Egyszer az azóta megszűnt Nyugati tér Griff öltönyházában jártam úgy mint Réka édesanyja, így aztán két másik boltban költöttük el az alkalmi ruhákra való nem kevés félretett pénzünket. Utólag bánom, hogy végül nem mentem vissza és toltam le a blokkot az arrogáns eladó torkán hogy lássa, a parasztsága miatt mennyit vesztett a cég. Az elfojtott indulatok viszont nem egészségesek, úgyhogy Réka anyukájának azt havasoljuk, egyszer még térjen vissza a Baldinibe.

Édesanyámnak még decemberben a Mammut közelében akadt dolga. A Lövőház utcában való sétálás közben feltűnt neki a Baldini cipőbolt kirakata, így gondolta benéz oda. Bár ne tette volna! Másodpercekkel a belépés utána odafordult hozzá egy eladó hölgy. Azonban a szokásos "Segíthetek?" helyett a következőt közölte lenéző hangon a potenciális vásárlóval: "Nálunk 25.000 Ft-nál kezdődik egy cipő...".

Valószínűleg az lehetett a baj, hogy ő mégsem tekintette potenciális vásárlónak az Édesanyámat, aki valóban nem viselt nercbundát és nem gyémánttal kirakott táska lógott a vállán, ezt készséggel elismerjük. Viszont abszolút kulturált, igényes, ápolt nőnek nézett ki, normálisan felöltözve, mint mindig. Ez bizonyára kevés ahhoz, hogy valaki szétnézhessen a Baldini boltjaiban, ezúton kérjük elnézésüket a zavarásért, ígérjük, többé nem fordul elő.
 
A történet vége egyébként annyi, hogy Édesanyám egyszerűen elköszönt és kijött. Valószínűleg a döbbenet lebénította. Sajnos...
 
Javasolnám a Baldini vezetőségének, hogy szervezzenek tanfolyamot a dolgozóknak "Hogyan állapítsuk meg a vevők pénztárcájának vastagságát anélkül, hogy látnánk azt?" címmel. Esetleg rakják ki a bejáratra jól láthatóan a dress code-ot. Érhetik még őket meglepetések emiatt...
 
Üdv,
Réka