Okapi sajnos pont a lényeget felejtette le különösen hangulatos karácsonyi leveléről, vagyishogy melyik "tetves bank" chipes bankkártyájával nem lehet szinte sehol fizetni. Illetve melyik az a bank, amelyik napi 5 darab vásárlásban limitálja a fogyasztást, amit csak ideiglenesen lehet feloldani 48 órára?
Dzsi kibaszott Hád.
Megtörtént a háromévente esedékes bankkártyacsere, dombornyomott és elektronikus, ezeken már chip is van (nem lehúzzák, hanem bedugják, máris sikerült otthagyni egy vásárláskor), kurva rondák, nyilván a bankadó meg a végtörlesztés miatt nem futja rendes grafikusra. Menetrend szerint érkezik a Karácsony előtti idegbaj is, ami elől fejenként havi kétszázötven nettó (plusz év végi prémium) alatt nincs menekvés. Ha rokonaid, gyereked és frankhiteled is van, akkor ennyi pénzből is belerokkansz, mire vállalható ajándékokat szerzel. Ünnep és vásárlás problematikájához most legyen elég annyi, hogy végül is adni jó, és kapni sem rossz.
Tehát belerokkansz, mert a magyar kiskereskedelem infrastrukturálisan, emberi, morális és szakmai értelemben elsorvadt a faszba (ez összességében hatvan éves történet, de az elmúlt húszban sem javult, sőt). Ha esetleg olyasvalamit szemelsz ki, amit nem a marketingesek akarnak rád tukmálni, ami nem a magyar átlagfogyasztó hosszas kondicionálással elért, svábbogárszintű igényeire van szabva, akkor gereblyéken fogsz gyalogolni. Mintha lenne egy marketinges/sales-es előszűrés, ami még a hitvány szarból is csak a legalját engedné az országba, és ez egyre rosszabb.
Telefonálgathatsz a forgalmazónak, és a nyolcadik hívás közben feldereng neki, hogy az a termék, amiről már hétszer beszéltetek, nem is szerepel a hazai kínálatban. De előtte ide-oda küldözgetett, hogy ott valószínűleg találsz belőle. Majd amikor ott sem volt, akkor kiderült, hogy van saját webshopjuk, de rosszul tudta, mert ott sincs az áru, különben is merő egy kupleráj az egész, nem véletlenül nem találta meg a Google (miközben a kínálat egyszerűbbik végéről van szó, semmi extra). És amikor utoljára letennéd a telefont, és elköszöntél, még arra biztat, hogy azért nézz körül a webshopban, hátha. Konfliktuskerülő alkat lévén az újabb meg- és elköszönés előtt elgondolkoztam, vajon elmagyarázzam-e neki, hogy bazmeg, ha fehér porcelán konyhai lófaszt keresek, akkor a fekete szénszálas irodai lófasz nem lesz jó, bár lófasz az is, én viszont nem véletlenül keresem éppen azt, amit, hanem mert arra van szükségem. Így aztán kénytelen voltam még kétszer elköszönni és udvariasan végighallgatni, hogy esetleg válasszak valamit abból, ami van. Egy kis kedvezményt is adnának. Márkaképviselet, a kurva anyátok.
A magyar webshopok általában véve nem opció, visszaigazolt megrendelésről is képesek kideríteni az átvételkor(!), hogy mégsincs, vagy fekete helyett fehér van, vagy töröttet adnak, és csak akkor kapsz cserét elfogadható időn belül, ha azonnal a töküknek szegezed a fogyasztóvédelmet. Teljesen nyilvánvalóan arra játszanak, hogy behazudnak valamit olcsón, hátha veszel helyette valami mást, ha már odaevett a rosseb.
A plázákban a kínálat Made in China szemét, túlárazott IT-szarok, illetve ostoba, vicceskedő, túlárazott design-szarok és ezek átfedései, és ez is szinte semmi ahhoz képest, hogy minden lépésnél más szájbabaszott, kretén kereskedelmi rádió vagy house-remix szól, és elsodor a fogyasztási célú hitelből túlköltekező tömeg.
A kirakodóvásárokon szintén Made in China szemét és iparművész-kézművesből a gyengeelméjű, infantilis szar. Ami meg nem az, az vagy drága, vagy nem arra van szükséged. Not nice. A könyvek még úgy-ahogy, de az is lefelé tart, és nem olyan nagyon magasról tart lefelé. Abba rokkansz bele, hogy megtaláld a kivételeket.
Végül kénytelen vagyok drága euróért vásárolni, külföldi webshop, legalább nem szemét. Nem jó a dombornyomott kártya, pedig annak idején pont azért kellett ilyet is igényelnem, hogy külföldről vásárolhassak. Diese Kreditkarte kann nicht akzeptiert werden, többször is, pedig régebben jó volt. Másnap a bankfiókban negyed órás várakozás után a „tanácsadó” kedvességgel igyekszik ellensúlyozni totális inkompetenciáját, és a telebankhoz irányít, mert ”ezeket az elektronikus dolgokat” ők kezelik. Állam az államban, nyilván. Gondolom, majd este elintézem, addig még vásárolok. Boltba be, elektronikus kártya be, elutasítva, többször egymás után. Ez az új kártya csinált már ilyet, random módon nem lehetett vásárolni vele, egyszer tankolásnál, egyszer az abc-ben. Most azt is elárulja, hogy átléptem a limitemet. A napi limitemet nem léphettem át, kb. ötvenezer szokott lenni, talán száz, ha jól emlékszem, lássuk csak, BKV-jegy, rágó, kis biszbaszok. Mi a fasz. A következő négy helyen is elutasít, úgyhogy mégiscsak telebank.
A plázában a bankfiók külső oldalán (!), a falon a nyomógombos telefon, túl magasan ahhoz, hogy eltakarjam, csak az nem olvassa le a kódjaimat, aki nem akarja („a PIN-kód az Ön négyjegyű titkos kódja, amit még én sem tudok”, hízeleg az operátor). Az internetes vásárlás problémáiról fingjuk nincs, a másiknál a limit pedig úgy van, hogy nemcsak a napi összeget korlátozzák, hanem a vásárlások számát is. Ez nekem új, de mindegy, biztos benne volt a hirdetményben, hanem a napi összeglimitem nevetségesen magas, a vásárlások száma pedig: …öt! ÖT!!! Ezt nem hiszem el, bazmeg, egyiket sem én kértem, jól van, hogy lehet ezen változtatni? „A vásárlások számát átmenetileg, negyvennyolc órára, növelni lehet.” De én végleg szeretném, bármikor vásárolok ötnél többször, és az adott összeglimit mellett amúgy is teljesen mindegy, hány vásárlásból lopják el a pénzemet. Legalább dönthessem el én, hogy mennyi legyen a limit. „Csak átmenetileg lehet.” Rohadjatok meg, tíz évvel ezelőtt ment a nagy offenzíva, hogy a kártyás vásárlás jó, a kártyás vásárlás ingyenes, a kártyás vásárlás kényelmes, át is szoktam, erre így kibasztok velem? ÖT??! Évek óta kártyával fizetek, ha csak tehetem. Hívogassam a telebankot, állítgassam a limitet a netbankon? Átmenetileg? Tudnom kell előre, hogy másnap hatszor fogok vásárolni? Melyik kékinges tökfej fosta ezt?
Fogalmazom fejben a levelet a PSZÁF-nek, aztán otthon fel a netre, hátha a feleségem hitelkártyájával menni fog a vásárlás. Ismét: Diese Kreditkarte kann nicht akzeptiert werden. Nevek sorrendjét megfordítva, ékezetek nélkül, ékezetekkel, sehogy nem megy. Az üzenet mellett két logó, MasterCard SecureCode, meg Verified by Visa, nézzük csak, ez régebben nem volt, ez valami szolgáltatás, bla bla bla, érdeklődjön a pénzintézeténél, Sign Up Now, és igen: Hungary/Ungarn, ellentétben Polanddal, Romaniával, Czech Republickal stb, de hasonlatosan Slovakiához, nincs benne a buliban. Tehát amelyik webshop ezzel is védi a vásárlóit illetve önmagát, az a magyar kiadású bankkártyákat nem tudja értelmezni. A tetves banknál persze lövésük se volt.
Tehát PSZÁF vagy nem PSZÁF? Gyorsnaszád vagy foskenu? Emigrálás vagy itthonszopás?
Adalék: Budapestről autóval gyorsabb lejutni Pécsre, mint intercityvel, és a McDonald’s-ban a maga szar módján is sokkal jobb a kaja, mint egy átlagos utcai péksütemény vagy „szendvics” (rántotthúsos zsömle). Normális kenyeret jó, ha öt helyen lehet venni az országban.
SPAAARTAAA Áldott, békés, boldog Ünnepeket.
Az utolsó 100 komment: