A sok hülye boltos meg szolgáltató után jöjjenek igazán hülye utasok, G. azon háborog, hogy hiába lehet pontosan tudni, hogy a fapados gépekre fejenként egy darab kézipoggyász vihető föl, az ő londoni gépén rengetegen próbálkoztak be többel, amiből mi más lett volna, mint svungos anyázás. Most különösen fogékony vagyok az ilyen sztorikra, Rómából hazafelé jövet ugyanis találkoztam a reptéren egy harminc pluszos magyar nőkből és férfiakból álló társasággal, akik hangosan nevettek és kézzel mutogattak, mert a becsekkolásra váró sor elején egy - bruhaha - tolókocsis néni volt. Néha visítoztak is, olyanokat, hogy "őt is föl fogják adni hahaha, de tuti túlesik a súlyhatáron." Akinek van köcsögmagyarutasos friss sztorija, ne kíméljen! Főleg stewardessek és reptéri dolgozók utasélményeit várjuk körömrágva.

Ezen a héten csütörtökön fapados repülővel utaztam Londonba és vissza.
A Wizzair reggel 6 órakor induló járatával mentem Londonba és még ugyanezen a napon este 20.30-kor vissza is jöttem. A jegyet a cégem vette, hivatalos út volt, hirtelen jött a londoni utazás. Megjegyzem, hogy az Austrian Airlines pontosan ugyanannyiért (52.000) vitt volna Schwehatról Bécsbe, de ellene szólt, hogy a késő esti hazaérkezés után még autóval haza kellett volna mennem. Tudjuk, hogy a magyarok szeretik, ha olcsó dolgok kerülnek a kezükbe és nem szeretnek fizetni. Tudjuk azt is, hogy egy utas egy darabd kézipoggyásszal mehet csak fel a repülőre. Azonban ezen a reggelen jónéhányan próbálkoztak 2-3 kézipoggyásszal felsurranni a gépre. Szerencsétlenségükre ezen a reggelen a beszállókártya néző hölgy mellé csatlakozott egy fiatalember, aki a kijártanál azt vizsgálta, kinek hány db poggyásza van. Akinek több volt, az vagy fizetett helyben 60 Eurót (csomagfeladási díj), vagy megpróbált egy poggyészt varázsolni a kettőből (igaz, ekkor meg betették a hízott poggyászt a csomagkeretbe és ha nem fért be, lehetett fizetni), vagy anyázott.
Később viszont egy egész busznyi utas anyázott. (Velem együtt.) Történt ugyanis, hogy a sor végén két hölgy azt hitte, hogy már lankad a táskanéző smasszer figyelme és megpróbált két táskával bejönni. Nem sikerült nekik. S még nekik állt feljebb, hangosan tiltakozva a rajtuk megesett méltánytalanság ellen. Pedig a beszállóra rá van írva: 1 db pogyász vihető fel. Nem és nem. Nekik 2 kell, nekik annyi jár. Egy nem túl empatikus magas úr le is hordta őket, mégis mit képzelnek, a csajok nekiálltak sipitozni, miközben az összes normális, szabályokat betartó utas a pöfögő buszon várta, hogy a két nő 1 csomagot varázsoljon a kettőből. Mondjuk azt sem értem, hogy a gépig lévő mintegy 50 méteres távolságot miért nem lehetett gyalog megtenni, de ez legyen a Ferihegy 1 gondja. Végül, mintegy 10 perces várakozás után a sofőr elindult az egyre zúgolódó (jogosan morgó) néppel a géphez, a két nő meg jöhetett utánunk gyalog.
Na azt kellett volna látni. Kezükben az 1 poggyász, amely ordított a belső feszültségtől, meg amit kivettek belőle az is a kezükben. Más is ordított, az egyik utas szépen leordította a fejükről a hajukat, hogy mekkora bunkók a csajok. (A gép késve indult, de nem miattuk, hanem a köd miatt.)
De most jön a legszebb. A két tyúk beszáll a gépbe és szépen újra csomagolni kezdett. Azaz mindent kiszedett a böröndből, amit az épületben nagy nehezen beleszuszakolt, megint két poggyászuk lett. De ezzel ott már senki sem foglalkozott, az ajtók záródtak és a gép elindult.
Én pedig azóta is azon gondolkodom, hogy Magyarországon minek mennyi értelme van:
- mennyi értelme volt az egész cirkuszt megcsinálni a kapunál, ha 4 perccel később az 1 poggyászból megint kettő lett?
- mennyi értelme volt a buszt a betonon a hajnali hidegben váratni a két nő miatt?
- mennyi értelme van bármilyen szabálynak, ha a magyarok többsége magasról tesz rájuk?
- miért gondolom azt, hogy hamarosan eljön az idő, amikor a Wizzair és a többi társaság a kézipoggyászokért is díjat fog szedni?
Ez utóbbira sejtem a választ: nem kell erre már soká várni.
 
Üdvözlettel:
G.