Bunkóság az IKEÁ-tól, hogy a pénztárnál senki sem segített G.-nek a nehéz bútorelemek lepakolásában, vagy ez vevői hiszti, és az áruháztól nem várható el ilyesmi? G. persze erősen nehezményezi, hogy a konyhabútor elemeit neki és a 13 éves lányának kellett volna lepakolniuk, hogy a pénztáros leolvashassa a vonalkódot. Felmerül persze a kérdés, hogy ha olvasónk egyszer mindent fel tudott rakni a kocsira, miért lett volna lehetetlen ezt megismételni még egyszer. Az élet, a maga bonyolultságában, alant olvasható:
A mai napon vásároltam az IKEA pesti áruházában. Egy konyhabútort vettem, házhozszállítással. A konyhai részlegen szerencsére egy rendkívül kedves, segítőkész eladóval találkoztam, tipikus kereskedő (jó értelemben) alkat. Kinyomtattuk a jegyzéket, két félét. Egy nagyobb részt nekem kellett összevadászni a raktárban, egy kisebb rész egy másik raktárban van, amit majd a szállítók elhoznak. Mondjuk a lényegét nem teljesen értem, hogy pl. az ajtó az a külső raktárban van, a nagyméretű szekrény oldallapot meg nekem kell hurcolni. De ez van, nem olyan nagy gond. Sikerült megtalálni minden elemet amit nekem kellett. Láttam a kirakott képeken, hogy lehetőleg a vonalkód kifelé álljon a kocsin, ezért így helyeztük el. Néhány elemen viszont a lapján volt a kód, és persze azok voltak a lista elején, tehát a kocsi alján. Utána irány a pénztár.
Engem nem oly rég műtöttek egy baleset miatt, ezért nem igazán emelhetek, azonkívül a lányom volt ott aki 13 éves.
A pénztáros hölgy "utasított", hogy pakoljam le a kocsit, mert az alsókról nem tudja leolvasni a kódot. Volt egy elemjegyzékem amit kaptam, próbáltam azt odaadni, de azt mondta az nem jó. Ezt a részét meg is értem, de nekem elég volt beleküzdeni a kocsiba az elemeket, nem volt humorom onnan kiszedni. Mondtam neki, hogy akkor hívjon valakit, mert nem tudom egyedül rakosgatni, mivel nem kevés darabról volt szó (és köztük 2m-es darabok). A válasz erre, hogy nekik erre nincs emberük. Kértem, hogy hívjon egy vezetőt. Próbált (talán), de nem jött senki. Így patthelyzet alakult ki, mert én meg nem az IKEA szolgája vagy alkalmazottja vagyok. Szerencsére arra jött valaki (nem tudom hogy IKEA-s vagy sem, mert nem sárga ruhában volt és ő segített.) Sajnálatos, hogy egy piti ügy miatt az embernek elmegy a kedve még a sárga-kék színtől is. Elvárható lenne, hogy a Vevőt vevőnek nézzék, ne pedig kegyet gyakoroljanak azzal, hogy eladnak valamit.
Utána beírtam a Vásárlók Könyvébe, de kétlem, hogy ez bárkit is érdekelne, főleg, hogy később beszéltem az ügyfélszolgálat délutános vezetőjével telefonon.
Elmeséltem az észrevételemet neki, erre ő mondta hogy nem adhatnak mindenk mellé egy eladót. Ez igaz, csak én nem erről beszéltem. A probléma az, hogy nem hajlandóak segíteni. Ezt sajnos nem sikerült megértetni vele.
Utána többszőr mondta, hogy "ez itt így működik..."
Gratulálok!
G.
Az utolsó 100 komment: