Katalin találkozott egy verbálterroristával a vonaton, aki ráadásul megtévesztően MÁV-egyenruhában volt. Mi felnőttek már tudjuk, hogy terrorizmus nem létezik, a gyerekek azonban jó idegesek lettek és egész úton sírtak és futkorásztak, hogy a bácsi táskájában bomba van:
Tegnap egy nagyon furcsa, elsőre kissé komikusnak tűnő jelenetbe csöppentem, amikor is egy MÁV alkalmazott iskolás gyerekeket fenyegette meg, hogy bomba van nála, mert le akartak mellé ülni a zsúfolt vonaton. A mai közel-keleti helyzetben bombával fenyegetődzni, már nem túl vicces, sőt elgondolkodtató.
Tisztelt MÁV,
Tegnap (2011. május 26-án, csütörtökön) a Szob felől 16:26-kor Vácra érkező onnan tovább Budapest felé tartó zónázó vonattal utaztam és egy szinte tragikomédiába illő esemény szem és fül tanúja voltam számos utastársammal együtt. Engedjék meg, hogy megosszam ezt az élményt Önökkel:
Amikor a vonaton helyet foglaltam csupán arra lettem figyelmes, hogy nagyon sok gyerek rohangál a vonaton, próbálnak helyezkedni, és valami miatt nagyon sokat beszélnek egy csoportban összegyülve. Én pont egy négyszemélyes ülőhely mellett kaptam helyet. A négyszemélyest azért nem választottam, mert egy igen testes kalauznak öltözött munkatársuk ült ott maga mellett egy nagyobb méretű táskával- egyértelműen jelezve, hogy nem kíván utastársat. Vele szemben egy hölgy ült- aki bátran felvállalta, hogy beül a négyüléses hely egyikére.A gyerekek gond nélkül elfértek - mert ugyan sokan nem voltak- csak szokatlanul zajosak. Amikor is a négyszemélyesben üldögélő MÁV munkaruhás idősebb úr felállt és otthagyva a táskáját kiment a kocsiból. Erre a pillanatra a gyerekek elkezdtek visongani, sírni miegyéb - ami már gyanús lett a többi utasnak is. A pedagógus pedig kilépve a tömegből odament az ülése mellé és kérdezgette tőlünk hová ment az úr. Páran mondtuk, hogy nem tudjuk, de egyre idegesebb a pedagógus hölgy. Tájékoztatott, hogy az úr megfenyegette a gyerekek, hogy bomba van nála (szó szerint a nitroglicerin szót használta) és most eltűnt itt hagyva a táskáját. A hölgy zavartan belenézett a gyerekek szemere láttára az úr táskájába és közölte, hogy nem lát benne gyanús tárgyat, ami bombára hasonlítana. A MÁV ruházatú úr visszatért a helyére és kényelmesen helyet foglalt, a gyerekek szinte rémülten kísérték figyelemmel minden mozdulatát és most már jól hallhatóan sírtak, valamint ismételgették, hogy felrobbannak.
A pedagógus elsőként rendőrt akart hívni, de a zónázó vonat Pestig nem áll meg, ezért a legegyszerűbb megoldást választotta szólt a kalauznak. A kalauz egyből megkérdezte a munkatársát, hogy miért ijesztgeti a gyereket és megkérte változtasson a stílusán. A változás abban nyilvánult meg, hogy a táskás úr ismét otthagyta a táskáját és kiment. A gyerekek megint elkezdtek sírni, és rémüldözni. Majd visszatért és mogorván olvasgatott, ahogyan korábban is. A kalauz tompítván a szituáció kellemetlenségén beszélt a pedagógussal, de a gyerekek a leszállásig nem nyugodtak meg. A beszélgetésből megtudtam a többi utassal együtt, hogy amikor a gyerekek felszálltak a MÁV-os öltözékben üldögélő úr a táskáját maga mellé helyzete és rászólt a gyerekekre, hogy ne üljenek le mellé, mert bomba van nála.
Persze ezt riogatásnak szánta és mindenki józan ésszel azt mondja szó sem volt itt bombáról. csupán egy modortalan úrról, aki ijesztgette a gyerekeket, hogy azok ne üljenek le mellé. A helyzet pikantériája hogy ez az úr MÁV alkalmazotti munkaruhában volt- feltételezhetően dolgozója a cégnek. Mindamellett, mint gyakori utas tudom is róla, hogy kalauz. Csak éppen akkor valószínű, hogy munkába tartott, vagy már jött, de munkaruhában.A bombás viccek régebben jobban sültek el, most amikor mindenhonnan ez folyik a médiából már kevésbé komikus, sőt. A gyerekek pedig különösen kaphatóak rá., arról nem is beszélve, hogy ők csak az embert látták, aki megfenyegetett 20 diákot. Lehetett volna akár valós is a bomba fenyegetés? A magatartása is utalt az úrnak, arra hogy több esetben látványosan ott hagyta a táskáját.
Elgondolkodtató az a morál, hogy saját alkalmazottjuk gyerekesnek tűnő módon fenyeget meg általános iskolásokat, amikor viseli a munkaruházatát. Feltételezem, hogy a pedagógus is tett valamilyen intézkedést az ügy bejelentéséről.
A helyzet megítélését Önökre bízom és kérném szíves kivizsgálást az esetnek. Fényképet készítettem az úrról féloldalt és a táskáról, melyet a későbbiekben szívesen rendelkezésükre bocsátok.
Az utolsó 100 komment: