Teréz külföldi ismerőse különösen szerencsés. Egymást követő napokon többször találkozhatott minőségi magyar vendéglátással, egyedül akkor próbálták lehúzni, amikor magyar ismerősei nem kísérték el a Balettcipőbe:

Szombaton esett meg külföldi ismerősömmel a következő eset. Miután bátyámmal kellemes estét töltöttünk el szerdán a Balettcipőben (Hajós utca), gondoltam, megmutatom külföldi ismerősömnek is a helyet, így csütörtökön ott ebédeltünk, majd pénteken ott vacsoráztunk. Pénteken már felismerték az arcunkat. Velem a pincér magyarul, ismerősömmel angolul beszélt. A kiszolgálás kedves és gyors volt, az étel nagyszerű - addig, amíg ott voltam. Szombaton ismerősöm egyedül tért be az újonnan megkedvelt helyre, ahol ugyanaz a pincér szolgálta ki, mint előző este.

Tonhal steaket ajánlott, amely sem méretre, sem minőségre nem felelt meg annak a leírásnak, amelyet a picér adott róla. Ismerősöm ezt nem bánta, hiszen eddig minden rendben ment, van, hogy a hal nem olyan friss és nincs is grillezve, csak pirítva - egyébként elmondása szerint a legunalmasabb étel volt, amit valaha fogyasztott. Még egy sört ivott, és desszertet rendelt, amely váratlanul hosszú idő múlva érkezett - erre az volt a válasz, hogy különleges módon kellett megsütni - ezt előzőleg nem jelezték. De még ez is rendben lett volna.

Aztán megérkezett a számla összesen kb. 5800 Ft volt, amelyből a kissé halszagú hal 3800 Ft-ba került (A Balettcipő étlapján a legdrágább étel a "Sült malaccsülök házi burgonyával és salátával" 2990 HUF)! A számlán a fogás háromszor szerepelt, amit a pincér azzal magyarázott, hogy ők "így szokták". Mire ismerősöm kissé idegesen közölte, hogy ez nagyon gáz, a pincér felajánlotta, hogy lecsökkenti kettőre. (!) Amikor az ismerősöm elmagyarázta neki, hogy mindenkit el fognak veszteni a baráti körünkből ezzel a húzással, a pincér kérlelni kezdte, hogy legyen szíves, inkább ne fizessen semmit, csak jöjjön vissza (ha már ilyen sok barátja van), majd kifejtette, hogy ők tulajdonképpen MÁR nem húzzák le a külföldieket, és ez a hal "azokból az időkből maradt". Szóval hát maradt még egy hal "azokból az időkből", és ezt úgy sózták rá, hogy még a szemébe is mondták. Végül is megegyeztek 3000 Ft-ban, mert a külföldi úr fair árat szeretett volna fizetni azért, amit fogyasztott.

Ilyen béna húzást nagyon régen láttam, különös tekintettel az étterem honlapján található ars poeticára, amely:

"Mi, akik csináljuk, nagyon szeretjük a Balettcipőt. Jó ételeket főzünk, a pár falatos harapnivalóktól a komolyabb meleg fogásokig, köztük olyan mediterrán finomságokat, melyeket Magyarországon itt lehetett megkóstolni először. A sört frissen csapoljuk, a borokat a legjobb helyekről szerezzük be, és a kávénk minőségére is nagyon kényesek vagyunk. Reggel tíztől éjfélig várjuk, hogy betérjen hozzánk, és eldöntse, a Balettcipő lesz-e a törzshelye. Mert a múlt kötelez."

Mi megpróbáltuk a törzshelyünkké tenni, de sajnos nem sikerült.