Úgy látszik hiába minden poszt, az emberek előszeretettel fizetnek elő mobilnetre a Vodafone-nál, hogy aztán újabb és újabb furcsaságokkal szórakoztassanak minket. Antal például egy 100MB-os csomag ötödét kettyentette el, mégis 21 ezer forintot kellene fizetnie a havidíjon felül:

Újabban előfizettem kedvenc szolgáltatómnál egy alap 100mb-os internet csomagra. A szolgáltatással különösebb gond nem is volt, de ma kézhezkaptam a számlát és leesett az állam. A tételeknél természetesen szerepel az 1600Ft mobilinternet díj, viszont a 100Mb-ból csak 17Mb lett felhasználva. Erre pofátlanul képesek voltak kiszámlázni +21.000Ft-ot Vodafone internethasználat címszó alatt, mikor elő van fizetve a fix havidíjas szolgáltatás.
Kedden meglátogatom őket, további infó azután.

Nincs is meghatóbb annál, mint amikor olyan helyről kapunk európai színvonalú reakciót, ahonnan a legkevésbé sem várnánk. De most már tudjuk, hogy az OEP kedves sajtószóvivője még mindig olvas minket, aminek nagyon örülünk.

Ezúton szeretnénk reagálni a Legorombította a bácsit az OEP biztonsági őre című posztjukra. Szomorúan olvastuk, hogy ismét terítékre kerültünk blogjukon.

Külföldi sztori következik, egy olyan történet, ami azt sejteti, hogy a magyar fogyasztók homlokán ott a láthatatlan "balek" felirat, amit a határokon túl is jól ért mindenki. Olvasónk, Duarte Freitas Carvalhal Souza do Rego Ramalho nem beszari, így Nagy-Britanniában bérelt autót, ami először kifogott rajta, le is fulladt vele, aztán hamar rájött, hogyan kell váltani, és probléma nélkül végigvezett a hetet. A kocsit leadta, a kauciót visszakapta, hazajött, aztán jól fenékbe rúgta a Homárok Istene, egy irdatlan javítási számla képében. Nagyon drága élmények hajtás után.

A Homár is járt már a János kórház - Budapest Szomáliája és Dárfúrja - baleseti sebészetén, ami még azon belül is a legalja. Guru barátommal harcsázni készültünk a Dunára, lement a nap, alkonyodott, aztán besötétedett, de a hirhedten lajhártesmészetű Guru csak nem futott be. Én már nem bírtam magammal, elkezdtem a csalikat piszkálni. Éppen egy kövér, talán egeret, békát vagy PR-tanácsadót formázó wobblerrel a kezemben mászkáltam fel-alá (a wobbler egy fahal, általában két jókora hármashoroggal felszerelve), és PR-tanácsadó méretű harcsákról ábrándoztam, amikor megcsúsztam a padlón. Máig sem értem, hogyan, de zuhanás közben olyat kaszáltam a levegőbe kézzel-lábbal, hogy a wobbler egyik hármashorga a bal talpamba, a másik a jobb kezem hüvelykujjának a körmébe fúródott bele, tövig. Ott feküdtem a padlón, a bal lábam összehorgonyozva a jobb kezemmel, rettenetes fájdalmak között, és rájöttem, hogy képtelen lennék akár csak megmozdulni, nemhogy kinyitni az ajtót vagy megnyomni a kaputelefon gombját, mert a horgok a legkisebb moccanásra mélyebbre fúródtak a húsomba. Éhen halok? Elvérzek? Ettől úgy megijedtem, hogy egyetlen velőtrázó mozdulattal kitéptem a horgot a talpamból. Az ujjamból azonban nem mertem, mert átdöfte a körmöt. Megjött Guru, kiröhögte magát, aztán átmentünk a Jánosba, mert az volt az ügyeletes kórház. Könnyed 3,5 órás várakozás után, ami közben egy asszony úgy beszélt velem, ahogy Mészáros őrmester sem Lentiben, bejutottam az orvoshoz. Némi elégtétel volt, hogy meg tudtam lepni. Egy érzékenyebb lélek talán fennakadt volna azon, hogy kiabálás és telefon segítségével áthívta hozzánk az összes elérhető környékbeli kollégáját, akik kacagó, ujjal mutogató félkört alkottak körülöttem. "Tudom a horgászújságból, hogy ilyenkor fogóval elcsípik a horog szárát, aztán heggyel előre kibújtatják a húsból. Na de hogy lehet ezt megcsinálni, ha így, merőlegese áll bele az ember körmébe?" - kérdeztem. "Markolja meg erősen az asztalt, ha akarja, csukja be, a szemét" - válaszolta talányosan, majd a kezében tartott fogóval elkapta a horgot és se szó, se beszéd, simán kitépte az ujjamból.

András és felesége nem jártam ilyen jól. Alant olvasható egy sajnos abszolúte tipkus, de annál vérforralóbb dárfúri történet a Szent János pokoli hétköznapjaiból:

B. szokás szerint megrendelte a heti ebédet a Gastroyaltól, a rendelést visszaigazolták, szerdáig minden rendben is ment, ám aznap nem jött meg az étel. B. betelefonált a céghez, és kiderült, hogy keddtől nem szállítanak a Tolna megyei faluba, mert nem gazdaságos. Hiába fogadták el hétfőn a pénzét, bár már tudták, hogy kedd lesz az utolsó szállítási nap, hiába írhattak volna a mailcímére, ha a régi telefonszámán nem érték el, tényleg nem vittek ki több ebédet. Tetszett volna nagyobb településre költözni, ugye. Sztori alant:

A Szent János kórház Budapest Szomáliája, esetleg dárfúri körzete, ezt sajnos mindenki tudja, aki járt már budapesti járóbeteg rendeléseken. Itt most nem valami "bezzeg Svájcban" típusú fanyalgás következik, a János nem a közmondásos "egy normális országhoz", hanem a magyar egészségügy átlagához képet hiperbunkó, betegcsicskáztató, piszkos, zsúfolt, agresszív hely. Ahol pontosan tudható, hogy nem úszhatjuk meg 4-5 óra várakozás alatt. Tímeának a füle kezdett fájni, elment, borzasztóan megalázták sok társával együtt. Teljesen átlagos, emítésre sem méltó nap a Szent Jánosból alant. Ja, és az időpontfoglalós rendszer természetesen kizárólag arra jó, hogy a hipochonder, unatkozó, mindenre ráérő öregek bejuthassanak, akinek ténylegesen baja támad, annak egyszerűen lehetetlen orvos elé kerülnie, minél rosszabbul érzi magát, annál kevésbé.

Vannabe Svájcban érezte magát, amikor az optikus a próbalencséért nem kért tőle egy fillért sem, ami nagyon nem szokás, hiszen mi van ingyen, ugye. Meglepő kis történet a Mammutból.

A történet szempontjából lényeges, hogy eléggé ragaszkodom a lencséhez, szemüvegben nem tudok rendesen vezetni, zavar a mindennapi életvitelben, 20 éve mióta kontaktlencsét hordok csak vészhelyzetben veszem fel a szemüveget. Ha véletlenül lencse nélkül maradok elég rosszul szoktam érezni magam, így ezekben az esetekben fontos a gyors segítség.Történt, hogy a pár nappal ezelőtt a régi lencsém megadta magát, elszakadt, így kénytelen voltam új kontaktlencse után nézni. A pesti agglomerációból érkezve a Pólus Centerben lévő Vision Expressz megfelelő helyszínnek látszott.

Nóra nem elszenvedője, csak fültanúja volt egy szimpla, mindennapi gorombaságnak. A TAJ-kártya után érdeklődő idős házaspárt nézte szarnak és ugatta le az OEP biztonsági őre, aki melegélegte, hogy az ügyfelek tőle kérnek útbaigazitást.

Ma délután fél 2-től az OEP 1. számú ügyfélszolgálatán volt intéznivalóm, és aki már járt az OEP környékén, tudja, örülhet az ember, ha csak 67-en vannak előtte várakozók, mert akkor akár 1 óra múlva sorra is kerülhet. Mivel kisgyerekes anyuka vagyok, szokás szerint a Róbert Károly körúton lévő ügyfélszolgálat 1. emeletére mentem – babakocsi rulez -, mire a biztonsági őr, aki mellesleg a sorszám kiadó automatát is kezeli, közölte, átszervezés volt, menjek a Teve utcába. Nem gond, csak 1 perc.

Egy osztálynyi gyereket éjszakáztatott a MÁV Mezőtúron. Ha van hely, ahol az "elképesztő" jelző igazán el lett koptatva, akkor az a Homár, de mit tegyünk. A folyamatosan korszerűsödő, utasbarát vasúttársaság egyszerűen ott hagyott egy vonatrakomány embert - köztük a budapesti Vörösmarty gimnázium 13. a osztályát - éjszakára Mezőtúron, anélkül, hogy információt, segítséget vagy néhány mentesítő buszt adott volna nekik. Az osztályfőnöknő alant elmeséli, hogy mindeközben a MÁV telefonos operátorai - hogy is fogalmazzak - nem bontották ki az igazság minden részletét, amennyiben az érdeklődő szülőknek azt állították, hogy a vonatokat folyamatosan indítják. Pedig nem is. Este nyolc tájától hajnali kettőig dekkoltak Mezőtúron, végül hajnali öt után futottak be Budapestre.

Béla nagyot nézett, amikor egyik nap idegenországban arra ébredt, hogy egy bankautomata megette a kártyáját. Kiderült, a CIB azonnali hatállyal felmondta a szerződését, erre az ÁSZF-pontra hivatkozva:

4.1.12.1. A bankszámlaszerződést mind az Üzletfél, mind a Bank jogosult a másik Félhez intézett írásbeli nyilatkozattal azonnali hatállyal felmondani.

CIB ügyfél voltam sok éven át, míg a Bank úgy nem gondolta, hogy elege van belőlem. Külföldön tartózkodtam már több hónapja és szerettem volna pénzt felvenni a számlámról, melyet itthonról a feleségem folyamatosan töltött fel pénzzel. A bankautomatába helyezvén a kártyát lepődtem meg azon, hogy nemhogy pénzt nem kaptam, de még a kártyámat is elnyelte a gép. Hivtam a segélyvonalat, ahol közölték, hogy a CIB Bank azonnali hatállyal felmondta a szerződésemet, én meg ott álltam külföldön pénz és bankkártya nélkül.