Bár a Homár legalábbis vegyes érzelmekkel viseltetik az iPhone és az Apple iránt, azt azért el kell ismerni, hogy a fasisztoid szabályaik ellenére az AppStore működik és használható, ellentétben a Nokia Ovi szoftverboltjával. Mostanában szerencsére nem találkoztam vele, úgyhogy biztos sokat fejlődött, amióta otthagytam, de Péternek például rendszeresen küldözget üres sms-eket, pedig csak egy ingyenes programot akart letölteni:

Történt a múlt héten, hogy én is az OVI store oldalára kerültem, és megláttam egy jó kis programot ami ráadásul ingyenes is volt. A program letöltésénél az áruház elkérte a telefonszámomat, mondván, hogy SMS-ben küldi el a linket ahonnan le tudom tölteni majd a kis programot. A szám megadása után azonban ahelyett, hogy megkaptam volna az SMS-t az áruház közölte, hogy a rendszere túlterhelt, és legyen türelemmel néhány óra múlva megkapom a linket.

 

Jobban teszik a multik, ha önként átadják minden vagyonukat a hazai rászorulóknak, mert ha egyszer elindul a vasvillás menet, tuti nem ússzák meg. Például itt van Krisztina, aki szerint az évente megsegélyezett magyar árvízkárosultaknak kellene adományokat gyűjteni, nem pedig a 20 millió pakisztáninak, akik önhibájukon kívül szopták ki ezt az évet. Egyáltalán nem értem, miért nem költözik el az ártérről, aki egyszercsak váratlanul szembesült adott folyó kiöntésével, illetve miért a házat kell évente újraépíteni egyszeri gátépítés helyett. Magyarország:

Mindössze azért írok, hogy mindenki érezze mennyire együttéreznek a egyes közkedveltnek mondható cégek a mi kis országunkkal. Itt van pl. a kék-sárga vállalat a maga szociális érzkenységével. Na meg ott az árvíz Pakisztánban. Mivel a PR igen fontos dolog, a kérdéses kék-sárga hazai cégnél pedig szemmel láthatóan zombik dolgoznak, tegyük össze a kettőt és hírlevélben tudassuk a Magyarokkal, hogy igen, ha itt vásárolsz akkor azzal a pakisztáni népet segíted és jajj de jó lesz neked, azonnal megváltod a lelki békéd (na jó, nem szó szerint). Mindeközben itthon az ország egyik fele a magyar árvízkárosultaknak gyűjt, a másik fele az iszapkárosultaknak.
 

A sok hülye boltos meg szolgáltató után jöjjenek igazán hülye utasok, G. azon háborog, hogy hiába lehet pontosan tudni, hogy a fapados gépekre fejenként egy darab kézipoggyász vihető föl, az ő londoni gépén rengetegen próbálkoztak be többel, amiből mi más lett volna, mint svungos anyázás. Most különösen fogékony vagyok az ilyen sztorikra, Rómából hazafelé jövet ugyanis találkoztam a reptéren egy harminc pluszos magyar nőkből és férfiakból álló társasággal, akik hangosan nevettek és kézzel mutogattak, mert a becsekkolásra váró sor elején egy - bruhaha - tolókocsis néni volt. Néha visítoztak is, olyanokat, hogy "őt is föl fogják adni hahaha, de tuti túlesik a súlyhatáron." Akinek van köcsögmagyarutasos friss sztorija, ne kíméljen! Főleg stewardessek és reptéri dolgozók utasélményeit várjuk körömrágva.