Árpádék gépe Madrid felé fantomizálódott, csak 2 órával később találtak helyette egy pótgépet, amikor kiderült, hogy az már nem indul el aznap. Igenám, de addigra a személyzet is fantomizálódott, akiket további 2 óra alatt tudtak csak levadászni. Viszont adtak egy szendvicset kárpótlásul:

Eddig csak olvasója voltam a Homárnak, de bizonyos időközönként látok felbukkanni egy-egy Ryanaires történetet és most lesz ez így is. Az előző hétvégét (július 27-29 között) Madridban töltöttük kedves barátnőmmel. Egyrészről a munka ügyben kellett kimenni, amit hamar le is rendeztünk, és ha már ott voltuk felfedeztük Madrid város szépségeit. Budapestről – Madridba Wizzairrel mentünk, velük nem is volt semmi gond, pontosak voltak és nagyon kedvesek (eddig párszor utaztam velük). A visszautunk vasárnap 29-én lett volna Ryanair légitársasággal (így jött ki olcsóbban a jegy). Madridból 20:15-kor indult volna a gép, de nem indult, be sem jött Budapestről. Utasok nem lettek tájékoztatva, hogy vajon most mi fog történni. Telt, múlt az idő lassan 21:00 óra is volt, továbbra sem volt semmi infó és a reptér kijelzője, továbbra is 20:15-t mutatott.

Közben érdeklődtem telefonon az otthoniaknál, mi a helyzet tudnak –e esetleg valamit. Ők elmondták el sem indult a gép, mert vihar van (ami valóban igaz is volt). Pár perccel később jött egy reptéres kisasszony bemondta a mikrofonba a gép már úton van, két órás késéssel indulhatunk. A Budapest – Madrid repülési idő három óra amúgy. Gondoltam félrehallottam, mert két különböző infóm volt. Felhívtam még egyszer az otthoniakat, ők megerősítették márpedig a gép nem indult el. Jó, nem volt mit tenni vártunk. Érdekes módon az összes gép Budapestről, amikor vihar volt, időben vagy kis késéssel útnak indult, de a Ryanair madridi járata nem. Teltek múltak a percek, a reptéri kijelzőt, ahogy közelített az indulási idő, mindig tíz perccel kitolták, de újabb infót nem adtak. Egyre többen türelmetlenkedtek, volt aki anyázott a reptéri dolgozónak (ő tehetett a legkevesebbet erről), volt aki kiabált vele, volt aki a pultot csapkodta. Néhány embernél elszabadultak az indulatok.

Ekkor jött két reptéri dolgozó pluszba, és megnyugtatás képen elkezdtek kajajegyet osztogatni, ami egy darab ingyen szendvicsre jogosított fel a reptéri büfében (ez szóljon a Ryanair oldalán ez a gesztus). Eltelt az a bizonyos két óra, de a gép még mindig sehol, Budapestről el sem indult még mindig, pár perccel később kiderült a gép a mai nap már nem indul útnak, tán holnap. Ekkor már egy kicsit elszabadultak az indulatok és a reptér személyzete, beszélt valakikkel és azt ígérték egy pótgépet állítanak be, hogy hazavigyék az utasokat Budapestre. A pótgép nagyon gyorsan meglett, de jött egy újabb két órás várakozás, ugyanis nem volt hozzá pilóta meg személyzet. Folyt a lázas keresés, végül találtak valakit és 0:30-as indulással sikerült útnak indulni. Az út eseménymentes volt és az már csak hab a tortán, hogy Pesten hajnal háromkor mikor leszálltunk már hétfőn (július 30-án), szemerkélt az eső és természetesen a repülő – terminál távolságot gyalog kellett megtenni. :-)