A Bricostore-végkiárusítás mellett majdnem elsikkadt, hogy a Tescóban is volt ám különlegesen kedvezményes játékvásár. Az egyetlen gond csak az volt naiv ügyfél szerint, hogy a csak a polcokon található termékeket akciózták. A raktárból nem töltötték újra a játékokat menet közben, naiv vásárlónak azt javasolták, jöjjön vissza este 10-re, amikor már nincs akció:

A Tesco kitalált egy remek akciót múlt hétre, hogy a péntek-szombat délutáni pangó időszak forgalmát fellendítse. Az akció lényege az, hogy aki 17:00 és 22:00 között bármilyen játékot vásárol, a vételár felének értékében kap egy későbbi időszakban levásárolható kupont. Az ötlet jó, hiszen a karácsony még messze van, ki is lenne olyan bolond, hogy már novemberben nekiáll játékot venni. Nyilván a szervező sem számított rá, hogy egy 50%-osnak beállított (valójában max. 33%-os ) kedvezmény hatására hömpölyögni fognak a vásárlóhordák, és néhány nagyon gagyi darab kivételével üresre csontozzák a játékosztály polcait. Persze nem várhatjuk el, hogy egy frissen indult vállalkozás, aminek csak minimális tapasztalata van a kereskedelemben, akkora éleslátásról tegyen tanúbizonyságot, hogy egy ilyen akció mögé logisztikai hátteret biztosítson.

Ahogy a Tesco nem számított rá, mi sem. Beállítottunk szombat délután fél hétkor azzal a szándékkal, hogy elköltünk egy szerényebb összeget. Persze nem voltunk mohók, néhány előre eldöntött tétel (mozdonyok és sínek a Thomas & Friends Take-n-Play sorozatból) volt a kitűzött cél. Thomas amúgy egy jelentéktelen figura, nem is értjük, gyermekünk miért rajong érte annyira. Tudjuk, hogy ezzel más gyerekek nincsenek így, ezért szinte sokkolt a hasonló játékok polcánál fogadó látvány (mérsékelten pormentes, fehér polcok).

Szerencsére a közelben munkálkodott egy árufeltöltő kollegina (a már korábban említett, nem túl népszerűnek tűnő játékok 75%-ig megtelt polcait próbálta lábujjhegyen állva 100%-ra tölteni), akitől megkérdeztük, van-e remény arra, hogy a közeljövőben a thomasos polcok is újratöltődnek. Mosolyogva tájékoztatott, hogy a raktárban van még bőven, de ő ilyen tömegben nem tudja kihozni az árut. Javasolta, hogy nézzünk vissza valamivel este 10 után, mert addigra már hozzá fog férni a polcokhoz. Kifejeztem aggályomat, miszerint 10-kor épp vége az akciónak, ami miatt jöttünk, és megkértem, hogy a fent nevezett célcsoportra keressen rá a raktárban, és ha bármit talál, hozza ki, megvárjuk. Ezt a kérést egy vállrándítás kíséretében megtagadta.

Tudatos vásárlóként tudtuk, hogy mindig van egy elérhető felettes, ezért az ügyfélszolgálati pulthoz fáradtunk, ahol a következő látvány fogadott: Munkatárs (akinek a modorát már korábban is enyhén szólva kifogásolhatónak találtuk, ám a jelek szerint a vezetőség pont ilyen alkalmazottal szeretné a cég imázsát építeni) áll a pultban, és borítékokat címez. Ezt a szörnyen fontos, és sürgős munkát nyilván csak arccal lefelé tudja elvégezni, így fordulhatott elő, hogy nem figyelt fel közeledtünkre. Annyira koncentrált, hogy az a finom köhintés sem jutott el tudatáig, amivel közel 3 perces toporgásunknak próbáltam véget vetni. Szerencsére kevéssel később sikerült észrevetetnünk magunkat (és még a borítékokat sem kellett ehhez szanaszét szórni), és megkértük, hogy hívjon oda egy illetékes vezetőt. Puszta kíváncsiságból megkérdezte, mi a problémánk, ezért vázoltam neki. Azzal próbált mentegetőzni, hogy akció van. Elmagyaráztam neki, hogy épp ezért vagyunk itt, és hogy az akció a jelek szerint nem éri el célját. Azt is elmondtam, hogy a világért sem szeretném kizökkenteni láthatóan fontos és sürgős missziójából, ezért is bátorkodtam arra kérni, hogy hívjon valakit, akinek kompetenciája elég lehet ahhoz, hogy fogyasztóvédelmi aggályaimat megosszam vele.

Idővel elő is került egy nyalka fiatalember, kitűzőjén „gyakornok” felirattal. Miután tisztáztuk, hogy ő éppen arra a pozícióra gyakorol, aminek képviselőjét szóra szeretnénk bírni, elmondtam, hogy nem szép dolog csúcsidőben akciót hirdetni anélkül, hogy a megvásárolható áruról is gondoskodnak. Erre ő annyit tudott javasolni, hogy megnézi a gépen, helytálló-e a feltöltő kollegina állítása a raktárkészletről. Ez a kezdeményezés nemes, ám céltalan lett volna, mert (saját bevallása szerint) ha talál is valamit a gép által mutatott készletben, a kezünkbe nem tudta volna adni (logisztikai okokból).

Mivel nem jutottunk előbbre, kedvesen megkértük, hogy küldjön valaki olyat, aki már elég ideig koptatta az iskolapadot ahhoz, hogy ne gyakornokként ügyködjön az áruházban. Tettük mindezt annak (egyre halványuló) reményében, hogy az illetékes megérti gondunkat, és elővarázsoltatja a raktárból az ott bújkáló készleteket. Illetékesnek kevéssé fűlhetett ehhez a foga, mert érkezését megelőzte egy hosszas telefonbeszélgetés, amit az ügyfélszolgálati pult egy másik munkatársával folytatott. A beszélgetés tartalma bizalmas lehetett, mert a kollegina a pult mögött álló szekrénybe (!) húzódott be ennek lefolytatásához. Mi csak a kiszűrődő félmondatokból tudtuk, hogy rólunk van szó.

Csodák persze nincsenek, az illetékes (akivel már korábban találkoztunk; tagja volt annak az öltönyös-blézeres csoportnak, ami ráérősen flangált a zsúfolásig telt játékosztály környékén amikor az áruházba érkeztünk) nem próbálta megoldani gondunkat. Előhúzott inkább egy újabb kártyát, és azt kezdte el szajkózni, hogy az akció csak a készlet erejéig tart. Próbáltuk jelezni, hogy ez az érv csak akkor állná meg a helyét, ha a kollegina nem ajánlotta volna fel, hogy jöjjünk vissza 10 után (tehát készlet van, csak most nem akarják megosztani velünk), de ez lepergett róla.

Mivel időközben már mindhárman elvesztettük türelmünket, megegyeztünk abban, hogy hazajövünk, és a nyilvánossággal osztjuk meg történetünket.

Köszönjük az elvesztegetett délutánt, Tesco.