Epikus küzdelem tanúja lehetett Anikó a szombat esti extázis előtti Ikeában. A csavart először a neve alapján próbálták megtalálni, és kellett vagy egy fél tucat ember, amíg megtalálta az igazit:

Valami olyasmi történt ma este velem, ami miatt billentyűzetet ragadtam, mert talán ellenpélda a sok rossz IKEÁ-s történetre. Cégünk nagyobb irodába költözött, így több asztalra volt szükségünk. Az IKEA Galant sorozatából néztünk ki öt darab asztalt (A-lábakkal), összesen majdnem 300 000 forint értékben. Hétfőn nyitásra mentem az Örs vezér téri áruházba, ahol mindent kiválasztottam, kifizettem, majd kértem házhozszállítást. Itt három-négy dolgozóval kerültem kapcsolatba: mindenki kedves, figyelmes, segítőkész volt. A házhozszállításnál sem volt semmi gubanc, nem kevertek el vagy össze semmit, a dobozokban is benne volt az összes alkatrész, álomszerű . Összeszerelés közben erőskezű kollégám sajnos az egyik asztal lábát olyan erősen húzta meg, hogy a lábat az asztallaphoz erősítő csavar feje elvált a szárától. Semmi gond, az ügyfélszolgálaton ingyen adnak csavart, ha kell, megrendelik, ugyancsak ingyen. A költözés miatt csak ma este tudtam idő keríteni arra, hogy visszamenjek az Örs vezér térre, elég későn értem oda, 18 óra 23-kor húztam parkolójegyet.

Innentől aztán nem szombat estéhez illő volt az egész. Az öt darab ügyfélszolgálatos pultból kettőnél dolgoztak, és tényleg, tehát nem beszélgettek, kávéztak vagy telefonáltak. Ennek ellenére pontosan 30 percet vártam, mire sorra kerültem. Sajnáltam a beleölt energiát, de sajnos e nélkül az egy darab alkatrész nélkül  a 75 ezer forintos asztal nem összeszerelhető. Hívták végre a számomat, elmondtam a hölgynek, mit szeretnék, de már láttam a szemén, hogy ez nem fog menni. Ismeri a problémát, már „futottak vele köröket.” Elmagyarázta, hogy a Galant irodaasztalok összeszerelési rajzán (ezt találja az ember a dobozban, ezen a pár oldalas brosúrán magyarázza el a kézfej nélküli emberke, hogy szereljük össze a megvásárolt bármit) egy másik csavar képe szerepel.  A laposra szerelt csomagba a jó csavar kerül, így ez tehát nem is számít, kivéve, amikor. Most.

Egy kinézetre hasonló, ámde soványabb, kisebb menetű csavar van a rajzon, és mivel saját rendelési rendszerükben is csak ez választható ki (hiszen ez van hozzárendelve az asztalhoz), így ezzel nem megyek semmire. Tehát alma, csak nem jonatán, hanem jonagold. Ajánlotta, hogy esetleg menjek fel az irodabútor részlegükre, és kérjem az ott dolgozó kolléga segítségét, hátha a fejében van, hogy van-e másik olyan bútoruk, amiben ilyen nagy fejű, tömzsi csavar kell…legyen az akár egy szék vagy gurulós szekrény. Ha megtudom a nevét, akkor menjek vissza, soron kívül és megrendeli nekem. A Galant egy nagyon népszerű sorozat. Ismerik a problémát. Tehát a fillérekért kinyomtatott brosúrán múlik a dolog? Egyszerűen túl nagy cég az IKEA, hogy ez megtörténhessen.

Negyed nyolc felé felmentem az irodabútor részlegre, ahol a pulton egy kis táblát találtam, ami arra kért, hogy fáradjak át a polcokhoz, az ott található kolléga segít majd nekem. Szuper, kezdődik, gondoltam magamban. Átfáradtam. Kedvesen mosolyogva újra elmagyaráztam az ott található Ferenc nevű kollégának, hogy mit szeretnék. Mivel nem az ő részlege, nem vártam túl sokat. Ennek ellenére ő figyelt rám, megértette, mit akarok és elkezdett kutakodni emlékei alapján a számítógépében, hogy beugrik-e neki olyan bútor, aminek hasonló alkatrésze van. Ezzel nem mentünk semmire. Elővett egy nagy dobozt, telis-tele mindenféle csavarral, kb. ezerre saccoltam a számukat. Végignézte. Ebben sem talált hasonlót.

Visszamentünk az irodabútorokhoz, ahol megnézett pár bútort, széket, de semmi, még csak hasonló sem. Ezután leszerelte a falra installált bemutató irodaasztal A-alakú lábát, majd kiszerelte belőle a kérdéses csavart. Itt már nagyon reménykedtem. Újra elment, elég hosszú időre, már majdnem háromnegyed nyolc volt. Mi van, ha lecsapott rá egy franciaágyat szombat este vásárolni szándékozó középkorú házaspár, és én már le is tehetek róla? De visszajött, egy másik kollégával, volt náluk egy anya meg egy fej nélküli menetes szár. Belepróbáltak a kiállított minta asztallába, olyan mcgyver-i megoldás volt, de tökéletesen működött. Rácsavarták az anyát, úgy tartott, mint az eredeti. Odaadta a kiszerelt csavart, mondta, hogy amíg a kiállított darabot úgy vissza tudja tenni, hogy biztonságos és stabil maradjon, én kapom meg az eredetit.

Kifelé menet boldogan szorongattam a csavart és le voltam nyűgözve. Háromnegyed 8-kor hagytam el az Örs vezér teret, de nem számított már az ott töltött idő. Az egész tapasztalatot az tette a legfigyelemreméltóbbá, hogy egész idő alatt nem éreztem Ferencen, hogy a terhére lennék, nem vágott pofákat (már bocsánat), nem kelletlenkedett, nem rohant, nem próbált meg lerázni.  Jól jár vele az IKEA, tessék őt megbecsülni.

Anikó