L. még mindig nem hiszi el, ami pár perce történt vele: magukat a K&H telemarketingeseinek kiadó emberek olyan trükköt akartak játszani vele, hogy a "biztonságos azonosítás" végett adjon meg személyes adatokat telefonon. L. nem dőlt be, de kiderült, hogy az illető tényleg a banktól telefonált. PPO-tól és netes adathalászoktól terhelt világunkban nem is csoda, hogy a Naiv Ügyfél hisztériás rohamot kapott.

Kissé felindultan írok, mert azon ami az elmúlt negyed órában történt nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek!

Ma délután telefonom egy mobilszámot jelez ki, amelyen egy nagyon kedves hangú hölgy keres állítólag a számlavezető bankomtól a Kereskedelmi és Hitelbanktól. Bár általában az ilyen telfonmarketingeseket udvariasan és határozottan szoktam elhajtani, mivel éppen úton voltam valahova, kérdésére kíváncsi vagyok-e, hogy milyen módom csökkenthetem a számlavezetéstési költségeimet (?) igennel feleltem.

Erre azt felelte a hölgy, hogy mielőtt belekezd mondandójába, mivel személyes adatok is elhangzanak a további beszélgetésbe, NÉHÁNY kérdést tesz fel az én biztonságos azonosításomhoz.

Na ekkor szaladt fel a szemöldököm!

Az ELSŐ kérdései születési helyem és időm lett volna, valamint édesanyám neve! Ekkor közöltem vele, hogy telefonon, amikor nem én hívom a bankot, semmilyen személyes adatomat nem adom meg senkinek és azonnal leraktam a kagylót.

Abban a meggyőződésben, hogy biztosan valamilyen adathalász csalókkal volt dolgom, felhívtam a bank telefonos ügyfélszolgáltát, ahol a legnagyobb meglepetésemre közölték, hogy a +36 30 7610000 -os mobilszám valóban hozzájuk tartozik és tényleg az ő ügyfélszolgálatosukkal beszéltem.

Ezek után már csak annyi a kérdésem, hogy teljesen elment az eszük ezeknek a marketingeseknek? Mikor minden médium tele van internetes és telefonos adathalászatról szóló hírekkel ezek komolyan gondolják, hogy ügyfeleiket arra szoktassák, hogy az őket hívó ügyfélszolgálatosuknak megadják telefonon az adataikat?

Üdvözlettel:

L