Kisregény hosszúságú, de pompásan megírt, a feszültséget mesterien adagoló, néhol humortól csillogó levelet kaptunk Évától, aki egy külföldi nyelvtanfolyamokat közvetítő cég ügyvezetője, és egy felejthetetlennek szánt római hétvégével lepte meg a szüleit 70. és 75. születésnapjukra. Az is lett a dologból, olyan mostohán bánt a Wizz Air az utasokkal. Ritkán olvasni ennyire pontos, élményszerű és durva leírást arról, hogyan érzik magukat egy lelketlen cég ügyfelei a bajban. Jellemző idézet: "Szüleim lassultak a tegnaphoz képest, bár anyukám csúcsidő alatt hagyta félbe a pisilést." Jó olvasást!
Római vakáció 2010 Wizzair módra
Check in
Megérkezik a beszállító személyzet, illedelmes sorbanállás
20 perc ácsorgás, a személyzet telefonálgat, de nem mondja, hogy ülj le te barom
Amikor kérdezünk - nekik nincs info
Kérdezünk és rábírjuk, hogy ő is tegye ezt! Teszi:Technikai probléma, többet nem tud, üljünk nyugodtan
Amikor már fel kellett volna szállni, feljön a kapitány és közli a kamu hamut: Hamuba szállt a gép és eltömődött a kütyü. Érdekes egy hamu-más gépre nem volt hatása. De nem baj, ha kell, biztosan van jegyzőkönyv a javításról, ott minden kiderül.
Tehát rossz a gép, de már a lista alapján ellenőrzik, 10 perces próbakör és eldől a sorsunk
Kedves, és van köztünk egy ismerőse, aki tudja a telefonszámát. Ekkor még nem tudjuk, hogy ez mekkora érték
Várakozás –no info
Barát hívja telefonon és jön az info: szar a gép
Mi lesz? No info
Elindul elöl egy magas valaki és mi csordaként követjük. Sietünk. Aki lemarad, nem tudja hova kell menni, mert nem mondták. Csak mennek. Gyorsan. Mindenki, öregek és gyerekek, erőltetett menet.
Le az földszintre, szájhagyománnyal megérkezik a hír, hogy jön értünk két busz és szállodába visznek
Mikor? No info
Várakozás - no szék
Öreg szülők fáradtak, fiatalok nyűgösek
Aki a bőröndjére ül, felborul, például a 75 éves édesapám
Mikor jön a busz? Nem tudja a szegény kis alkalmazott- majd küldi a hotel
Leülés a földre
Egyszer csak elindul a csorda és magas térdemeléssel 200 méter futás- ott vannak a buszok
A szüleim egész jól tudnak futni - meggondolandó indítani őket valami pénzdíjas versenyen.
Hotel: 4 csillag. Az egyetlen jó a wizzairben- ja mert nem is wizzair
No info, hogy mi lesz másnap, csak mikor én kerülök sorra. Megkérdezem, mondják másnap fél 12 kor jön értünk a két busz
Reggelinél akinek tudom, mondom.
Fegyelmezett banda, 11 kor mindenki a szálloda előtt beszélget
Fél 12 semmi, no info
12 no info
Próbáljuk hívni a wizzart az emelt díjast nem lehet, a római foglalt
Kolleganőm eléri őket Budapestről. A továbbiakban a csapat külsős munkatársává válik, ő a kapcsolattartó. A Wizzarrel.
Ők nem tudták hogy nekik kell küldeni a buszt, azt hitték, hogy a reptér intézi
Hinni nem ebben kell és Rómában van is intézmény ahol a hit gyakorolható. Na, ez nem a reptér.
Hinni az utasnak kell az alkalmazott tegye a dolgát
Küldik a buszt
Állunk
Jön két busz a sofőrök nem beszélni angol, mi nem beszélni olasz. Gond
Ezért a szállodából az összes olyan ember, aki valaha a reptérre készült, felszáll
Nekünk csak a csomagunk megy el, benne mindenünk.
Nem baj, újdonsült barátaink, akiket már a csapatépítés elején megkedveltünk, később kapcsolatunk tovább mélyült, telefonon értesítenek, hogy a csomagjainkat nem vették le a buszról, visszajön és együtt mehetünk. Merthogy a két busz, ami tegnap elég volt, most nem. Fordultak, hogy minket is elvigyenek. Szép tőlük, ja,hogy értünk jöttek
Aki most lemaradt a buszról, találkozhatott a gép személyzetével, akik ebédelni sétáltak és a kapitány elmondta - azaz infót nyújtott, hogy a szerelők megérkeztek, de a biztonságiak nem engedik be őket a reptérre, de ügyes fiúk, majd bejutnak, akkortól másfél óra alatt alkatrész csere, próbakör és indulás. Ja és nem a hamu. Csak hiba. És nyugi legkésőbb 5-re meglesz, mert neki még ma Madridba is kell menni.
Közben Bp Wizzair a kolleganőmnek: a szerelők már dolgoznak, 3 kor indulunk
Ez azért is nehezen hihető, mert mivel a kiszállításunk a reptérre elhúzódott, addigra be sem tudunk csekkolni.
Kiérünk, becsekkolunk, kérdezünk: mizu? Sajnos a becsekkeltető nem tud semmit,de nem is sajnálja. Részvétlen.
Leülünk a kapunál a szokott helyünkre és várunk. Ami ki van írva, már rég elmúlt.
Ülünk, no info, no ember, no kaja, no víz. Járna? Vagy csak a pofánk?
Pilóta barátja hívja pilótát. Last test és próbakör. 4 óra. No info
Kolleganőm infoja Bpről: azt mondták, hogy nyugi, ma mindkét gép hazamegy,mert ha nem tudják megjavítani, akkor küldenek másikat. Röhögés
1 nincs is nekik másik
2 ezek nem tudják ezt megszervezni
A pultnál a személyzet váltja egymást, mert újabb és újabb gép indul. Nekünk nem tudnak segíteni, no info
Egyszer csak bemondják, hogy futás egy másik kapuhoz
Szüleim lassultak a tegnaphoz képest, bár anyukám csúcsidő alatt hagyta félbe a pisilést
Átérünk, leülünk, ki van írva a gépünk 8 órára.
Van időnk.
Közben a csapatépítés során kiválnak a vezetők, vagy segítők.
Én az informátor vagyok (meg a pilóta barátja is az lett) ,mert a kolleganőm időnként felhívja a wizzairt én meg ugye a kolleganőmet, ahol hazudnak valami. Így aztán lassan én is úgy érzem, mintha hazudnék. Később mindig hozzáteszem:ezt a wizzair mondja, nem én. Felelősséget nem vállalok. Igaz ő sem
A másik vezető egyéniség, aki művész ember, a humán felelős. Eszébe jut, hogy ennyi ember éhes. Intézkedik és halkan földalatti mozgalomhoz hasonlóan info:beszállókártyával lehet enni. Akinek nem szóltunk, az éhen maradt.
Indulás enni. Az info félinfo,mert nem tudjuk hova. Bemegyünk egy étterembe mutatjuk a beszálló kártyát, mondják OK
Melegétel, összeválogatjuk gondosan, még egy üveg bor is jár hozzá. Egyik ínyenc sorstárs parmezán sajttal megszórja gazdagon. Pénztár, pecsét a kártyára, majd kártya szemrevételezése. Kérdés: Nem Liszbon? Nem, Budapest. Akkor a kaja megy a szemétbe, mi meg egy emelettel lejjebb. Mutatjuk a kártyát, ok, jár egy szelet pizza és egy víz.(Drágább mint a fönti egész menü)
Jóllakottan? Vissza a váróba. Hír?
No info. Last test próbarepülés, és aztán haza.
Telik az idő,
Fáradnak az idősek, elfogytak a gyógyszerek. Ideje az új magyar csapat becsekkolásának. Pult-info? Nincs. A wizzaair nem elérhető. Többen hívják a magyar konzult. Ismerteti a jogainkat:kaja,pia 60 euro értékben és ő sem éri el a nagy sikerű néma légitársaságot.
Pult: kérdés: lehet- e hogy a mai géppel, ha a mienk kaputt, mi megyünk el? Nem. Mindenki a saját gépével megy. Hú lett saját gépem! Muti, mert ha van, akkor majd én üzemeltetem, és biztos nem így.
Ok, akkor más kérdés: a szülők elmehetnek ezzel? Mert hogy elfogyott a gyógyszerük. Mert hogy egy hétvégére jöttünk és szerényen itt említeném meg, hogy a hosszú római hétvégét a 70. és 75 szülinapjukra kapták - cél egy közös nyaralás- ki tudja lesz e rá még alkalom a két lányukkal. Tesó Kölnben él, onnan jött és oda is ment vissza a germanwingssel. Időben.
Örök emléket szerettünk volna ajándékozni, sikerült. Köszönjük Emese, azaz Wizzair. A szülők egyetlen kérése az eset után, hogy legközelebb ha valami nagyon szépet akarunk ajándékozni az legyen az, hogy nem kell menni sehova és sem a wizz sem az air szót nem szeretnék hallani
Szóval kérdem, mehetnek-e a szülők, ha minden kötél szakad, mert van még ott 30 hely.
Asszongya’ kis olasz lánka, ha gyógyszer kell vigyem őket kórházba. Na, itt elszakadt a cérna: Kérdem: vannak szülei? Mondja igen. Kívánom nekik a „legjobbakat” Kicsit elszégyellem magam. de tudok élni ezzel az érzéssel.
Na. Kis olasz lányka nem wizzaires. Ők itt nem léteznek. Így nekem kis olasz lánka wizzaires, merthogy nekem arra van szerződésem, hogy ők teljesítenek és nekem mindegy hogy kin keresztül vagy kinek-minek a segítségével
Info érkezik pilótától: bejutottak a a szerelők, mert ügyes fiúk, kis ungibungi még, aztán last test, aztán próbarep és mindenki röhög…Azt üzeni lassan kezdhetünk sorba állni. Ja, nem az ő lába szárad le
Idő megy, türelem fogy. Pult. Info? Si senora, most ment le a géphez egy autó megnézi, hogy hogy állnak, aztán majd lesz supervisor és info.
Egyik sem lett. Még sokáig.
Egy hölgynek elfogy a vérnyomás-csökkentője , ő sem wizzaires nyaralásra indult, csak a szülinapját ünnepelni. Pirosodni kezd, és szédül. Csak nem átadta a férj az ajcsit? Nem. Hiányzik a gyógyszer. Az baj. Nyugtatgattuk, jobban lett. Hiába a csapatépítés jól sikerült, ápolási feladat kipipálva.
Budapestről hír:i nternet jelezte hogy leszálltunk. De jó, tiszta hülye vagyok már, hogy nem emlékszem
Na, akkor felveszem az új olvasó szemüvegem, kipróbálom, ha már meghülyültem, látok-e még? A pultnál felírat, nézzük látom-e. Jé, igen. Azt írja, ha a gépe késik, kérje a jogairól szóló papírt. Odatotyogok, kérem. Örülnek, hogy nem az infot kérem megint. Kislány elszalad, hogy hozza. Még nem ért vissza, valószínűleg hazaszaladt.
Olasz srácok, már 24 órája ismerőseink, kezdenek kijönni a béketűrésükből és hangosan vitatkoznak pult mögött álló honfitársaikkal. Azok ijedtek, és így sem tudnak semmit. No info. Wizzair elérhetetlen. Olaszok telefonálnak a policijára, ki tudja, mit akarnak. Lehet, hogy megérdeklődték, mit lehet kapni egy lincselésért. De hát nincs is kit. A Wizzair egy néma, elérhetetlen arctalan valami. Mert cég komolyságát nem mutatja, így hát valami.
Aláírások, címek, telefonszámok, email címek íródnak össze. Több ,mint 100 van a birtokomban, ketten vagyunk megbízva, hogy intézkedjünk, kártérítés ügyben. Jó
Közben újdonsült művésznő barátnőnk elindul a pult felé. Kis olasz lányka II ijedten nyúl a telefonja után, látszik a kő, ahogy legördül, mosolyra fakad, és aszongya: Beszállás. Mindenki ugrik, sorbaáll és megyünk. Busszal a géphez,mert megcsinálták. A másik magyar gép késve indul, rosszindulatúan feltételezzük, hogy bekéstették, hogy mi tudjunk elmenni az ő helyén, ő meg késve. Valamivel, nem sokkal túllépve a 24 órás késést bent ülünk a gépben. Pilóta elnézést kér, ari fiú, szeretjük. Mondja: kis kellemetlenség: 20 utas nincs meg, de a bőröndjük fent van, azok nem jöhetnek. Állunk. Néhányan, akik gyakorlott utasok vagyunk, tudjuk, hogy az jön, hogy leszállás, mindenki fogja meg a sajátját és a fölös csomi marad. Nem szállunk le, nem nyitják ki a csomagteret. Megint hazudtak. Még pillanat, mert faxot kell küldeni. Reméljük, van faxgépük, mert azt nem tudnánk intézni. Biztos van, mert indulunk.
Kicsit be vagyunk tojva, hogy tényleg jó- e a gép, de pilóta mondja, hogy a szerelők is velünk utaznak. Hiába, jó társaságban a halálfélelem is szórakoztató lehet.
Na, gondoltam, most majd jönnek a stewardesek, akiket egész nap nem láttunk, biztos nem jöhettek oda hozzánk tájékoztatni és majd most mondják, hogy bocsika for the inconvinient, de kérünk-e esetleg üditőt, frissítőt,vizet. Mert egyébként járna. De nem, bemondják, hogy ha kérünk, akkor miben lehet fizeni.
Én a wizzernek már semmiben.
Csak érkezzünk meg
Egy óra öt perc alatt lenyomattuk az utat. Érkezés. Rémálom vége.Vége? NEEEM
Nem jöttek meg a csomagok. Nahát. Nyugi a másik gép mindjárt itt van, egyébként is csak fél kettő tegnap is fél háromkor volt vége a programnak.
Második gép csomagjaira azért 40 percet várnak, akik szeretnék még ma a saját fogkeféjüket használni. De nem használják, mert a csomagok nem érkeztek meg. Nem ugrottak fel egyik gépre sem, no akkor így jártak.
Megállapítjuk, hogy a wizzair remek csapatépítő társaság, lehet hogy profilt kellene váltania. Nálunk olyannyira sikerült, hogy demokratikusan sikerült megválasztani a képviselőket, akik a választott jogi iroda segítségével megpróbálunk arcot és hangot varázsolni ebből a gagyi társaságból.
Az utolsó 100 komment: