Pitta nagymamája egyedül él a semmi közepén, egyetlen kapocs közte és a külvilág között a vezetékes telefon. A UPC nem igazán méri fel e tény súlyát, és nem igyekszik elhárítani a hibát.

Tisztelt UPC! 90 éves Nagymamám egyedül lakik kint a tanyavilágban, egyetlen kapcsolattartási módunk vele a vezetékes telefonja (az erdő miatt nagyon gyenge a mobil jel), valamint a segélyhívója is ide van bekötve. Ha rosszul lesz, a mentőt ezen tudná hívni, de...

Múlt hét hétfőn (2011-08-22) bejelentést tettem Önöknél hogy nincs vonal, kollégájuk is látta a problémát ezért felvette hibára. Szerdán csináltak valamit, de nem változott semmi. A megadott elérhetőségen nem jeleztek semmit, nekem kellett Önökre telefonálnom, hogy mi a helyzet? Ekkor közölték, hogy valami főkábel hiba van és továbbadták egy másik kollégának aki pénteken (2011-08-26) megnézi. Csinált is valamit, de vonal továbbra sincs. Kénytelenek voltunk vasárnap kiutazni a helyszínre mert a kollégájuk szerint a telefon már jó, pedig nem. Sehol nem tudtam vonalat kimérni, még a külső fali bejövő dobozban sem! Ekkor újra telefonáltam, immár negyedszerre és újabb időpontot kaptunk szerdára!

Minden egyes alkalommal elmondom, hogy idős egyedülálló beteg hölgyről van szó a semmi közepén, valami prioritást adjanak a hibajavításnak, de Önök szerint ezt nem lehet. Mindig 2-2 nap, de persze csak hétköznap. Miután közöltem pénteken a kollégásukkal hogy szerintem mobiltelefonra fogjuk cserélni (talán egy jó antennával használható) a vezetékest ha ez ennyire instabil, még volt olyan bátor hogy azt közölte hogy manapság még mindig a rézpár a legbiztosabb...

Önök a szemünkben mind emberiességből, mind empátiából és szakmai hozzáértésből is megbuktak.

Kívánom, hogy egyszer Önök is tapasztalják meg milyen kiszolgáltatottnak lenni.