Paja és haverja nem a legegyszerűbben intézték a mozijegy vásárlásukat, és a problémázásra reagálva még egy "leszarom" szitok is beficcent az Cinema City Aréna pénztárosának címezve, de szerintük ahogy erre a hölgy reagált, azt mindenképp panaszkönyvet ért.

Most volt nemrég moziünnep, barátnőmmel gondoltuk adunk az érzésnek és ki is választottunk 4 filmet, amiből 3 a korábbiakban nevezett moziban volt. 3 jegy kellett, mert barátnőm öccse is jött (megemlítem, hogy 27, 26, 24 évesek vagyunk tehát nem valami kisgyerekeket kell elképzelni). Előre lefoglaltam a jegyeket neten. Szombat délelőtt elmentünk öcsivel megvenni az aznapi 2*3 jegyet. Egyet délelőttre egyet estére. Mivel nem volt 100%-ék, hogy ő is tud majd jönni, így két-két jegy az én nevemre szólt, egy-egy pedig az övére.

Szóval odaérünk, beállunka sorba (ami szerencsére nagyon kicsi volt, gondolom a korai időpontnak köszönhetően), kis várakozás után a VIP jegyes hölgy szól, hogy mehetünk oda is. Remek, gondoltuk és odaballagtunk. Jeleztem, hogy mi nem vagyunk VIP-esek és azért nem is álltunk oda. Kislánynak már ekkor igencsak furcsa volt az ábrázata (nem túl segítőkész). Kérdezi is rögtön:
- És nem akartok VIP-esek lenni?
- Nem köszi - válaszolom - mert előre le vannak foglalva a jegyek és azokat szeretnénk felvenni.
 
Kis fintor, de kérdezi, hogy akkor hova és hány jegy. Mondjuk neki, hogy merre hány méter és hogy majd kúltúra utalvánnyal fizetnénk. Újabb fintor. Közli a lány erre, hogy nem fog menni, mert egyben a hármat nem tudjuk kifizetni, 1000-esből meg vissza nem tud adni ( a stílus itt már egy kicsit vérlázító volt, még minket nézett hülyének, hogy hogy képzeljük ilyen dolgokkal terhelni az amúgy nehéz napját). Kérdeztük, hogy miért nem lehet egyben a hármat, mivel mindhárom jegy a miénk, ezt nem értem. Sebaj kifizettük a két jegyet, plusz kis apró. Öcsi már annyira pipa volt, hogy "leszarom" mondással kísérve odaadott még egy ezres utalványt az 540-es jegyért. Mikor közöltük a pénztárossal, hogy még van egy film amire bemennénk, akkor a kedvességi faktor mg tovább esett. De ott már rutinosan kettőt kifizettünk utalvánnyal a harmadikat meg kp-vel.
 
Elköszönéskor jött a lényeg:
 
- Köszönjük, jobb kedvvel teli napot - köszöntem el normális sítlusban
- Nincs semmi baj a kedvemmel.
- Akkor meg több kedvességet a nap további részére (gondoltam érti mi a helyzet)
A válasz azonban meglepett, amikor gúnyos mosoly kíséretében közölte:
- Ti csesztétek el!!!!
 
NA itt volt az amikor én hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Majd egy röpke másodprec után, hogy visszanyertem a lélekjelenlétem közöltem vele, hogy ugye azt tudja, hogy ez egy Panaszkönyves mondat volt. Mert ilyen nem mondunk vendégnek. Egy vállrándítással és az akkorra már sztandart gúnyos mosollyal közli, hogy ez van.
Na Öcsi nyugtat (ő is egyébként ugrik az ilyenre), hogy hagyjam a francba, megvannak a jegyek, szarjuk le a kislányt.
A vége az lett, hogy a mozgólépcső alján visszafordultam és visszamentem. Mondom a lánynak 3 méterről, hogy akkor ez mégis panaszkönyv és kértem,. hogy hozza ki. A vigyort még ekkor sem lehetett letörölni az arcáról, fogta magát és elment. (Egy kolléganő ezek után megkérdezi, hogy tényleg ki akarjuk-e kérni a Panaszkönyvet. Nem annyira értettem mire ez a kérdés, de igennel feletem)
 
A kislány kihozta a könyvet, beleírtam a sztorit (helyhiányban rövidebben), kiemelve, hogy "ti csesztétek el" nem igazán moziba való. A főnökkel még alá kellett irattatnia és azt meg kellett várnunk. A papíron az szerepel, hogy kivizsgálják az ügyet. (Nem sok, de legalább akislány arcáról eltűnt az önelégültség)
 
Sokat dolgoztam korábban kiszolgáló, kereskedelmi boltokban és ilyet akkor sem szabad megengedni, ha nem a vendégnek van igaza. Max finoman utlani rá, hogy lehetett volna másképp is.
 
A film amúgy jó volt, de ez a fajta mentalitás öli a vendégeket.
 
Paja