Coine kétszer is hibázott, amikor megpróbálta összevonni tévé és internet előfizetését a T-Home-nál. Először előbb mondta le meglévő szolgáltatásait, mint ahogy az újat bekötötték volna. A másikra majd rájön, ha bekötik.

Valamikor augusztus közepére érett meg bennem, de csak ama hónap végére jegecesedett meg, ki, elő stb. bennem a gondolat, hogy bizony spórolni kéne, hát vonjunk össze pár régi csomagot, s rendeljünk újat! Választásomat megkönnyítette, hogy a hihetetlen piaci verseny és vadkapitalizmus miatt, csak egy szolgáltató elérhető minálunk, akik szilárd (értsd: nem mobil) szolgáltatást nyújtanak. Hajamba masnit fűztem, kezembe kosárkát fogtam, s elugrándoztam a legközelebbi T-pontba, ahol egy szombat este (aug. 27.) már-már intim viszonyok közepette szerződést kötöttem Györgyivel egy IPTV + 15 megabites kábelnet csomagra. Mivel aranykedvezményes hülyegyerek vagyok, aki naiv és szereti az embereket, ezért régi előfizetéseimet lemondtam, hisz 8 (azaz nyolc) napon belül (azaz belül) bekötik az újat, s megszüntetik a régit. Ahogy nálunk a csárdában mondani szokták a betyárok, long story short, szeptember vége van (Petőfi!), a régi szolgáltatás már sehol, az új még sehol.

Azóta állandó vendége vagyok a T-pontoknak, s bensőséges barátság fűz Györgyihez, Andreához, Zoltánhoz, Ibolyához és mindenkihez, akinek csak a keresztnevét látom felcsíptetve. Mindenki megértő, kedves, előzékeny, s ami főbb: együttérző. Mind empatizálnak velem. De ők sajnos nem tudnak mit csinálni, tecciktudni, alvállalkozó blabla, kiszervezés blabla, emberhiány blabla. Ó igen, az alvállalkozó, Imre és barátai, kétszer is jártak nálunk, már majdnem teával kínáltam őket, de sajnos nem tejszínnel isszák a fekete teát, ezért cilinderemmel és tweed zakómmal kikergettem őket polgári lakásomból. A nyikorogva záródó kapu hajlatának árnyékából, könnycseppet morzsolva kértek bocsánatot: ők nem a csillagpontos rendszer kiépítői s az új réz-gyémánt-ezüst-üveg-szén-koax-hoax kábel behúzói, hanem csupán a rendszer beüzemelői. Azóta várjuk a másik alvállalkozót, aki kiépíti a CSéPét (remélem követed a terminológiát: csillagpontos rendszer), s behúzza az utcáról az új réz-gyémánt-ezüst-üveg-szén-koax-hoax kábelt. De ő nem jön.

Semmi baj, erőt vettem magamon. Micsoda dolog, hogy ilyen semmiségek miatt felingerli magát az ember? Amióta nincs internetem, se tévém, azóta tudok kapcsolatot építeni, vannak barátaim, nem csak Skype és MSN cimbik. Nem lógok állandóan a Homáron, mindenféle agyatlan blogokon és információs csatornákon, lejöttem a sztrádáról. Helyette réteken futkosok vihogva, felkeresem az ezer éve nem látott, s ezért kissé mumifikálódott osztálytársaimat, bölcsis társaimat, inkubátor-szomszédokat. És ez mind olyan jó. Újra embernek érzem magam, újra járok moziba, színházba, curlingezni, mélytengeri búvárkodni, kolbászt zabálni a hentesnél az underclass-szal és a hedonista ifjúsággal. Megismerkedtem egy lánnyal is, de nem Fácsén vagy a retek iWiW-en, hanem élőben, szemkontakt, kémia, minden. El is vettem, szép esküvő volt, de hát annyira belejöttem az emberi kapcsolatokba, hogy szeretőim is lettek. A feleségem elhagyott, ami miatt szomorú lettem és meghíztam, így a szeretőim is elhagytak. De nem csüggedek, mert újra élek, lecsatolták rólam a digitális pórázt, s mindezt a T-Home-nak köszönhetem. Mit mondjak még? A szavak itt már kevesek.

Amit még megtudtam, hogy nincsenek felelősök, minket meg szarba’ sem vesznek. S hogy érthetőbb legyen a közhely: a fekáliát legalább lehúzzák, minket ott hagynak állni.