerekek (volt kettő, az egyik még babakocsis, a másik már tud menni) bemennek a virágok közé, letörik a kezüket. Aztán, ha mi, felnőttek véletlenül rosszul állunk be a kocsikkal az udvarra (nem tudom miét értett ez alatt) jön a Csaba és eltöri a kezünket. Majd ha véletlenül beriasztana éjjel a riasztó, vagy nem 8.00kor kelnénk fel reggelizni, vagy reggel 10.00kor már nem vagyunk kapun kívül, vagy tulajdonképpen bármit csinálunk el lesz törve a kezünk. Mert jön a Csaba és eltöri. Ez volt a „kedves” vendégfogadás.

 A reggelinél még ott ültünk 8.30 és 9.00 között, amikor a gondnoknő elkezdte leszedni az asztalt, mert őneki sietnie kell, nincs kocsija, szerelőnél van, és messze lakik. (??? Mi meg fizető vendégek vagyunk, vagy mi…) Aztán reggel, a fizetésnél is voltak problémák. Többek között az, hogy hogy merünk mindannyian üdülési csekkel fizetni? (üdülési csekk elfogadó helyként van megjelölve). Meg mi az hogy elkérem a számlát a szállásdíj fizetése ellenében? Hiszen szerinte úgy sem tudok vele, mint magán személy mit kezdeni. A fizetési procedúra kb. 1 órán keresztül tartott. Természetesen ezzel túl léptük a kéztöréssel fenyegetett 10 órás határt. Végül Csaba nem jött, mindenki ép kézzel indult haza felé, de ez nem volt az a kellemes, vendégorientált szállás. Eléggé rányomta a bélyegét a hétvégénkre a fent leírt sztori.
Szerencsére a hétvége többi része nagyon jól sikerült, mind az étterem (Maul pincészet és kisvendéglő), ahol vacsoráztunk, mind a Jekl pincészet borkóstolása ízletes, színvonalas és kellemes volt. Ennek köszönheti Villány, hogy nem pártolunk el tőle végérvényesen, de ha jót akartok a kezeiteknek és a hangulatotoknak, az Ottó Panzióba be ne tegyétek a lábatokat.

Üdvözlettel: T. Erika

Ugye milyen felháborító? Talán túlságosan is az. Bár nálam több panaszt a világon senki sem olvasott, sőt munkám révén egy pár stokk bolond, hiperagresszív vendéglátóssal is megismerkedtem, az még nekem is furcsa volt, hogy valaki miért fenyegetne kapásból, bármilyen előzmény nélkül a gyerek kezének eltörésével. Mivel ilyen szélsőséges viselkedésről a Homár se hallott soha, felhívtam az Ottó panzió tulajdonosát, Ottó Csabát, mert gyanakodtam, hogy kell itt lennie valami eltitkolt részletnek. (Beszélgetésünk közben a háttérben jelen volt a gondnok hölgy is.)

Summázva a telefonhívást: nem voltam jelen, bizonyítani nem tudom, hogy elhangzott-e kéztöréses fenyegetés, de az biztosnak néz ki, hogy a Naiv Ügyfél levelében igen fontos, az ügy szempontjából jelentős eseményeket elhallgatott, ami eléggé ingataggá teszi a súlyos vádjait.

Amit nem mesélt el: a szállást eredetileg 19 felnőttre és 4 gyerekre foglalták le, amire kaptak némi kedvezményt is. Ehhez képest 14 felnőtt és 2 gyerek érkezett meg, anélkül, hogy előre jelezték volna ezt. A panziós jogosan elkérhette volna az 5 hiányzó felnőtt vendég szállásdíjának 40 százalékát, de nem tette. (Ottó Csaba állítja, az egész foglalási folyamat emailben zajlott, és szükség esetén minden állítását bizonyítani tudja.)

Erika szintén nem mesélte el az üdülési csekk körüli konfliktust. Ez a tulajdonos elmondása szerint azzal kezdődött, hogy egy férfi vendég előbb távozott, a rá eső összeget pedig a nevére szóló üdülési csekkel fizette be. Mint a közös fizetéskor később kiderült, ez a vendég otthagyott a többieknek további, nagyjából 26 ezer forint ára csekket. Csakhogy a csekket és a számlát a törvény szerint a tulajdonosának alá kell írnia, a panziós, illetve az alkalmazott viszont nem ment abba bele, hogy a társaság valamelyik tagja aláhamisítsa a nevet, így kénytelenek voltak ezt a részt készpénzzel fizetni. Ottó Csaba szerint emiatt támadt igazából konfliktus köztük. A panziós, a gondnok hölggyel együtt állítja, hogy nem volt semmiféle kéztöréses fenyegetés, az egész szerintük bosszú az el nem fogadott  csekkekért.

Minthogy nem voltunk jelen, ennél közelebb nem nagyon juthatunk az igazsághoz. Meglehet, hogy az Ottó panzió egy titkos gyerekkínzó kamra, de nehéz ilyen meredek dolgokat elhinni annak, aki ilyen fontos elemeket elhallgat előttünk. A tulajdonos a telefonban igen kedves és beszédes volt, de ugye ez se jelent feltétlenül sokmindent. Aki járt már az Ottóban, megírhatná az élményeit!