Naiv ügyfélnek egy adminisztrációs tévedés miatt felmondott szerződése következtében váratlanul végtörlesztenie kellene 6,8 milliósra duzzadt 3,15 milliós hitelének nagyobb részét:

Igazából nem panaszkodni szeretnék, csak szeretném elmesélni, hogy miként jártunk, kb. tehetetlenségemben. Vettünk egy autót, ami 4,6 millió forint volt, 2006.11. hóban. 1,45 millió forint önrészt fizettünk, 3,15 millió forintot vettünk fel, havi 42 ezer forint törlesztővel. Ezt fizettük is, hat év alatt 2,5 milliót teljesítettünk a Merkantil felé. Egyszer kértünk 1 évre törlesztő csökkentést, ahol aláírtuk, hogy akkor egy évvel hosszabb lesz a hitel, szükségünk volt az átmeneti levegővételre, 2009-ben az akkori cégünk tönkrement. Jelenleg a mellékelt levelet kaptuk.

Közgazdász család vagyunk, tehát tisztában voltunk a kockázatokkal, de akkor mindenki (aki a pénzügyekhez jobban ért, mint mi) nyugtatgatott, hogy nem lehet gond. Annyira utána olvasgattam mindennek, egy ilyen egyetemi nemzetközi konferencián még egy workshopon is meghallgattam ezzel kapcsolatosan szakértőket (köztük egy svájci jegybanki embert), és tényleg mindenhol az jött, hogy igen vannak veszélyek, de természetesen olyan beavatkozás lesz, meg devizatartalék, meg Svájcnak is érdeke stb. Szóval összességében meggyőztek, szakmai oldalról is.

És akkor mi is a gondom? Annak idején a CHF alapú hitel mindenkinek, a banknak is, nekünk is, előnyös volt. Ők nagyon olcsón, alacsony kamattal tudták lefedezni az ügyleteiket, mi is megkaptuk ezt alacsonyabb kamat formájában. Kiszámolgattam, ha nincs az árfolyamváltozás, akkor 4,6 milliót fizettünk volna vissza 10 év alatt, most az árfolyamveszteséggel kijön a 6,8 millió, amit most kiszámolt a bank. A legszebb az egészben, hogy ki sem derül, ha nem megyünk be egy autószalonba, hogy lecseréljük a 6 éves autónkat, eltekintve, hogy érdeklődésünkre a bank csak a tőke összeget közölte, és mi lelkesen arra gondoltunk, hogy talán lesz kis esélyünk kikeveredni ebből a hitelből. Ma egy ilyen új autó, pontosan annyiba kerül, amennyit most a bank tőlünk kér.

Ha 5 napot késünk a csekk feladásával, akkor már levelet küldd a bank, hogy bizony felmondják, meg elviszik az autót, meg KHR (mondjuk minimálbér alatti törlesztő összegnél ez utóbbi nem fog megtörténni). Egyébként 3 hónapja kértünk új csekkeket, amit azóta sem kaptunk meg.
 
Két éve is ez volt így nyáron, akkor nyaralni voltunk, és egyszerűen elfejeltettük elutalni. Jött egy fiatalember behajtani, pedig szóltunk nekik, hogy azonnal elutaljuk. Erre az volt a válasz, hogy ne, mert így ő gyorsan felviszi a pénzt, és azonnal fent lesz. Egy parkolóban, egy autóban kellett odaadni a pénzt (átvételit kaptunk), ami kissé komolytalannak hatott. Megkérdeztük: ez pénzbe kerül? Mire azt a választ kaptuk, hogy nem, ez ingyenes. Ezért is, amikor megkaptuk a számlát 18.000 forintról, visszaküldtük, hogy köszönjük, nem kértünk ilyen szolgáltatást.

Ezután vitáztunk, a szerződés kisbetűje szerint ez járt nekik stb. Azt mondtuk rendben van, kifizetjük. Kaptunk csekket, kifizettük. Ezután jött a bank, hogy mi még tartozunk nekik 18.000 forinttal. Amikor írtunk, hogy szerintünk nem, akkor cserébe felmondták a szerződést, és még felmondási/visszaállítási költséget is kellett fizetnünk. A legszebb az egészben az volt, hogy ők a két kiállított számlával (amiből egyet visszaküldtünk, tehát nem fogadtuk el) látták igazoltnak, hogy kétszer voltak kint behajtani, de más papírjuk nem volt erről. A PSZÁF-nak is írtunk, amire kaptunk valami terelő választ, a jogaikról stb.

Senki nem láthatta előre a válságot, ezt nagy nehezen elfogadom, bár a szakmában óriásit csalódtam. De beütött a baj, és felteszem a kérdést: ha annak idején, a hasznait ennek az üzletnek mindketten húztuk, akkor a veszteségeket miért csak mi viseljük? Ráadásul a fenti bánásmód miért jár mellé?

Ez etikus? Ja igen, a Kúria legújabb ítélete szerint igen.