Tímea hitt a drága, de jó Scholl legendájában, és közel 50 ropiért vett csizmát, ami azonban hamar eleresztette a sarkát. A helyzet erősen billegős, a harc tavaly tél óta folyik. Tímea a pénzét szeretné, de a bolt - egy cserescizma után, ami ugyanúgy tönkrement - legfeljebb levásárolható utalványt adna. Magassarkú kardozás alant.
Update 07.19.: A Scholl visszaadta a csizma árát.

Elmesélnék egy történetet, tanulságul arra, hogy a sok pénz nem garantálja sem a minőséget, sem pedig a vevőközpontúságot.

Évek óta szerettem volna csizmát venni, de soha nem találtam olyat, ami tényleg tetszik – egészen 2009 teléig, amikor beleszerettem egy Scholl lábbelibe. Ugyan az árcímkéje láttán kisebb szívrohamot kaptam, de azt mondták az ismerősök, a márka megbízható és ezért a 47000 (!) forintért évekig le van tudva a csizmagondom. No meg a családom is besegített egy kicsit, így már vállalható volt a dolog. Felkerekedtem hát a Westend földszintjén található Valeriana cipőboltba, fogcsikorgatva kifizettem a csillagászati összeget és boldogan viseltem a csizmát. Másfél hónap múlva azonban furcsa érzés kerített hatalmába: a csizma sarka külön életet élne. Naná, mert kezdett leválni. Visszavittem a boltba, elvitték bevizsgáltatni, én meg a legnagyobb hóban hetekig jártam nyári edzőcipőben. Visszajött a csizma javítva. Megnéztem, a ragasztó elfolyt a sarok mellett, ennyi pénzért nem így kéne kinéznie, de mivel ekkorra már többször felfáztam, nem érdekelt, csak hadd legyen már végre meleg cipőm.

Eltelt pár hét, ekkor már mindkét sarka kezdett leválni. Délelőtt fedeztem fel a hibát, a napot még végig kellett csinálnom a cipőben, de annyira mozgott már a sarka, hogy ha lefelé mentem a lépcsőn, rendszerint beakadt, és hol elestem, hol nem. Megint visszavittem, már nagyon húzták a szájukat a boltban, de megint elküldték bevizsgáltatni. Hangsúlyoztam, hogy nekem ennyit már nem ér meg a csizma, szeretném vissza a pénzem. Azt állították, az lehetetlen, kicserélik, vagy levásárolhatom. Gondolom nem kell hangsúlyozni, hogy mindez már nem mézesmázos hangnemben történt. Igyekeztem megmagyarázni a hölgyeknek, hogy ez egyszeri alkalom volt, nincs az az isten, hogy én még egyszer ennyi pénzt költsek cipőre, úgyhogy adják vissza a pénzem. Végül kompromisszumot kötöttünk: cserecsizma, és ha az is így jár, akkor tényleg megoldjuk a problémát.

És igen: megint másfél hónap kellett az új topánomnak hogy elkezdje ledobálni a sarkait. Vissza a boltba, hümmögés, nézegetés, megint előkerült a pokróc hangnem, de egye fene, bevizsgáltatják – miközben hangsúlyozták, hogy ez nem lehet típushiba, mert egész télen csak két csizmát hoztak vissza ilyen bajjal. (Igaz, hogy időközben a felére csökkentették az árat, kíváncsi vagyok, mennyit vettek összesen?). És lám: a Scholl megint jogosnak találta a problémámat, ők ilyenkor visszafizetik az árat az üzletnek, az üzlet viszont továbbra is csak egyösszegben levásárolható utalvánnyal akarja kiszúrni a szemem – 47000 forintról beszélünk és egy akkora boltról, amiben két ember egyszerre már nem fér be, szóval a választék enyhén szólva is szűkös. Az eladók többször is próbálták megmagyarázni nekem, hogy nem kell nekem levásárolnom, elhívhatom a családomat, barátaimat is! Hát persze, bevásárlókörutakat fogok hozzájuk szervezni a teljes pereputtyal, miközben egy reklamációt nem képesek tisztességes hangnemben kezelni… Amikor telefonon érdeklődtem, mikor beszélhetnék az üzletvezetővel, kiderült, hogy olyan nincs, de a „Főnök” a héten bent lesz az üzletben. Betértem – biztos, ami biztos, a barátommal egyetemben – de persze a „Főnökről” rögvest kiderült, hogy szabadságon van, majd a jövő héten…

Jelenleg itt tart a történet, jövő héten megyek vissza és tapasztalt Homár-olvasóként erőből fogom csapkodni az asztalt. De úgy fest, erről a boltról lepereg. Tudom, csizmát csak őstermelőtől. De mit lehet tenni, ha már én hülye boltban vásároltam?