Új pénzvisszaadási rekord született. Zsu számlájára külföldről utaltak 80 ezer forintot, amit véletlenül euróban könyvelt a bank, így hirtelen 23 milliója lett.
A Jóindulatból kapta vissza a CIB-nél félreutalt pénzt posztot überelném! Hogy hülye vagyok, vagy sem, én 23 milliót adtam vissza pár hete! Ti mit csinálnátok 23 millióval? ... hát minket is ez a költői kérdés foglalkoztatott az elmúlt hetekben, mert nem hittük el, de megtörtént velünk, hogy nem várt pénzt kaptunk. Mint a Csisztu, csak nekünk nem volt benne távoli rokon, meg körítésképpen valami rizsa, csak ott volt a számlánkon a pénz.
Online tanfolyam keretein belül webdesignt tanítok a jelentkezőknek. Az éppen aktuálisan induló múlthavi kurzusban van egy lány, aki külföldről, Franciaországból tanul nálunk. Ez nem ritka, mert már Hollandiában, UK-ban, sőt Japánban élő magyar hallgatóink is volt már. Annak rendje és módja szerint átutalta a tandíjat ahogyan az kell, csak egy "apró" banki malőr kapcsán, ami utólag derült ki nem forintban, hanem euróban kaptuk meg azt.
Elsőre fel sem tűnt, mert jött az sms, 80.000 - kiállítottam a számlát, és visszaigazoltam a befizetést. A számlát nézve azonban nem stimmelt, először csak 230 ezernek néztük ez egyenleget, ami megszokott szám a végösszegnél. De valahogy nem stimmelt a dolog és számolgatni kezdtük a tizedes helyeket. egyes... tízes... százas... ezres... tízezer... százezer... millió... TÍZMILLIÓ... Na, volt nagy kiakadás. Átnéztük egyszer, átnéztük kétszer, szóltunk az asszisztensünknek is, hogy nézze már meg hátha ő jobban ismeri a számokat nálunk. És bizony csak annyi volt. HUSZONHÁROM MILLIÓ FORINT!
Soha életünkben nem volt ennyi pénzünk, sőt látni sem láttunk még ennyit egyben. Két kis gyerekünk van, meg egy frank hitelünk, akikről minden hónapban gondoskodni kell. Alapvetően nincs sokminden amiben hiányt szenvednénk, de nincsenek megtakarításaink, albérletben élünk, és egy 16 éves Volvót kellene nagyon lecserélnünk...
És erre itt ez a tömérdek pénz! Ti mit csinálnátok vele? Persze nem a miénk, és vissza kell adni ez volt az első... de mi van ha nem... Na,de ennyiért nem adjuk el a lelkünket... de lenne mire költeni... És ha csak egy részét költenénk el?... hogy az életünkhöz elengedhetetlen autót kicseréljük egy új családira...?
A férjem nyugalomra intett és azt mondta, amit én is gondoltam, hogy vissza kell adni, mert nem a miénk! De mi lenne ha mégsem...mondta ő is! :)
Az öreg autónkban ülve hazafelé csendben magunkba fordulva utaztunk, amikor szembe jött a forgalmban egy olyan autó, amit venni szeretnénk. Először irdatlan nagy röhögésbe törtünk ki mind a ketten... na vegyünk egyet? ...majd volt belőle könny is...
Pár napig ez ment, ami lelkileg nem annyira könnyű és megnyugtató, mert ennyi kp alapvetően az összes gondunkat megoldotta volna.
A fogadó Raiffeisen bank embere egyébként úgy beszélt velem, mintha loptam volna, folyamatosan nyomatta a jogosulatlan gazdagodás dumát, meg hogy fáradjak be a bankba, hogy levegyék a lét. Mondtam, nem fáradok, nem fizeti ki azt nekem senki. Aztán végre sikerült a bankkal telefonon egyeztetni, és nem kis nehézségek árán, mert ekkora összeget nem olyan egyszerű csak utalgatni, vissza tudtuk utaltatni a pénzt.Mivel a megszokott költségek - bérleti díj, munkabérek el lettek közben utalva, így mínuszba ment a számla - a Raiffeisen pedig az együttműködésemért napi 10% kamattal jutalmazta, úgyhogy iparkodtam, ne sok napig hiányozzon.
De legalább a lelkiismeretünk tiszta maradt ami nem volt könnyű...
Jogosulatlan gazdagodás ide, jogosulatlan gazdagodás oda, de szerintem ha még egy tizedes jegyet rontottak volna a banknál, már nem ebben az országban élnénk, és John Doe lenne a nevünk, és eladtuk volna a lelkünket simán. :D
Így viszont maradunk a seggünkön és visszük tovább a terheinket. Van aki szerint a megrázkódtatásért, és a felmerülő kellemetlenségekért perelnem kéne a bankot, de szálljak szembe egy francia bankkal?
Az utolsó 100 komment: