Katalin úgy gondolta, hogy az első használat alkalmával leváló sarkú szandálja helyett inkább nem hoz el egy másikat a XX. kerületi Interspar cipőboltjából, hanem visszakérte a pénzt. Bár az üzlet a cserét szó nélkül felajánlotta elsőre, ezután már várni kellett a szakvéleményre, ami 15 nap. Naiv ügyfél erre elkezdte informálni a vásárlókat az esetleges nehézségekről, amitől kissé bepöccent a tulaj:

A XX. kerületi Interspar területén lévő cipőboltban vásároltam egy pár szandált két hete 6000 forintért (papíron 8000 ezerről leértékelve). Bár ott is láthattam volna, csak otthon jöttem rá, hogy kínai vacakot vettem, drágábban is mint pl. egy piacon, de gondoltam ha a nyarat kibírja, akkor nem baj. Első alkalommal autóval elmentem benne dolgozni, nagyrészt ültem az irodában, padlószőnyegen jártam. A szandál a nap végére megadta magát, a sarokrész kb. 5 centiméteres darabon elvált a talpától. Másnap visszavittem az üzletbe ahol kaptam egy jegyzőkönyvet (amihez az összes adatomat elkérték), meg egy ígéretet, hogy majd a tulajdonos álláspontjáról telefonon tájékoztatnak. Másnap az eladó hölgy felhívott, hogy cserét ajánl a tulajdonos. Mondtam, köszönöm, az egyszer használatos darabból többet nem szeretnék, de szétnézek az üzletben, ha találok valamit, akkor levásárolom az árat, ha nem, kérem a pénzvisszafizetést.

Szombaton el is mentem az üzletbe, de nem találtam semmit, ami tetszett volna, ismét közöltem, hogy kérem a pénz visszafizetését. A hölgy mondta, a tulajdonos elvitte a reklamált darabot a központjukba (?), és hétfőn, vagy kedden jelzi telefonon, mire jutottak.

Mivel nem telefonáltak, ma (kedden) vásárlás előtt bementem az üzletbe, ahol a hölgy közölte, még nem tud semmit. Kértem, amíg vásárolok hívja fel a főnökét, mikor végeztem, bejövök.

Visszamentem, ekkor ismét azt mondta, még mindig nem tudták eldönteni, hogy a pár órát hordott, de atomjaira hullott szandál esetében jogos-e a reklamáció. Mondtam, rendben, és szóba elegyedte az üzletben éppen cipőt próbáló vásárlóval. Mondtam neki, gondolja meg a vásárlást, mert a cipő másnapra széteshet, és nem egyszerű ebben az üzletben  reklamálni. Ezzel eljöttem.

Kis idő múlva csörgött a telefonom. Egy idős nő borízű hangon közölte velem, hogy hallotta, mit műveltem az üzletében, és „MÉG MA feljelent üzletrontásért”. Mondtam, tegye meg nyugodtan, csak azt árulja el, meddig szándékozik még használni a pénzemet. Erre ő közölte, neki 15 napja van, hogy reagáljon. Részemről rendben, akkor 15 napig fogok beszélgetni a vevőivel, és ne próbáljon még egyszer felhívni, mert zaklatásként fogom megélni, továbbá próbáljon ne feljelenteni, hanem beperelni.