Minden együttérzésünk Sz.M.-é, de egész egyszerűen képtelenek vagyunk elfojtani a gonosz mosolygást, ha egy fanatikus Apple-hívőt kiborítanak. Nem az Apple termékei, hanem vallásos rajongói hozzák persze ki belőlünk a vásott homárlárvát. No meg az a vehemencia, amivel fel tudnak háborodni, ha néhány órával vagy nappal később jutnak hozzá valamelyik Kegytárgyhoz. Amúgy tényleg micsoda eljárás, hogy a kecskeméti T-pontban a haverok pult alól kapják az iPhone 4-est. A levél csúcsa, amikor Sz.M. megindokolja, miért ment el iPhone-t venni: "Nem a rajongás, a trendiség hajtott, pusztán csak az, hogy a régi telefonom haldoklik." Dühöngés alant:
Senki nem vehet akármit, csak Valaki vehet bármit...
Időszámításunk előtt 446-ban valóban divat volt a Tulliusi alkotmányban rögzített vagyoni alapú besorolás. Ma már ebben az állítólagos demokráciában, ahol mindenki egyenlő, ezt inkább már negatív megkülönböztetésnek, mitöbbkifejezetten sértőnek találjuk. Pláne ha a saját bőrünkön érezzük, hogy milyen is az, amikor az ember egy senki, és ki van szolgáltatva. Történt ugyanis ezen a szép szeptemberi délutánon, hogy elcaflattam a T-Mobile kecskeméti pontjába, ahol szerettem volna végre magamhoz ölelni az új telefonomat. Nevesítsük, egy új iphone 4-gyel szerettem volna hazatérni. Nem a rajongás, a trendiség hajtott, pusztán csak az, hogy a régi telefonom haldoklik.
Megpróbáltam elintézni, hogy félretegyenek nekem egyet a kevés közül. Elvileg sikerült is, és névre szólóan már a raktárban csücsült. A probléma csak ott volt, hogy sajnos mire megérkeztem a készülék eltűnt. Eladták. Végül is nem lehetett még előrendelni, világos... Oké, legalább megpróbáltam.
A helyzet viszont csak most lett vérlázító igazán, mikor megkérdezte a sorszám kiadó automatánál álló porszívóügynök kinézetű fazon, hogy mit szeretnék, Iphone 4-et? Az már nincs... Mondom igen, tényleg azt szeretnék, és fel vagyok iratkozva. Ebben az esetben azonnal hozza a raktárból. Visszajött, és odalépett egy öltönyös hapsihoz, majd a telefont amit idáig dugdosott, becsúsztatta a pult alá, és mondta a hölgynek, hogy a sorszámot üsse ki, és az öltönyös úriember lesz a következő. Majd ezután hozzám sem szólt. Miután az utánam következő negyedik embert is kiszolgálta (persze nem kell nagy dologra gondolni, mindössze csak sorszámmal) megkérdeztem, hogy várjak-e még. Jajjj Majd még egy két utánam érkező embernek is szerzett a pult alá iphone-t.
A baj nem az, hogy kicsi a készlet, hanem az, hogy van akinek félretesszük, és utána meg is kapja, van akinek pedig félretesszük és utána gond nélkül eladjuk másnak.
Más kérdés, hogy ha nem lehetett előrendelni, akkor milyen jogon tesz félre egy üzlet telefont, amikor az egész ország sorban áll...
Megint más kérdés, hogy döbbenet volt látni, ahogy ez a porszívóügynök viselkedett. Arrogáns, lesajnáló és visszataszítóan tenyérbemászó. Ez lenne a góré a T-Pontnál, vagy csak egy túlbuzgó portás? Segítőkésznek kellene lenni, nem pedig egy hiperaktív zsebcirkálónak, aki kavarja levegőt az üzletben mint egy rossz NDK-s ventilátor. Mindenesetre kíváncsi vagyok a T-Mobile álláspontjára is a szituációval kapcsolatban.
Biztosan egy jó marketing fogás akart lenni, csak rosszul sült el... Fizetni akartam. Én is. Ugyanúgy mint azok, akik egyébként kaptak is telefont. Vagy az én pénzem rosszabb, másabb, esetleg kevesebbet ér? Esetleg probléma, hogy miután leveszem a kártyámról azt a bizonyos összeget, kevesebb marad a számlámon mint másnak? Be vagyok sorolva? Nem Indiában vagyunk. Megjegyezném, hogy ott is már törvény tiltja az effajta megkülönböztetést. Nem a kisebbségi komplexus mondatja velem ezeket a mondatokat, csak a mélységes felháborodás. Vagy pusztán csak arról van szó, hogy tényleg ennyire rohadt a világ. Hogy bizonyos fajta kapcsolatok nélkül semmire sem megy az ember.
Sz.M.
Az utolsó 100 komment: