Igazi jó bicskanyitogató sztori X-é. Olvasónk Rómából jött Budapestre Alitaliával. Viccelhetnénk olcsón, hogy aki ilyet tesz, magára vessen, de nem viccelünk. X. kiszálláskor az ülések közé ejtette a mobiltelefonját, amit a reptér épületébe érve azonnal észrevett, és jelzett is a Celebi pultjánál. (Ez a földi utaskiszolgálást végző cég Ferihegyen). Itt kezdődött a tánc, mert itt nemcsak nyeglén viselkedtek vele, hanem, mint utóbb kiderült, hazudtak is neki egy jó nagyot. Azt állították ugyanis, hogy keresik a telefont az általa megjelölt helyen, de nincs ott, nem találják. Utána minden eszközzel próbálták lekoptatni, ezért azt is sikerült bemondaniuk, hogy nincsenek összeköttetésben a többi európai repülőtérrel. A kamukirályok ezúttal véletlenül lebuktak, ugyanis a telefonjáért vadul harcoló utas napok múlva kiderítette, hogy a telefont bizony megtalálták a Rómába visszatérő gépen. A hatékony utaskiszolgálás bajnoka,a  Celebi ezek után arra sem volt képes, hogy telefonon elérje Rómát, nemhogy visszaszerezze a mobilt, amit, ha a sztori legelején nem hazudnak kényelemből, 5-10 perc után átnyújthattak volna az elégedett ügyfélnek. Két remek levél alant:

 

 

Panasszal szeretnék élni.

2010. Október 09-én az Alitalia AZ 478 számú járatával érkeztem Rómából Budapestre.

A gép elhagyását követően azonnal észleltem, hogy a mobiltelefonom a fedélzeten maradt, így kb. 3 perccel azután, hogy leszálltam a gépről, segítséget kértem a Celebi pultjánál álló hölgytől. Elmondtam pontosan, hogy hol maradt a készülék, a 2. sor F és D ülése közötti asztalról csúszott hátra. Hosszú perceken keresztül semmi sem történt. Kizártnak tartom, hogy egy utánam leszálló utas vitte volna el a készüléket, hiszen az nem volt látható helyen. Többször kértem, és elmagyaráztam, hogy hol kellene keresni a telefont, ennek ellenére nem sikerült előkeríteni.

A hölgy tájékoztatott, hogy tulajdonképpen nyugodtan lemondhatok a telefonról, hiszen ő azt sem tudja, hogy most éppen ki takarítja a gépet, ki lehet az, aki megtalálja, és vagy visszajuttatja nekem a telefont, vagy nem. Ezzel sugallta azt is, hogy a takarítók becsületességében hinnem naivitás, és ez egy általánosan elfogadott tény, hogy amit az ember két percre a gépen felejt, arra keresztet vethet. Ezen önmagában is fel vagyok háborodva. Az Önökkel történt fél órás 'együttműködés' során egy valami világossá vált, felelősséget senki, semmiért nem vállal.

Jeleztem a pultnál, hogy szeretnék panaszt tenni az ügymenettel kapcsolatban, amire ismét azt mondta a hölgy, hogy erre nincs lehetőségem, hiszen ők csak a poggyászkárral foglalkoznak, és ez nem tartozik ebben a kategóriába. Vasárnapi érdeklődésemre még a pultnál megadott 06 70 xxx yyyy-es telefonszámon tájékoztattak, hogy panasszal természetesen élhettem volna.

Kértem, hogy vegyenek fel jegyzőkönyvet arról, hogy elvesztettem a készüléket, hogy amennyiben esetleg a következő leszállás után pl Rómában találják meg a telefont, tudjanak az ottani reptéren arról, hogy azt a telefont Budapesten keresi valaki. Erre a pultban álló dolgozók szerint nincs mód. Egy másik kollégájuk hétfőn, szintén a 06 70 xxx yyyy-es számon történt érdeklődésemre tájékoztatott arról, hogy Önök nem állnak összeköttetésben a többi európai reptérrel. Kizárt dolognak tartom, hogy egy ilyen műfajban, mint a repülés, nincs kapcsolat az egyes
repterek között.

Ferihegyen semmilyen adatot nem kértek el tőlem, hogy értesíthessenek. Csak annyit mondtak búcsúzásképp, hogy "nyugodtan telefonáljak holnap is, de felesleges". Elég sokat utazom a világ különböző pontjaira. Nem állítom, hogy mindenhol, minden varázsütésre történik, de az ügyfélnek történő segítségnyújtás szándéka megkérdőjelezhetetlen.

Az Önök hozzáállása az 'európaitól' nagyon távol van. Nem voltak segítőkészek, a problémámat negligálták, holott azóta is úgy gondolom, hogy csak egy kicsit kellett volna együttműködőnek lenniük ahhoz, hogy engem ne érjen kár. Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy egy üzleti telefon elvesztése mit jelent időben, energiában, értékben.

Nem ez volt az első alkalom, hogy Alitaliával utaztam, de legközelebb tízszer meg fogom gondolni. Egy korábbi alkalommal az egész bőröndömnek kelt lába valahol Budapest és Cagliari között. Akkor szerencsém volt, és a poggyászom három nappal később megérkezett. Az a három nap legalább olyan 'kellemesen' telt el, mint az elmúlt három. A business class szolgáltatásról azt gondolom, nem ott ér véget, hogy szendvics helyett rántottát kapok vacsorára. Ha én hajlandó vagyok (lényegesen) többet fizetni, és nem fapados járattal utazom, akkor azért többet várok annál, minthogy a vezérsík rózsaszín helyett zöldre van festve. Tudom, hogy a földi kiszolgálás szervezetileg nem az Alitaliához tartozik, de minden partnercégnek felelőssége van abban, hogy milyen minőségű az ügyfelek légi és földi kiszolgálása.

Kérem, hogy vizsgálja ki, hogyan történhetett az, hogy az esetet ennyire felületesen kezelték, valamint kérem azt is, hogy vegyék fel a kapcsolatot azokkal a repterekkel, ahol a gép a budapestileszállás után még megfordult. Utóbbival kapcsolatban még a mai napon várom visszajelzésüket, ugyanis napról napra jelentős kár ér engem, cégemet és partnereimet amiatt, hogy a mobil elérhetőségem inaktív.

Kérem jelezzék azt is, hogy az engem ért kár miatt milyen kompenzációt tudnak felajánlani figyelembe véve, hogy
cégünk évente jelentős mennyiségű utaskilométert teljesít világszerte.

Visszajelzésüket ezen az emailcímen, vagy a +36 30 zzz nnnn-os telefonszámon várom, az alábbi, névjegyemen szereplő telefonszámot ugyanis pillanatnyilag nem tudom használni.

Üdvözlettel:

----------------------------------------------------

Tisztelt Hölgyem!

Kolléganője a 0670 xxx yyyy-es telefonszámon már kedden azt mondta, hogy még aznap megírják levélben a választ a kérdésemre. Minden nap többször hívom Önöket, sajnálatosnak tartom, hogy nekem kell naponta telefonálnom, hogy megpróbáljam elérni azt, hogy betartsák az ígéretüket. Mindezidáig nem történt meg, holott újabb és újabb ígéretet az írásos válaszra vonatkozóan nap mint nap kapok.

Hét napja jelentettem, hogy szükségem van az AZ 478 számú járaton maradt mobiltelefonomra. Öt napja tudnak arról, hogy egy, feltehetően az enyémmel megegyező készüléket adtak le a római reptéren. Miután korábbi levelemben már leírtam, most nem térek ki arra, hogy ez a rengeteg kellemetlenség kikerülhető lett volna azzal, ha már itt, Budapesten, a helyszínen lehozzák a telefonomat a fedélzetről. Erre sajnos kollégái nem voltak hajlandóak / képesek (nem tudom, melyik a rosszabb). Emellett öt napja nem képesek arra sem, hogy felvegyék Rómával hatékonyan a kapcsolatot - a nem megválaszolt telefonhívásokat és elküldött telexeket nem tekintem hatékony kapcsolatfelvételnek.

Egy hete nem tudom használni a telefonomat, egy hete nem érnek el az ügyeleim, egy hete károsítanak meg engem a tehetetlenségük és nemtörődömségük miatt.

Nem tagadom, hogy a készüléket én hagytam a fedélzeten. Ez azonban nem magyarázza az ezután történteket. Felháborítónak tartom, hogy többszöri kérésemre sem tájékoztatnak írásban, és hogy a telefonos kapcsolatfelvételt minden alkalommal nekem kell kezdeményeznem.

Úgy gondolom, hogy az Önökre jellemző ügymenet és ügyfélkezelési gyakorlat publicitást érdemel.

Várom válaszát!