Andrásék boldogan bevásároltak a 3440 Ft-os jegyekből, lefoglalták a szállást, elintézték az autóbérlést, aztán elolvasták az Eurowings válaszlevelét. Oda a boldogság: a légitársaság szerint túl olcsó volt a jegy, ezért inkább mégsem adják oda ennyiért.

Egy hete én, a feleségem és öt barátunk elhatároztuk, hogy a májusban lévő szülinapomat Toscanában töltjük. Rövid keresgélés után az Eurowings Budapest-Firenze járatára vettük meg a retúr jegyet. Ma kaptunk e-mailt, hogy törlik a jegyünket mert idézem őket “kiemelkedően olcsó” volt.

A sok hülye boltos meg szolgáltató után jöjjenek igazán hülye utasok, G. azon háborog, hogy hiába lehet pontosan tudni, hogy a fapados gépekre fejenként egy darab kézipoggyász vihető föl, az ő londoni gépén rengetegen próbálkoztak be többel, amiből mi más lett volna, mint svungos anyázás. Most különösen fogékony vagyok az ilyen sztorikra, Rómából hazafelé jövet ugyanis találkoztam a reptéren egy harminc pluszos magyar nőkből és férfiakból álló társasággal, akik hangosan nevettek és kézzel mutogattak, mert a becsekkolásra váró sor elején egy - bruhaha - tolókocsis néni volt. Néha visítoztak is, olyanokat, hogy "őt is föl fogják adni hahaha, de tuti túlesik a súlyhatáron." Akinek van köcsögmagyarutasos friss sztorija, ne kíméljen! Főleg stewardessek és reptéri dolgozók utasélményeit várjuk körömrágva.

Vagy pedig minden eddiginél jobban kiöntött a Meszes patak. Kicsi Tomika az EasyJet e havi ajánlójában lőtte  Genf felé menet a fenti, bizonyító erejű képet Európa kulturális fővárosáról. Tessék, a mindig huhogók el nem készült nagyberuházásokról károgtak, és ehhez képest mi a valóság? Van itt akkora ház, hogy beleférne a Tubes köztársasági elnököstül. Nem lennék most a Savanyú Jóskák helyében.

Kisregény hosszúságú, de pompásan megírt, a feszültséget mesterien adagoló, néhol humortól csillogó levelet kaptunk Évától, aki egy külföldi nyelvtanfolyamokat közvetítő cég ügyvezetője, és egy felejthetetlennek szánt római hétvégével lepte meg a szüleit 70. és 75. születésnapjukra. Az is lett a dologból, olyan mostohán bánt a Wizz Air az utasokkal. Ritkán olvasni ennyire pontos, élményszerű és durva leírást arról, hogyan érzik magukat egy lelketlen cég ügyfelei a bajban. Jellemző idézet: "Szüleim lassultak a tegnaphoz képest, bár anyukám csúcsidő alatt hagyta félbe a pisilést." Jó olvasást!

Nki&b története praktikus figyelmeztetés mindenkinek, aki hónapokkal előre megrendelte a fapados jegyét, és még egy kicsit is hisz a hazug magyar cégeknek. A sztori lényege, hogy az utasokkal való fair bánásmódjáról ismert vállalat bejelentette, április elsejétől egyszerűsít a csomagfeladási díjszabáson, így innentől a befizetett fix díjért fejenként 32 kilóig lehet feladni poggyászt. Hőseink még április elseje előtt, a korábbi rendszerben  foglalva fejenként 15 kilóra fizettek be. Innnetől könnyen kitalálható a sztori: hiába szerepelt a jegyen, a honlapon és a mailjükre küldött automatikus válaszban egyaránt az, hogy április elseje után minden utasra az új díjszabás vonatkozik, Rómából hazafelé jövet olvasóinkat megvágták 90 euróra. Pedig az akkor lehetséges 64 kiló helyett kettejük csomagja összesen 36 kilós volt. Olvasónk perelni akar, drukkolunk, hogy meg is tegye.

Nem volt elég a vulkán, a Wizz Air négy órát buszoztatta feleslegesen a Charleroiból Budapestre igyekvő utasait. HZS nem érti, mi sem nagyon, hogy bizonytalan információkra alapozva hogy lehet 300 embert 220 kilométert utaztatni. Sztori alant:

Olyan sok, fapados légitársaságokra panaszkodó levelet posztoltunk már be, hogy direkt üdítő egy kis magyarozós utasgyalázást olvasni. A véres kardot Gyöngyvér hozta, akit kiborít a magyaros ügyeskedés a Wizzair járatain. Hány csomag az egy kézipoggyász? Milyen hosszú a pannon centiméter? Gyöngyvér véleménye lesújtó. Sokat wizzairező olvasók, mik a tapasztalatok?

Egész jó a Homár lefedettsége, ugyanis jelentkezett még egy utas a Ryanair gironai járatáról, aki tisztába tette a sztorit. Ami így, ebben a formában még riasztóbb. A reptéri checkin díja ugyanis nem fix 20 euró, ahogy azt előző Naiv Ügyfelünk feltételezte, hanem bármennyi lehet és repterenként változik. Jól hangzik, mi? Részletek alább:

Éva egy ma született csecsemő, lélekben mindenképp, hiszen még képes meglepődni, sőt kiborulni azon, hogy a fapados légitársaságok mi mindenért képesek megsarcolni az utasokat, és milyen szemérmetlen összegekre. Egy egész járatnyi nyugat-európai utassal együtt azon képedtek el Gironában, hogy aki nem hozott otthon kinyomtatott beszállókártyát, hanem a reptéren próbált a géppel printelni, annak utanként és fejenként 20 eurót kellett kiköhögnie. Sztori alant.

A turizmus világméretű pangásának idején mi sem logikusabb, mint a fizető utasokkal parasztkodni. Nincs Megadva vérfagyasztó római kalandjai alant.